Az elveszett falevél (Naruto FF)

Boldog viszontlátás

Helló! Meghoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog. Ezúttal 1032 szavas lett. Jó olvasást!

Egy órával később, az Amegakure felé vezető úton.

Miután negyed órát beszélgettek indulás előtt, a kis csapat Naruto vezetésével elindult Esőrejtek irányába. Mindannyian elfogadták a fiút csapatvezetőnek, még a makacs Naara "kellemetlen" Shikamaru is. Abban az indulás előtti rövid megbeszélésben Naruto a tervet is ismertette, ami a következő volt:

Holnap a sereg kivonul, és elindul Amegakure felé. Akkor az Akatsuki biztosan eléjük megy, csak egy, esetleg két ember fog vigyázni a bázisukra. Madara pedig biztosan a fronton lesz. Shikamaru ekkor megkérdezte, hogy ebben a szőke miért olyan biztos. Az is lehet, hogy pont Madara őrzi majd Hinatát, meg a bázist. Erre a válasz a következő volt: Egyrészt, Madara el akarja fogni őt, vagyis Narutot, akiről azt hiszi, hogy a fronton lesz. Másrészt Madara imádja a harcokat, és az Uchihák és a Senjuk közötti ellentét legendás, szóval szinte biztos, hogy Senju Tsunadét veszi célba, aki régi riválisának, Senju Hashiramának az unokája. Naruto csapatának pedig mostantól számítva maximum másfél nap múlva Esőrejtekben kell lenniük. Ha megérkeztek, akkor legyőzik az ott lévő Akatsuki tagot, illetve tagokat, megkeresik, és kiszabadítják Hinatát, majd Ino segítségével felveszik a kapcsolatot a főhadiszállással, ahonnan az ott lévők oda küldik őket, ahol éppen szükség van rájuk. Az is lehet, hogy több kisebb csapatra fognak oszlani, ha sehol nem égető a jelenlétük, mivel így mindegyik sereget tudják majd segíteni.

---

Bő fél nappal később este, valahol a határ közelében.

Naruto magára vállalta, hogy éjszaka őrködik, magában hozzátette, hogy nem is igazán tudna. Nem sokat szokott aludni, ez a szokása pedig megmaradt. Álmában is legtöbbször kilenc társával beszélgetett, akik történeteket meséltek neki a Hat Út Bölcséről, a chakra teremtéséről, egyszóval régi dolgokról. Kurama a szüleiről is sok emlékét mesélte el. Szóval a lényeg, hogy a szőke a tábortűzből megmaradt hamu mellett ült, mikor megérezte, hogy Shikamaru közeledik.

- Hát te? Nem tudsz aludni? - kérdezte a fiatal Uzumaki meglepetten, mikor a másik leült mellé.

- Olyan nincs. Csak beszélni akartam veled, eddig nem volt rá idő.

- Sietnünk kell.

- Tudom. Szóval engem az a Pein ereje érdekel, aki ellen harcoltál.

- Miért?

- Ha ő őrizné Esőrejteket, akkor nem biztos, hogy ez az akció rejtett marad.

- Igazad van... de nem hiszem, hogy ő lenne ott. Ráadásul ha tényleg ő lenne, akkor már sokkal gyorsabban legyőzném, mint legutóbb. Ha nem lett erősebb, akkor akár az aduászom nélkül is.

- Aduász? - kérdezte Shikamaru. - Úgy hangzik, hogy büszke vegy rá.

- Igen... A bijuuktól tanultam meg, de a testemet egyelőre nagyon megterheli. Ha lett volna még pár hetem, akkor könnyedén tudnám használni. Az ereje viszont hatalmas. Egy jutsuval le tudnám győzni vele Peint. Madara... az ő erejét nem tudom felbecsülni... Remélem, hogy elég ideig tudom majd használni ahhoz, hogy legyőzzem.

- Nos, ha te nem győzöd le, akkor senki nem fogja. A kagék illetve pár ninja talán elég erős ahhoz, hogy ideig - óráig feltartsák, de nem tudnák legyőzni. Adj bele mindent! - majd felállt a rönkről, amin ült. - Megbízok benned, amit nem csinálok sokszor. Ne hagyd, hogy a hitem meginogjon! - ezután a Naara klán ifjú örököse elindult vissza a sátra felé.

- Nem hagyom... - suttogta Naruto, miután a fiú hallótávon kívül ért. Megmelengette a szívét a gondolat, hogy valaki hisz benne.

---

Bő fél nappal később, Amegakure közelében.

- Állj! - hangzott az utasítás, mikor meglátták a falut.

- Mi az? - kérdezte bosszúsan Neji. - Hiszen mindjárt ott vagyunk!

- Éppen ez az. Megvan, hogy ki őrzi a falut az Akatsukiból. 

- Honnan jöttél rá? - kérdezte kíváncsian Sakura.

- Chakraérzékeléssel.

- Innen? Az lehetetlen!

- Nem az, Neji. Szóval aki ittmaradt, az Hoshigaki Kisame, egy volt a Köd Hét Kardforgatója közül.

- Köd Hét Kardforgatója? Azok mik? - kérdezte Choji.

- Kirigakure falujának elitosztaga. Mindegyikük birtokol egy különleges kardot.

- Aha...

- Szóval... Kisaménak van a legnagyobb chakrája az Akatsukiban, és erőteljes, víz típusú technikákat használ. A kardja különleges képessége az, hogy elszívja a chakrát, amit aztán Kisaménak továbbít, hogy ő használni tudja. A lányeg, hogy ne engedjétek, hogy hozzátok érjen. Akkor nem lesz gond.

- Elég problémás... - fogta meg az állát Shikamaru. - Viszont le tudjuk győzni.

- Tudom. Ezért arra gondoltam, hogy amíg én belopózok megkeresni Hinatát, addig ti foglalkoztok vele. Nem igazán akarom fogyasztani a chakrámat a Madara elleni harc előtt.

- Nem probléma. - szólt közbe Sasuke is. - Mi leverjük a fickót, amúgy sem ismernénk ki magunkat azon az Akatsuki bázison. 

- Köszönöm!

- Na tűnj innen!

- Neji?

- Nincs rád szükségünk a halember elleni harcban, de ha nem mented meg Hinata - samát, akkor velem gyűlik meg a bajod!

- Rendben, Neji. Mire végeztek, kiszabadítom Hinatát.

---

Fél órával később, az Akatsuki főhadiszálláson.

Naruto könnyen bejutott, már csak Hinatát kellett megtalálnia. Már végzett a föld felett, már csak a föld alatti szint volt hátra. Miután leért a lépcsőn, egy olyan ajtóra lett figyelmes, ami nem volt ott, mikor még ezen a helyen élt. Ráadásul komoly pecsétek védték, amik arra szolgáltak, hogy a bent lévő ne tudjon chakrát használni, és anélkül se tudjon kijutni. 

- Ez lesz az! - ujjongott Naruto halkan, mert halványan, de biztosan érezte szerelme chakráját az ajtó túloldaláról.

---

Negyed órával később, a bázis előtti üres területen.

- Ha minden Akatsuki tag ilyen gyenge, akkor nem is értem, hogy mire kellenek Madarának.

- Neji, egyedül még te sem tudtad volna legyőzni ezt a halat. Ha Shikamaru és én nem segítettünk volna, akkor ez nem így történt volna.

- Nocsak, Uchiha! Azt hiszed, hogy olyan gyenge vagyok? Shikamaru csak egy tervet mondott, amivel mi ketten vertük szét ezt a hülye cápát!

- Elég legyen! - hangzott fel akkor egy erős női hang, amire Neji és Sasuke rögtön abbahagyta a vitát.

- Hinata - sama? Tényleg te vagy az? - futott oda a lányhoz Neji, aki Narutoba kapaszkodott, mivel eléggé legyengült az itt tartózkodása alatt.

- Igen, Neji - niisan! Annyira örülök, hogy látlak! Mindannyiótokat! - sírta el magát az örömtől a lány, majd Naruto köré fonta karjait, és hosszan megölelte. - Köszönöm, nagyon köszönöm...

- Szívesen. - ölelt vissza Naruto, míg közben Neji dühösen, a többiek pedig megilletődve nézték a boldog jelenetet.