Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

9.

Ezt a fejezetet azoknak ajánlom, akik szerint talán túlságosan is rendben van minden a Roxfort háza táján, mindenki boldog. Hát nem. Sajnos, még az általam létrehozott paradicsomban sem boldog mindenki. Ezenkívül, talán furcsa lesz ez így egyben, de azoknak is ajánlom, akik már nagyon várják, mikor fog majd történni valami a hőseink között. Na, most aztán elég közel kerülnek egymáshoz, ha nem is úgy, ahogy azt bárki gondolná ;)

Ha nehezen is, de csak eltelt a kirótt kéthetes büntetőmunka! - sóhajtott elégedetten Hermione, mikor az utolsó alkalommal kellett Fricsre várnia az iroda előtt.
A kopott ajtón büszkén feszítettek az aranyozott betűk: „GONDNOK", szólt a felirat, legalábbis egészen addig, míg az iskolának nem volt szerencséje (vagy szerencsétlensége) évekkel azelőtt találkozni a Weasley ikerpárral. Egyik első ténykedésük volt lekaparni egy betűt a feliratból. Argus pótolni akarta, meg is tette hihetetlen kitartással három éven át. Hetente egyszer új betűt ragasztott fel a mindig eltűnő hiányzó helyére, míg végleg fel nem adta.
Fred és George elégedetten látták, mikor visszajöttek, hogy a távollétük alatt sem pótolták a hiányzó mássalhangzót.
- Hagytunk magunk után valamit! - jelentették ki büszkén.
A felirat azóta is így szól: „GOND OK".
Frics kiosztotta a feladatot a griffendélesnek. A kedvence volt a folyosótakarítás, de ahogy ismerte az öreget, lehetett belőle később még padok lemosása vagy páncélfényesítés is.
Már majdnem a végén járt a munkájának, amit Argus kárörvendően figyelt, mikor feltűnt Mrs. Norris rémesen összeborzolódott szőrrel.
A gazdája fogai közt szitkozódva megpróbálta az ujjaival kifésülni a gubancokat, de nem járt sikerrel. Elrohant tehát, hogy fésűt hozzon. Mrs. Norris azonban maradni akart, ezért ott hagyta a lánnyal.

Granger egy-két mozdulattal befejezte a felmosást, utána törődhetett a cicával. Letérdelt hozzá, a zsebéből előhúzott egy kis fiolát és egy fésűt. A macska érezhette a jó szándékot, mert nem menekült el, hanem békésen tűrte, hogy a lány a Debodor főzettel bőségesen meglocsolt fésűvel kibontsa az összekócolódott bundáját. Miután végzett, még meg is simogatta a kezessé vált jószágot, amit az meglepetésére dorombolással hálált meg neki.
- Látod, cica, ha így álltál volna hozzá kezdettől fogva, már rég barátok lehettünk volna. Hiszen én szeretem a macskákat, nekem is van egy! Viszont most már abba kell hagynom, mivel ha Frics meglát, ki tudja mit hisz, mit akarok csinálni veled - mosolygott, majd felállt.
Úgy tett, mintha még fel kellene törölni a már tökéletesen tiszta padlót.

A folyosókanyarban pedig ott állt a teljesen ledöbbent gondnok, aki nagyon hamar talált egy hajkefét, és visszaindult. Látta, mit tett a lány Mrs. Norrisért, és nem hitt a szemének. Először azt feltételezte, színjátékot lát csupán, és Hermione maga kócolta össze az állatkája szőrét, hogy aztán látványosan megmenthesse. Ezt viszont elvetette, mert a griffendéles a távollétében, titokban cselekedett, mikor megfésülte a macskát.
- Maga meg mit lábatlankodik még itt? - förmedt rá Grangerre, mikor odament. - Befejezte a takarítást, elmehet!
Hermione értetlenül pislogott, hiszen még kilencven perc hátra volt, azonban Argus olyan elszántan nézett rá, hogy nem merte ezt megemlíteni.

Volt szabad másfél órája, hirtelen azt sem tudta, mit kezdjen vele. Persze sok dolga lett volna, de inkább kifelé indult a kertbe, élvezni az ősz utolsó bágyadt napsugarait. Odakint sétálgatva Longbottomot látta meg, aki egy pergament hajtott össze éppen.
- Neville, megcsináltad már a mai leckédet? - kérdezte a lány, mikor meglátta a fiút. - Ha nem, akkor én segít... - A mondat félbeszakadt, mert látta, amint a neki eddig félig háttal ülő fiú gyorsan megtörli a szemét.
- Mi a baj? - Ült le mellé. A másik szeme környéke jól láthatóan meg volt duzzadva a sok sírástól.
- Tulajdonképpen semmi - legyintett a fiú rosszul megjátszott nemtörődömséggel, bár látszott, bármikor újra sírva fakadhat. - Már megszokhattam volna, de ezek az Amerikából jött varázslók azt mondták, biztosan tudnak tenni valamit. - A hangja elfulladt, és látszott, nagyon igyekszik visszanyerni az önuralmát.
- Miről van szó? Hátha segíthetek! - biztatta a lány.
- Nem hiszem. A szüleim, tudod - kezdett bele mégis, akadozva -, még mindig a Szent Mungóban vannak. Pár hete érkezett az óceánon túlról, Amerikából, három gyógyító, akik kutatást végeznek a hasonló varázskárosultakon, biztató eredményekkel. Bár, ott náluk soha nem volt Voldemort, inkább csak mágikus baleseteket, melléfogásokat bűvöltek helyre. Megígérték, hogy mindent megtesznek a szüleimért. Ma reggel beadták nekik a gyógyszert, de anyukám görcsök között kezdett fetrengeni tőle, apukám pedig majdnem belehalt! Alig tudták újra normalizálni az állapotukat. Pedig a Butmat bojtorján, a Basafű, a Szerjte szőre és a Holdfátyol gyökér olyan sok embert gyógyított már meg náluk. Csak a szüleimet nem tudták. - Minden igyekezete ellenére mégis kicsordultak Neville szeméből a könnyek.
- Túlérzékenységi reakció - bólintott értően a boszorkány. - Csak ennyi összetevőből állt a főzetük? - érdeklődött gyakorlatiasan.
- Nem - csóválta a fejét a fiú. - Még vagy harmincféle hozzávaló van benne. Olvasd el, ha akarod. Megírták, hogy lássam, semmi károsat nem kaptak. Tényleg nem, legalábbis a füvek közül egyik sem válthatott ki ilyen reakciót.
- Ezt te honnan tudod?
- Te is tudod, hogy kitűnő vagyok gyógynövénytanból - legyintett Neville -, csak az egyéb hozzávalókban nem vagyok biztos.
Hermionénak adta a kisebbik pergament, amin az összetevők listája volt, és a kezébe temetve az arcát magába roskadt. Ezért nem láthatta, hogy a lány előkap egy noteszt és egy ceruzát, és a listát gyorsan, de nagyon gondosan lemásolja.
Nem sokkal ezután magára hagyta a fiút, de mikor összefutott Harryvel és Ginnyvel, kiküldte őket, próbálják megvigasztalni szegény Neville-t.
Estig a könyvtárban bújta a könyveket, jegyzeteket készített.
Kilenc után bejelentkezett a Herceg. Neki is elmondta a problémát, azonban ő sajnos kijelentette, ebben nem segíthet a lánynak.
Ez még neki is kemény dió lehet. - Nyugodott bele Hermione.
Két órakor indult el végre a klubhelyiségbe, mivel még a leckéket is meg kellett írnia. Hiába volt a Sötét Herceg segítsége, a kutatással együtt még így is sok volt.