Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

11.

A könyvtárban a diákok nem kis ijedelmet okoztak Madame Cvikkernek, mikor berontottak az aznapi tanórák után.
Mindenki a Balgatag Boriszról szóló könyvet kereste, hogy jól tudja majd megírni a dolgozatát. Na meg azért is, mert az ikrek előadása hirtelen kedvet csinált a történetéhez.

Mivel azonban csak egy vékonyka kis könyv volt, a végén azt találták ki, hogy felolvassák. Az első pár oldalt még Fred és George olvasta, aztán, mivel ők már kívülről tudták az egészet, már le is léptek.
Viszont az egész legnagyobb hátránya az volt, hogy amíg a felolvasás tartott, nem lehetett ott mást tanulni.

Hermione, aki már elolvasta ezt a történetet, mikor készült az órára, a zsivajtól nem tudott koncentrálni a mugliismeret házi feladatra, mint ahogy a számmisztikára sem. A többiről már nem is beszélve.
Pedig kitartóan próbálkozott, de hiába. A könyvtár, a menedéke, ahol mindig nyugalom volt, ezúttal diákokkal volt tele, és egyáltalán nem volt csendesnek nevezhető.
Ráadásul mikor végre befejezték a könyvet, többen még ott maradtak, és szétszéledtek a könyvtárban. Páran közülük akkor voltak ott először. Közben pedig fecsegtek. Nem olyan hangosan, hogy Madame Cvikker kiküldje őket, de ahhoz elég hangosan, hogy Grangert zavarják.
Kiment hát a kertbe, ahol egy padon kuporgva próbálta megírni a leckét. De hamar sötétedett, ezért befelé indult.

A hálóterembe érve azonban látnia kellett, hogy itt sem lesz tanulás, ugyanis az egyik lány születésnapját szervezték lelkesen.
Akkor marad a fiúk hálóterme. Ó, nem, az sem jó, Fred és George most tartják a szobatársaiknak az első bemutatót a Weasley Varázsvicc Vállalat legújabb termékeiből, még a reggelinél mondták! Talán a klubszoba jó lesz – döntötte el.
Ám mikor lement a lépcsőn, elkeseredett. A klubhelyiségben ugyanis időközben összegyűlt a Perselus Piton rajongói klub. Lelkesen cseverésztek. Páran a netgömböt nézegették.
– Tudjátok, ezek a muglik azért tényleg tudhatnak valamit! Nincs repülő seprűjük, nem ismerik a Hop-port, mégis elboldogulnak, ha valahova menni akarnak – mutatott Sandra Mista egy weboldalt a többieknek, ahol autók voltak.
– Nézzétek, milyen szép ez a Ferrari! – lelkesedett be egy másik lány is, a többiek érdeklődését is felkeltve.
– Én egy ilyen Mustangot szeretnék! – szólt közbe egy szőke.
– Ugyan már, a Rolls-Royce az igazán elegáns autó – tromfolta le Sandra, majd ábrándosan folytatta. – Elképzelem, hogy benne ülök, a kocsi megáll Piton háza előtt. Ő kinéz, vajon ki lehet az, a sofőr kinyitja az ajtót, én kilépek az autóból, a hosszú, halványsárga flitteres estélyimben. Perselus elbűvölten odajön, kezet csókol, aztán… Bár nem is, azt hiszem, egy Jaguárban sokkal jobban mutatnék!
– Sajnos nem férnél le a torkán! – sziszegte halkan maga elé Hermione, miközben kilépett a festményajtón a folyosóra.

A lába mellett kisurrant a cicája. A szájában vitt egy verdeső valamit.
– Mi a csoda? Csámpás, hol fogtál te lepkét október végén? – csodálkozott a lány, és a cica után eredt.
Útközben elmellőzte két alak.
– Állj meg, te kis tolvaj! – kiáltottak fel.
A lány nyomban felismerte őket.
– Fred, George! Mit akartok a macskámtól?
– A te kedves cicukád, édes lányom, rendszeresen csór a készletünkből! – válaszolta Fred az utánuk futó Hermionénak.
– Az lehetetlen! Nem volt nála semmi más, csak egy pillangó! – lihegte a lány.
– Az valójában az új Telefül! Két fülkagylóból áll, és azokkal képes repülni! – adta meg a felvilágosítást George. – Már jó ideje kísérleteztünk vele, csak sokszor nem tudtuk összefogdosni a füleket, mikor lejöttünk vacsorázni. De mire visszamentünk, nem volt egy sem a szobában!
– Na, most megvan, zsákutcába szaladt be! – fújtatta Fred.

Mikor befordultak a sarkon, döbbenten álltak meg. Az első élőlény ugyanis, amit megpillantottak, nem a vörös cica volt, hanem Mrs Norris. Aztán meglátták a másik macskát is, amint odasétált a nőstényhez, és a lába elé helyezte a zsákmányát. Mrs Norris pedig minden teketória nélkül elkezdte enni az ajándékot. Látszott, hogy már nem először kapott ilyesmit.
– Ez nem lehet igaz! Csámpás udvarol? – nevetett a lány.
Odamentek a párocskához.
– Igazán örülünk, hogy ez ilyen boldoggá tesz téged, de a házi kedvenced legalább egy tucat kísérleti alanyunkat vitte el! Súlyos galleonokkal tartozol nekünk! – világosították fel az ikrek a kacarászó lányt.
– Még hogy én tartozom? Talán inkább kérjétek el az elkövetőtől az árát! – derült Hermione.
– Nem valószínű, hogy hasznát tudnánk venni pár döglött egérnek. Vagy mégis? – gondolkodott el a két varázsló.