Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

4.

Dumbledore éppen szépet álmodik, ám egy rosszkedvű bájitaltanár felébreszti. ( Aki szereti a morcos Pitont, itt megkaphatja ;) ) Újabb karikatúra születik, egy képtelen párostól.

Dumbledore éppen csodaszépet álmodott. Egy varázslatos mezőn andalgott Minervával kézen fogva, és az összes virág kelyhében ínycsiklandozóan illatozó édesség volt. Szíve hölgye kicsippentett egy cukorkát, és épp az ő szájába akarta tenni.
Ekkor hangos dörömbölés hallatszott. Mindketten felháborodottan néztek szét.
Ki merészel zajongani a paradicsomban?

Felébredt, de a zaj folytatódott. Nem is tudta, mit sajnál jobban, Minervát, amiért ott kellett hagynia, vagy, hogy nem kóstolhatta meg azt a finomnak látszó csemegét.
A mindenkori igazgató magánlakrésze, közvetlenül az irodája mellett volt, melynek ajtajánál egy negyed fordulatot kellett tenni. A varázspálcával kicsit rákoppintani a csupasz falra, és, ha az illető engedéllyel rendelkezett a lakhely gazdájától, megjelent előtte az ajtó. A tanári kar minden tagjának volt engedélye, és Dumbledore tudta, nem zargatnák ok nélkül. Ezért gyorsan felkapott egy köntöst, és ajtót nyitott.
Egy igen mérges bájitaltan tanárt talált ott.
- Perselus. Történt valami?
- Beszélnünk kell. Azonnal! - sziszegte a másik.
- Rendben van, gyere.

Kilépett az ajtón, és átment az irodába. A bájitalmester csak ekkor vette észre, mit is viselt felettese. Rácsodálkozott a sötétkék alapon barna és fehér mackómintás köntösére. Ráadásul a figurák mozogtak is. Ledöbbenve nézte az igazgató hátán, amint három medve éppen kergetőzik. Akkor hagyott fel az általa igencsak ízléstelennek tartott köpeny bámulásával, mikor annak tulajdonosa leült az igazgatói székbe.

- Perselus, tudod, hogy én bármikor szívesen meghallgatlak, és segítek neked bármiben, de nem gondolod, hogy kicsit korai ez az időpont? Mindössze hajnali két óra van. Ilyenkor még aludnod kellene. Milyen probléma vert ki ilyen hamar az ágyból?
- Alvás? Ágy? - fortyant fel Anglia egyetlen Merlin Díjas bájitalmestere. - Három napja messze elkerülöm ezeket... Már éjjelek óta nem alszom, mióta megjelent az interneten egy írás, Tilosban a kastélyban címmel.
- Nem értem. Mi köze egy... jaj, hogy is mondják? Ó, megvan, fanfictionnek ehhez? - tettette magát értetlennek az igazgató.
- Az a bizonyos történet leleplezte, miként lehet bejutni a konyhába. Eddig is tudott a titokról néhány diák, viszont ennyire azért nem volt közismert. Most azonban egész éjjel őrjáratoznom kell, akkora a forgalom arrafelé! Rengeteg büntetőfeladatot osztottam ki, de már Frics segítsége is kevésnek bizonyul. Már minden feladatra van önkéntesünk, még Hagrid vadállatainak kialmozására is. Napok óta frissítő bájitalokon élek, de ez nem folytatódhat így tovább!

Az igazgató általában oly derűs tekintete egy kicsit bűntudatosra váltott. Alaposan végigmérte a vele szemben ülő férfit. Perselus haja csapzott volt, a szeme alatt sötét karikák húzódtak, és az arcszíne még a szokásosnál is sápadtabbnak tűnt. De akárhogy is, nem állt szándékában felvilágosítani a bájitalmestert, kinek keze munkáját dicséri az általa emlegetett mű.
- Mit tehetnék érted, Perselus? - kérdezte, miközben igyekezett a jókedvét elrejteni vendége elől. Ugyanis meglehetősen mulatságosnak találta, hogy a diákok ennyire felbátorodtak a történet elolvasása után, noha szabályt szegtek az esti mászkálással.
A fekete hajú férfi nagyon fáradt volt, ezért a szokásosnál is morózusabban válaszolt.
- Azt várom, hogy intézkedjen ez ügyben!
- Talán azt szeretnéd, hogy szüntessem meg a varázsnetet? - sóhajtott látszólag megadón az idős varázsló.

Dumbledore- nak enyhe lelkiismeret furdalása támadt, de ennek ellenére nem szerette volna megszüntetni a Varázsnetet, mert nagyon jól szórakozott rajta. Még akkor is, ha a beosztottjának időnként kellemetlenséget okozott.