Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

10

Mikor Hermione végre visszanyerte háborgó érzelmei felett az uralmat, elindult Dumbledore irodája felé. Mikor a bejáratához ért, csak akkor jutott eszébe, hogyan is akart oda felmenni? Hiszen nem tudta a jelszót.
Már el is keseredett emiatt, mikor egy hangot hallott.
– Hermione, mit keresel erre, ahol a kísértet se jár? – A sarkon fordult lány az igazgató derűs arcába nézett.
– Épp önt keresem, professzor úr. Beszélhetnénk négyszemközt?
– Persze, menjünk az irodámba.
Dumbledore a kőszörny felé fordult, és csettintett egyet. A szobor félreugrott, és mögötte már emelkedett is a csigalépcső.
– Csettintésre nyílik? – csodálkozott Granger.
– Miért ne? – vont vállat derűsen az igazgató. – Sokat jártam muglik között a nyáron, mert végre volt időm szórakozni. Tévét is rengeteget néztem. Egy filmsorozatban nyitott ki valaki így egy fülkét, onnan jött az ötlet. A jelszó bármi lehet, pár hete például rigófütty volt. Gondolom, mondanom sem kell, McGalagony professzor nem sűrűn járt fel akkoriban. Macska lévén nem igazán tud fütyülni! – kacsintott a lányra, aki elnevette magát.

Mikor felértek, érdeklődve fordult a diák felé.
– Nos, mit tehetek érted?
A griffendéles, aznap már nem először, fülig pirult. Bármennyire is kedves ember az igazgató, sokért nem adta volna, ha nem neki kell közölni a hírt.
– Ööö… Piton professzor üzeni, hogy hirtelen rosszul lett, ezért ma nem tudja megtartani az óráit – bökte ki végül röviden, és már sarkon is fordult, távozni akart.
– Mi a baja?
A lány pont ettől tartott, ezért is akart feljönni az irodába, nehogy a folyosón kelljen kitálalnia. El kellett mondania az igazság egy részét, csak nehogy Dumbledore rájöjjön a többire is!
– Sebforrasztó főzetet keresett a polcon, de valamelyik diák egyszer rossz helyre tett egy fiola mérget, ami teljesen olyannak látszik, mint a sebforrasztó főzet. Később gyanút fogtam, és visszamentem a tanterembe. Sajnos, igazam volt.
– Hogyan jöttél rá, hogy baj van? – nézett rá áthatóan az igazgató a félhold alakú szemüvegén át.
– A tanár úr utánam jött a szünetben. Pár szót váltottunk, és egyértelműen produkálta a mérgezés kezdeti tüneteit. Mire visszamentem a tanterembe, már súlyosabb volt a helyzet. Szerencsére megtaláltam az ellenmérget és ráöntöttem. Rendbejön, de egy kis pihenésre van szüksége.
– És mik voltak azok a tünetek?
– Hát ööö… a professzor úr… kedves volt! – nyögte ki nagy nehezen Hermione, gondosan kerülve a vesébe  kék szempárt. Lesz, ami lesz, azt soha nem fogja elárulni, mennyire is volt kedves vele Perselus!
Nagy meglepetésére kuncogást hallott.
– Kedves volt? Nahát, megrázó élmény lehetett! – jelentette ki vidáman Dumbledore. – Rendben van, menj csak vissza órára. Ha az oktatód esetleg megkérdezi, hol voltál, nyugodtan hivatkozz csak rám!

A lány csak erre várt. Annyira sietett kifelé, hogy alig találta meg a kilincset.

Mikor végre kattant utána a zár nyelve, az igazgató a nevetéstől könnyes szemét törölgetve motyogta:
– Perselus kedves volt vele? Talán tehetnék… – Itt elhallgatott, és csak fejben szőtte tovább a gondolatsort.
– Min jár az eszed, te öreg griffendéles? – szólalt meg egy rekedt hang az egyik polcról. A Teszlek süveg volt.
– Nos, sok mindenen, öreg barátom – somolygott az igazgató.
– Azt rögtön gondoltam! – mormogta a kopott fejfedő. – Tudod, mióta ezt a munkát csinálom, csak nagyon ritkán fordul elő, hogy ne tudnám szinte rögtön biztosan, melyik gyerek milyen házba illik. Ebben az évszázadban például, többek között, a kis Harry Potteren kellett elgondolkodnom. Viszont valaki még jóval régebben sokkal nagyobb problémát okozott nekem. Ez a valaki te voltál, te manipulatív varázsló! Hiszed vagy sem, csak egy hajszál választott el a Mardekártól. Tudod, végül is miért nem engedtelek téged oda?
– Mert megkértelek rá, akárcsak Harry.
– Igen, de nem csak ez volt az ok. Hanem mert jobbnak láttam, ha egy ilyen erős mágus inkább a jó oldalt erősíti.
– Bárhogy is, most a segítségedre lenne szükségem.
– Már megint mit találtál ki? – kérdezte alig leplezett érdeklődéssel a süveg.