Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

14.

Hermionénak a frissítőnek hála sikerült ébren maradnia az összes órán. Bájitaltan sajnos nem volt aznap.
A tanórák után rögtön elindult a gondnoki szobához.
Frics meglepődött, mikor meglátta, bár bizonyára azt hitte, mielőbb túl akar lenni a büntetésén. Kinyitotta hát neki az ajtót, és magára hagyta. Aztán mikor végzett, bár még túl korán volt, elindult a titkos lépcsőkön felfelé. Bement a könyvtárszobába, gondolta, megcsinálja a leckéit, mire eljön az idő.
Piton is ott volt, és bár meglepte a lány jelenléte, beleegyezett, hogy ott tanuljon. Leült hát, és belefogott. A frissítő hatása azonban lassan elmúlt, és az asztalra borulva elaludt.
Mikor felébredt, kinn már sötét volt. A bájitalmestert nem látta, ám az illatát mégis érezte. Aztán rájött, miért. A tanár köpenye az ő vállán volt. Végigsimított rajta.
Betakarta, mikor elnyomta az álom?
Nagyon vágyott rá, hogy lássa a professzort, és erre csak egy mód volt, ha nem akarta megzavarni.
Elővette a netgömböt és koncentrált.
A keresőszavakra felbukkant egy vadonatúj rajongói weboldal.

„Perselus Piton portál”

Olvasta Granger a szavakat. Mikor szétnézett, sok rajzot és fotót talált a tanárról. Ezek egy részét már ismerte, de voltak elmosódottak, távolról készültek is. Mivel a tanár nyilván nem állt modellt, ezért nehéz volt jó rajzot vagy fotót csinálni róla. Erre csak a Creevey testvérek voltak képesek, akik bárkiről fantasztikus fotókat tudtak készíteni. McGalagonyt is sikerült lefényképezniük macskává változás közben.
A lány, lapozgatás közben egyszer csak lenyűgözve állt meg.
Tudta, hogy Piton még valamikor az év elején felköltözött az egyik toronyba, mert elege lett a pincebeli lakosztályából. Persze azt is megtartotta, ám már nem sokszor volt ott.

Az egyik Creevey fiú alighanem beszerzett egy teleobjektívet, mivel Perselus az egyik torony ablakában volt látható a képen. Fekete talárnak nyoma sem volt, kigombolt fehér inge pedig olyan felsőtestet engedett látni, hogy elakadt Hermione lélegzete. A professzor ábrándosan nézett a tó felé, fekete haját borzolta a szél, cakkos vonalú ajka kissé nyitva…

A griffendéles úgy érezte, még soha nem látott ilyen szép képet. Lenyűgözve nézte, de hirtelen féltékeny is lett, amiért ezt bárki láthatja, aki fellép az oldalra. Keze tétován kinyúlt, megpróbálta kisimítani a tanár arcáról az egyik hajtincset, ám a kép azonnal füstté oszlott.
– Ha a Sötét Herceg elárulná nekem, hogy kell egy kis időre életre kelteni a képeket, vajon meg tudnám ezt érinteni? És ha igen, a másolat is elátkozna érte? – motyogta magának a lány.

Közben Piton a háta mögött mindent hallott és látott.
Eredetileg csak arra volt kíváncsi, mit néz a lány olyan elmélyülten.
Megdöbbent. Tényleg ennyire szereti?

Aztán rájött, milyen kínos lenne, ha meglátná őt, ezért elvonult a kis könyvtár egy távolabbi része felé.
Onnan jött elő, közben lekapott pár kötetet a polcról, és zajosan a többire csapta, így Grangernek volt ideje felrezzenni, és eltenni a gömböt.
– Ó, már felébredt? Akkor felmehetünk?
– Tessék? – nyögte Hermione döbbenten. Még mindig a net bűvöletében hirtelen azt hitte, Perselus a lakosztályába hívja őt.
– A laborba, különórára. Vagy már túl késő van?
– Nem, de-dehogyis – dadogta a griffendéles.
„Mit is képzeltem, én bolond? Felhív a szobájába, és pont engem?” –gondolta.

A bájitalóra aztán sikeresen elvonta a figyelmét, mert nagyon kellett koncentrálnia. Aztán a könyvtárszobában gyorsan még a leckéit is befejezte.
Később fáradtan botorkált lefelé a lépcsőn.
– Miss Granger, megtenne valamit? – Hallotta még a háta mögött a bársonyos hangot. – Tudom, még csak kilenc óra van, de megtenné, hogy ma időben lefekszik? Ha kimerült, nehezen tud figyelni, és ez az órai és a különmunka rovására is mehet.
– Teljesen igaza van professzor úr – bólintott a boszorkány, – többet nem csinálok ilyet, nem fogok elaludni a könyvtárszobában sem.