Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

2.

Végre kiderül, mit is írt Dumbledore, és néhány dolog a szereplők múltjából. Piton professzor is meglepetést tartogat! :)

Harry az ikrek szavait hallva felkelt a padlóról, ahova nevettében ült le a testvérek párbeszéde alatt. Ő is tudta, milyen nehéz Ront kiimádkozni az ágyból reggelente. Ezért értékelte George és Fred ötletét.
Őszinte hálát érzett McGalagony professzor iránt, aki, mikor meghallotta, milyen „illusztris” bajkeverőket láthat ismét vendégül az iskola, személyesen bővítette ki a hálótermüket. Ugyanis szerette volna, ha Harry úgymond „felügyel” az izgága lakótársaira.
Ezen a szoba minden lakója csak csóválta a fejét. Azonban senki sem vette a fáradtságot, hogy felvilágosítsa a jóhiszemű házvezetőt, mekkorát téved ez ügyben. Már ha egyáltalán tévedés volt. Hermione csendben hajlott arra, hogy a kedves tanárnő valójában mindent tudott a várható dolgokról, csínyekről. Akkor pedig ez valami jutalomféle neki, Harrynek, hogy feloldódjon végre, elfelejtse a háborút. És az állandó bolondozásoknak köszönhetően, megszűnjenek a rémálmai. Amikről a lány világosította fel McGalagonyt, hisz Ron az Odúban a kócos hajú fiú melletti ágyon aludt, és éjjelente többször is felébredt Harry jajgatására vagy épp kiáltozására.

Végül mind ott sorakoztak a gömb előtt. Neville pedig pálcájának intésével elindította a lejátszást.

Cím: Tilosban a kastélyban
Alcím: Egy diák vallomásai
Szerző: Cukorsüveg

Nos, amit most elmesélek, az pár évvel ezelőtt történt.
Egy éji órán lopakodtam az egyik kihalt folyosószakaszon. Kis híján összefutottam Piton professzorral. De szerencsémre ezúttal nem vett észre. Ami jó, mert párszor már elkapott, és ezt nem szerettem volna újra átélni. Egy gyümölcsökkel megrakott kép előtt fékeztem le. Megcsiklandoztam rajta a körtét, ami felvihogott, majd kilinccsé változott át, és végre beléphettem a konyhába. Mindig is keveselltem a nagyteremben az asztalon található édességeket. Ezért besurrantam csenni egy keveset.
Na, jó, sokat. Aztán ha már ott voltam, neki is ültem a csemegének. A manókkal megteríttettem magamnak. Éjfélkor ért véget a kedélyes lakoma, amihez vajsört is ittam persze. Mikor kiléptem, észrevettem, hogy sajnos túlzásba vittem az ivást.
„Folyamatos ügyem” támadt ugyanis, és a közelben sehol egy mosdó! Kétségbeesetten keringtem a folyosón, mert két választásom volt. Vagy a hosszabb úton megyek, vagy a rövidebben. Viszont, akkor rá kell lépnem a lépcsőre, ami ha megmozdul… Nos, fogalmazzunk úgy, nem akartam Niagarát. Alighanem új jelentést adtam volna a vízlépcső fogalmának! Amint a két irány között ingadoztam, a hátam mögött feltűnt egy ajtó. Kíváncsiságom mindig is nagy volt, ezért beléptem rajta. A mögötte álló helyiség tele volt éjjeli edénnyel…

Mikor Potter ideért a szövegben, csuklott egyet. Volt egy olyan érzése, hogy tudja ki a titokzatos író. Viszont nem szándékozott elárulni senkinek, mert úgy érezte, ez még az illető számára is kicsit kínos lenne.

… simával, mázassal, virágossal, zománcossal, porcelánnal de még aranyból készültet is találtam! Voltak még ott mugli vécécsészék is, szintén mindenféle. Abban a helyzetben maga volt a mennyország! Végül „dolgom” végeztével távoztam.
Tanulság: Na, az nincs. Ha bárki is azt hinné, hogy ezek után visszafogom magam, nagyon téved. Csak már tudom, hova kell mennem, ha „elintéznivalóm” támad!

Harsány röhögés törte meg a szoba csendjét.

Másnap, mikor a nagyteremben reggeliztek, Harry eltöprengett.
– Cukorsüveg? Milyen név ez? Édesség lenne?
– Ugyan már, Harry, azt ne mondd... Még nem hallottál róla? – tette a kezét vállára Longbottom. – Hol voltál te tavaly ilyenkor? Jaj, bocs! – csapott a szájára ijedten Neville, mert jól tudta a választ.
– Semmi baj! Mondd csak el mi az a Cukorsüveg?
– A Cukorsüveg a Mézesfalás új terméke volt a múlt évben, még az első roxmortsi kirándulásunkkor. Utána bezárt az édességüzlet, és nem volt szabad lemennünk a faluba.
A fiú teljesen elszontyolodott, mikor gondolatban felidézte a szomorú háborús emlékeket. Az asztal másik oldalán viszont Seamus Finnigan vidáman és hangosan folytatta. Így már mások figyelmét is felkeltve, akik szintén nem voltak az iskolában tavaly.
– Nagyon buli, Harry! Tényleg süveg alakú cukor, amit a fejeden is viselhetsz, ha akarsz, mert koszolódás gátló bűbájjal van ellátva. Aztán meg is eheted. Legalább húszféle ízben kapható, és persze…
Ránézett a többiekre, mint egy karmester intett, és a sok közelben ülő tanuló gyakorlott kórusként fújta vezénylőjükkel egyetemben a szlogent:
– „Csak a szádban olvad, nem a fejeden!”
Erre már az elszomorodott Neville is felvidult és a többiekkel együtt nevetett.