Az elveszett falevél (Naruto FF)

Eltűnt szerelem

Hello! Ezt a fejezetet kicsit később raktam ki, de remélem tetszeni fog. A terjedelme 1013 szó.

1 nappal később, Konoha kapuja közelében.

- Na végre, már azt hittem, hogy soha nem érünk vissza. Az a gyűlés azzal a sok komor fejessel nem az én stílusom. Most, hogy hamarosan végre megérkezünk Konohába, folytathatom a tanulmányaimat a könyvemhez! - áradozott Jiraya, mikor a négytagú csapat megpillantotta a tűz falujának kapuját.

- Mire gondol? - kérdezte meg Naruto a mellette haladó Sasukét halkan.

- Mi? Te nem tudod? - döbbent meg az - Igaz is, még nem régóta vagy Konohában. Szóval... Az öreg a tanulmányai alatt arra gondol, hogy megy a fürdőbe kukkolni a női részleget. Valami perverz regényt ír.

- Ó... Milyen keresztapám van nekem? - tette fel a kérdést a szőke enyhén kétségbeesve.

- Hát... Nem irigyellek. - tette a kezét Sasuke a letört fiú vállára. - Hiába Sannin, nem tudom, hogy összességében szerencsés vagy - e vele.

- Könnyen beszélsz... - nézett meggyötört tekintettel Naruto a fekete hajúra.

- Végre ideértetek! - hallotta meg ekkor a csapat Sakura hangját, aki sírva rohant feléjük Konoha irányából. - Má... már mindenhol... ke... kerestük... eltünt... nem... - majd lerogyott a földre.

- Sakura! Mi történt? Ki tűnt el? - kérdezte tőle Sasuke miközben valami belső bíztatásra átkarolta a lányt, aki ettől valamelyest megnyugodott.

- Talán másfél napja Inó eljött hozzánk, hogy lányosan menjünk el vásárolgatni Tentennel és Hinatával. Beleegyeztem, mert úgysem volt jobb dolgom. Utána elmentünk ketten Tentenért, majd a Hyuugák körlete felé vettük az irányt, ahol összefutottunk az ideges Nejivel, aki Hinatát kereste rajtunk. Azt mondta, hogy sehol nem találja, így úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a vásárlást, és inkább segítünk Nejinek megkeresni Hinatát. Órákon át kerestük a faluban mindenhol, de nem találtuk meg. Késő este hagytuk abba, és megbeszéltük, hogy másnap folytatjuk a keresését. Viszont... - kezdett el újra zokogni - Ma már reggel óta keressük, bevontuk Kibáékat, Shinót, Leet, Shikamarut, Chojit, de senki nem találta meg. Már... már nincs ötletünk, hogy hol lehet. A szülei sem látták.

- Ne... Ne ne ne ne... Az az átkozott féreg! Tudta, hogy nem leszek a faluban, ezért időzített így!

- Te tudod, hogy mi lehet Hinatával? - nézett döbbenten Narutora még mindig könnyes szemmel Sakura, viszont a fiú nem hallotta. Teljesen kétségbeesett. 

- Elviszem hozzám, Sasuke, te vigyázz Sakurára. Sensei, ha megtudok valamit, akkor majd mondom. - ezzel Jiraya felkapta Narutot, és elindult a faluba.

---

Jiraya háza, negyedórával később.

- Szóval? - kérdezte a Sannin, miután Naruto valamelyest lenyugodott. - Van ötleted, hogy mi lehet a lánnyal? - fogalmazta át egy kicsit Sakura kérdését.

- Mikor Madara rájött az árulásomra, a Mangekyoujával betekintett az emlékeim közé. Ott találta meg Hinatát ezzel együtt a gyengepontomat. Azt mondta, hogy el fogja rabolni. Ha pedig így lesz, akkor nem nagyon lesz más választásom, mint engedelmeskedni neki. Legalább annyit tudok, hogy nem fog neki sérülést okozni.

- Értem... Milyen szép a fiatalság!

- Hogy érted?

- A szerelem, a szerelem. Sajnos az enyém ezer százalék, hogy viszonzatlan marad. - mosolygott egy pillanataig szomorúan és komolyan a Sannin, ami nem volt rá jellemző - A te esetedben viszont úgy hiszem, hogy a Hyuuga kisasszony is így érez irántad.

- Hmmm... Áh, ezt egyenlőre hagyjuk. Mégis mit csináljak most? Szívem szerint most azonnal elindulnék Amegakuréba, de te ezt biztosan nem hagynád. Hinatát viszont nem hagyhatom Madara karjai közt.

- Nos... Jelenlegi állapotodban le tudnád győzni Madarát?

- Őt? Nem tudom... valószínűleg nem. - komorodott el a szőke.

- Akkor azt javaslom, hogy maradj a faluban egyenlőre és edz. Amikor pedig kitör a háború, ami valószínűleg hamarosan megtörténik a porba döngölöd Uchiha Madarát. Mit mondasz?

- Hát... Azt hiszem, hogy rendben.

- Akkor ezt megbeszéltük. Rendezzük be a szobádat, aztán elmegyek a senseihez vacsora után. Gyere utánam, már kitaláltam, hogy hol fogsz aludni. - ezzel az öreg Sannin felállt, és elindult az emeletre vezető lépcső felé.

---

Ugyanekkor, az Akatsuki bázisának egyik szigorúan őrzött szobája.

- Nocsak, végre felébrettél? - hallotta meg Hinata, majd mikor kinyitotta a szemeit, egy ónix szemű, bozontos hajú alakot pillantott meg vörös, régimódi páncélban.

- Hol vagyok? - kérdezte, mivel a szoba ahol volt, teljesen ismeretlen volt számára. Úgy emlékezett, hogy éppen a szobájában volt, mikor egy ütést érzett a fején, utána pedig már ezen a helyen ébredt fel. Az az ember pedig aki előtte áll, a kinézete alapján pedig nem lehet más, mint...

- A nevem Uchiha Madara, biztosan hallottál már rólam, Hyuuga Hinata. Jelenleg Esőrejtekben vagy az Akatsuki, vagyis az én bázisomon. Most biztosan az érdekel, hogy miért vagy itt. Mivel jókedvemben vagyok, ezt is elmondom. Narutonak valamilyen okból kifolyólag fontos vagy. Nem akarom boncolgatni a miértjét, az a lényeg, hogy ha az életeddel fenyegetem meg, akkor nem lesz választása, mint engedelmeskednie nekem. Akkor pedig természetesen garantálom neki az épséged. Talán azt is hagyom majd, hogy havonta egy - két órát találkozzatok. Vagy ez egy jutalom legyen, ha véghezvisz egy küldetést? Ezt még kitalálom. Szóval a lényeg az lenne, Hyuuga Hinata, hogy nem hagyhatod el ezt a szobát, valószínűleg halálodig. Amint látod, egész szépen be van rendezve, szóval nem fogsz unatkozni. A szőkés esélytelen, mert az egész szobában nem tudsz chakrát használni. Hogy miért? Vettünk egy kis mintát a chakrádból, majd a segítségével direkt a te személyedre szebott pecséteket készítettünk, melyek miatt nem tudsz chakrát használni ebben a szobában. Én, és az Akatsuki valamennyi tagja természetesen tudunk, illetve mindig egy tag fog őrt állni az ajtónál, így nyers erővel sem lóghatsz meg. Ráadásul mélyen a földalatt vagyunk, így terméyzetesen ablakok sincsenek. Jó szórakozást az új otthonodban, Hyuuga Hinata! - ezzel Uchiha Madara megfordult és elhagyta a szobát. Nem sokkal később a lány még hallotta, hogy az ajtón kattan a zár, majd távolodó léptek üttték meg a fülét. 

- Mihez kezdjek most? - majd lehunyta a szemét. Dühítette saját tehetetlensége, viszont akármennyit gondolkodott, nem tudott módot találni a szökésre. Egyáltalán lehetséges? Vagy megpróbálkozni is felesleges vele, ahogy Uchiha Madara mondta? Ilyen mélyen a föld alatt arra sem volt esély, hogy Byakugannal, vagy más jutsuval megtalálják a chakrája nyomát. Mármint ha az az Uchiha igazat mondott. Ráadásul miatta Naruto... Az ő hibája lesz, ha behódol annak az átkozottnak. Ezt nagyon nem akarta. A fiú mindennél fontosabb számára.