Az elveszett falevél (Naruto FF)

Uzumaki Naruto

Hello! Ez a fejezet 1246 szó lett. Jó olvasást!

- Valamiről beszélni szeretnék veled. - nézett komolyan Naruto szemébe, miután mindenki kiment a szobából.

- Miről akar velem beszélni? - kérdezte Naruto. Nem értette, hogy a Sannin egy tagjának mi dolga lehet vele.

- A szüleidről. Nem tudod, hogy milyenek voltak, ezért mesélek neked róluk. Illetve kérlek tegezz, nem kell a formalitás.

- Oké.

- Akkor kezdeném is. Mint azt már tudod, én tanítottam apádat, illetve később is sok időt töltöttem velük. Ők ketten először az akadémián ismerkedtek meg, mikor Kushina kicsit késve megérkezett az osztályba. Ő eredetileg nem volt konohai, hanem Örvényrejtekből jött az Uzumakik falujából azért, hogy ő legyen a kyuubi következő jinchurikije. Égővörös haja volt, illetve zöld szeme. A természete sem volt csendes, ezért pár gyerek az akadémián piszkálta a hajszínével. Ő erre konkrétan szétverte azt a pár kölyköt. Minatonak, az apádnak már akkor is megtetszett, de nem mert lépni. Akkor még elég félős egy gyerek volt. Pár héttel később viszont megtörtént a baj. Kushinát elrabolták a kyuubi miatt, és senki nem találta. Végül apád akadt a nyomába a vörös haja miatt, amit útközben Kushina kitépkedett. Rafinált lány volt, annyi szent. Minato végül megmentette, aztán utána már mind a ketten egymásba voltak habarodva. Mikor felnőttek lettek és összeházasodtak, az én senseiem megkérte apádat, hogy legyen a következő Hokage, amit végül nagy unszolás után elfogadott. Évekkel később aztán megfogantál te. A neved pedig tőlem jött, pontosabban az első könyvemből, aminek ugyanígy hívták a főszereplőjét. Így lettél Naruto. Illetve a szüleid azt is eldöntötték, hogy a vezetékneved nem Namikaze, hanem Uzumaki lesz, mert Örvényrejtek addigra már elpusztult, és szerették volna, ha az Uzumakik nem halnak ki. Végül apád arra is megkért, hogy legyek a keresztapád, és vigyázzak rád, ha velük történne valami. Szóval... ha visszaértünk a Kage - találkozóról, szeretnél velem lakni? Illetve nem muszály, csak... - kezdett el dadogni a Sannin. Úgy tűnt, hogy nem igazán tudja magát kifejezni, de Narutonak ennyi elég volt. Ilyen rövid idő alatt is megkedvelte ezt az embert, és bízott benne. Ráadásul a szülei rábízták.

- Szeretnék veled lakni. - mondta ki végül. Ez a három szó viszont Jirayának hatalmas megkönnyebbülés volt.

- Uh... már azt hittem, hogy nemet mondasz. Örülök, hogy így döntöttél. Hoppá, ezt el is felejtettem. - kezdett el turkálni az oldaltáskájában, majd előhúzott egy csomagot - Ezt neked készítettem, a szüleidről vannak benne képek. Remélem tetszeni fog. - adta át a dobozt Narutonak, aki elérzékenyülten átvette, és kibontotta. 

- Köszönöm. - nézett pár perccel később a Sanninra, miután megnézte az első pár oldalt.

- Szívesen tettem.

- Hm... Akkor az igazi nevem Uzumaki Naruto? - kérdezte elgondolkodva a fiú.

- Igen.

- Akkor mostantól így fogok bemutatkozni. - mosolyodott el - Így már tényleg semmi nem köt ahhoz az átkozott Madarához.

- Akkor, Uzumaki Naruto gyógyulj fel gyorsan, aztán a Kage - találkozó után hivatalosan is be leszel mutatva, mint Konohagakure legújabb shinobija. - mondta Jiraya nevetve. Örült, hogy keresztfia így áll a dolgokhoz - Na, én most megyek. - állt fel - Fontos információkat kell gyűjtenem a könyvemhez. - mondta nagy komolyan, aztán ott távozott a szobából, ahol Sai is korábban. Mire Naruto feleszmélt, már egyedül volt a szobában.

---

Az Akatsuki bázisa négy nappal ezelőtt.

Madara sietve sétált a cellák között, mert teendői miatt kissé el volt késve a napi találkájáról Narutoval. Most éppen oda tartott, bár tudta, hogy nem sok értelme van kínozni a fiút, mert úgysem törik meg. Pár lépés múlva el is érte Naruto - üres - celláját.

- Mi az ördög? - kiáltott fel mikor meglátta - vagyis pont hogy nem látta - a fiú hűlt helyét. Dühöngve fordult meg, és sietett fel a földszintre Peint keresve. Végül egy folyosón sétálgatva találta meg.

- Pein! - kiáltott rá már messziről - Eltűnt valaki az Akatsukiból bejelentés nélkül az utóbbi huszonnégy órában?

- Hát... Egy napja elment Itachi, majd nem sokkal később Hidan, aki valami áldozásról hablatyolt annak a Jashin - istenének. Miért?

- Narutot kiszabadították és eltűnt.

- Mi...? Honnan tudod, hogy nem magától ment el?

- Tettem rá egy jutsut, ami folyamatosan kínozza, ha kilép a cellájából. Egyedül a lépcsőn sem jutott volna fel. Hidan nem lehet a kém, ő ahhoz túl hülye. Itachi... biztos vagyok benne, hogy ő volt. Konohából származik, valószínűleg végig annak az átkozott Hokagénak jelentett. Fenébe! Pein, van valami használható információd?

- Hát... ami azt illeti Zetsu jelentette, hogy egy hét múlva lesz egy Kage - találkozó a Vas - földjén, a szamurájoknál.

- Tökéletes! - nevetett fel ördögien Madara - A Hokage oda biztosan elviszi Narutot is, akkor pedig el tudom rabolni azt a lányt!

- Lányt? - kérdezte értetlenül Pein. Nem fért a fejébe, hogy Uchiha Madarának mire kell egy lány.

- Igen. Naruto összeismerkedett egy Hyuugával, ha elrablom, akkor nem lesz más választása, teljesítenie kell a parancsaimat. A Kage - találkozó alatt pedig biztosan nem lesz a faluban. Ez jó lesz.

---

Vissza a jelenbe, Konoha.

Naruto éppen a legszebb álmait élte át, mikor nyílt az ajtó, és berontott rajta a Hetes - csapat, Sai kivételével, aki még mindig Danzout figyelte meg. 

- Mi a...? - ült fel Naruto a nagy zajra. Mégis mit kereshetnek ezek nála korán reggel?

- Yo! - köszönt neki Hatake Kakashi, majd leült egy székre - Meg akartak téged látogatni edzés előtt, így csak most tudtunk eljönni. - ezzel elővett egy könyvet, és belemerült az olvasásba.

- Szóval, hogyhogy jöttetek? - kezdeményezett beszélgetést Naruto, mikor látta, hogy a másik kettő nem nagyon mutat hajlandóságot a beszédre.

- Izé... Csak jobban meg akartunk ismerni. - mondta a rózsaszín hajú, vagyis Haruno Sakura, emlékezett vissza Naruto.

- Úgy érti, hogy beszélgetni szeretne. - mondta a mogorva fiú, vagyis Sasuke, Itachi öccse - Miért hittél Hinatának, és nekünk nem? - tért a lényegre a fekete hajú - Amikor elraboltátok a Kazekagét, a sensei el akarta neked mondani, hogy ki vagy, de te meg sem hallgattad. Miért?

- Sasuke - kun...

- Semmi gond, Sakura. Igazából az is benne volt, amit ti mondtatok. Az ébresztett bennem kétséget, hogy tényleg minden úgy van - e, ahogy Madara mondta nekem. - emlékezett vissza Naruto - Szóval ha ti akkor nem próbáljátok elmondani az igazat, akkor már korántsem biztos, hogy hittem volna Hinatának.

- Akkor legalább mi is tettünk valamit.

- Ja.

- Amúgy... - kérdezett Sakura is - Hogyhogy csak tizenöt év után bukkantál fel? A senseiék végig kerestek, de semmit sem találtak.

- Ó, hogy az? Mielőtt találkoztam veletek az információgyűjtő utamon, azelőtt végig a föld alatt edzettem és tanultam. A földréteg miatt a chakrámat sem lehetett érzékelni.

- Értem... Milyen erős vagy?

- Ezt nem nagyon tudom megmondani. - gondolkodott el a fiú - Igazából egy Jounin szintjén biztosan vagyok, de még nem nagyon volt felmérve az erőm. Az első, akivel komolyan harcoltam a Kazekage volt, de őt le tudtam győzni. Mi az? - nézett Naruto az elképedt párosra - Valami rosszat mondtam?

- Nem, de... Mindenki úgy gondolta, hogy Gaarát úgy győzték le, hogy a veled lévő másik kettő is segített benne. 

- Ó... Ők csak azokat iktatták ki, akik bele akartak avatkozni a harcba. Viszont... Most hogy belegondolok, fogalmam sincs, hogy hogyan fog rám reagálni a Rai -, és a Kazekage a találkozón. Ugye a Kazekagénál egyértelmű, de a Raikage azért, mert a Hachibi jinchurikije a testvére volt. 

- Hát, nem irigyellek. - mondta neki az Uchiha - Viszont sensei, induljunk. Edzeni akarok.

- Rendben, rendben. Akkor viszlát, Naruto, a holnapi indulásotoknál találkozunk. - mondta neki a Hatake.