Az elveszett falevél (Naruto FF)

Váratlan segítség

Helló! Tegnap a könyv elérte a 200 megtekintést, nagyon köszönöm, hogy olvassátok! Itt is vagyok az új résszel, 1149 szavas lett. Jó olvasást!

- Ki... Ki van ott?

Mikor meghallotta a hangot, Naruto kicsit megijedt. Ennek az akciójának észrevehetetlennek kéne lennie, de ha most megöl valakit, akkor gyanakodni fognak egy betolakódóra. Ez a lehető legrosszabb eshetőség! Naruto hirtelen felállt, viszont elfelejtette, hogy ezt most nem kéne, és csak akkor döbbent rá a sérülése sújosságára, mikor hatalmas fájdalmat érzett a bal bokájában. "Fenébe! Elvesztem az eszméletemet!" - gondolta még, mielőtt összecsuklott a fal mellett.

---

Öt perccel ezelőtt, két utcával arrébb az előbbi helytől.

A fekete hajú Hyuuga lány magányosan sétált Konoha falujának utcáin. Nem tudott aludni, ezért úgy döntött, hogy sétál egy kicsit a csillagos ég alatt vacsora előtt. Éppen a hazafelé indult volna, mikor egy puffanást, és egy elfojtott szitkozódást hallott a szomszéd utcából,ami már közvatlenül a fal mellett volt. Mivel nem volt egy járőr sem a közelben, ezért - mivel lehet, hogy ellenség - úgy döntött, hogy maga nézi meg. Végülis ő is nindzsa. Mikor odaért, egy ember árnyékát látta, ezért megállt tőle biztonságos távolságra, és úgy döntött, hogy - biztos ami biztos - egyenlőre nem megy közelebb.

- Ki... Ki van ott? - kérdezte meg, mire a földön ülő alak hirtelen felpattant álló helyzetbe, majd a bal lábához kapott, és összeesett. Erre a lány szeme elkerekedett. "Hiszen megsérült! Biztos akkor, mikor a puffanást hallottam." - gondolta a lány, majd felbátorodva odasietett a földön fekvő eszméletlen alakhoz. Mikor odaért, végigmérte a betolakodót a vérörökségével. Az illetőnek szőke haja volt, és körülbelül tizenöt lehetett ugyan úgy, mint ő is. Utána látta meg a bokáját, amin azonnal észrevette, hogy eltörött, mégpedig nem is egy helyen. Ezt állapította meg, miután használta a Byakuganját. Viszont... Egy ő korabeli fiú miért akarna betörni a faluba? Ráadásul... teljesen olyan, mintha két chakrája lenne, ami viszont lehetetlen. Az első chakra - mint mindenkié - kék volt, és hatalmas magányt, bizonyítási vágat, értetlenséget, sok szenvedést tükrözött. A másik viszont... olyan volt, mintha egy másik személyé lenne. A színe vörös volt, és a lány rengeteg évszázadnyi rossz érzést látott benne, viszont ezeket tompította egy személy, aki iránt a vörös chakra tulajdonosa tiszteletet, barátságot, és együttérzést mutatott. Ráadásul volt benne valami nem emberi. A lányt annyira meglepte ez az egész, hogy pár percig csak egyhelyben állt, és a szemeit ellepték a könnyek. Mikor megnyugodott, meghozta a döntését a fiúval kapcsolatban. Úgy döntött, hogy segíteni fog a fiúnak és elrejti, míg meg nem tudja, hogy mi a szándéka, hogy miért tört be Konohába. Utána pedig - ha nem ellenség - segíteni fog neki abban, amiért a faluba jött.

---

Másnap reggel, a Hyuuga lány szobája.

A lány semmit sem aludt az éjjel. Éjfél utánig a különös ismeretlent ápolta, utána pedig virrasztott mellette, hogy amíg alszik, nehogy felébredjen és elmenjen a házból, amin kívül elfoghatják. Jelenleg éppen a fal mellett ült a szobájában, ahová az ájult fiút vitte. Más hely nem volt a faluban ahol az említett biztonságban lett volna, a szülei és a húga pedig éppen a falun kívül voltak, ezért a ház rajta kívül üres volt. Ez volt az egyetlen hely, ami valamennyire jó volt az idegen elrejtésére. Most épp az alvó betolakodót nézte. Gyönyörű haja volt, és az arca emlékeztette valakiére, de így hirtelen nem jutott eszébe, hogy kinek vannak ilyen vonásai. Úgy rémlett neki, hogy valamilyen fontos ember, talán...

A gondolatmenetet nem tudta folytatni, mert a szőke fiú hirtelen megmoccant, és kinyitotta a szemét, amik gyönyörű kékek voltak. 

- Hol vagyok? Ki vagy te? - kérdezte ellenségesen a lánytól. Aki egy pillanatig csak csodálkozva nézett rá.

- Gyönyörű kékek a szemeid... - szólalt meg pár pillanattal később álmodozva a lány, a fiú kérdését meg sem hallva.

- Hé! - kiáltotta az utóbbi megelégelve azt, hogy a lány ignorálja - Mégis ki a fene vagy, és hová hoztál?!

- Tessék? - ocsúdott fel a megszólított, majd bűnbánóan emelte viligoslila szemeit a kékekbe - Ó, bocsáss meg, nem figyeltem.

- Azt tudom. Válaszolnál a kérdéseimre?

- Persze. A nevem Hinata, Hyuuga Hinata, és a szobánban vagy a családunk házában. Miután idehoztalak a fal alól, elláttam a bal bokád is.

- Ó... Ö... kösz. - fordította el a fejét a szőke. Nem azért viselkedett így, mert lenézte a lányt, hanem mert nem tudott mit kezdeni a kedvességével. Még senki nem segített neki ennyit. Most meg itt van ez a lány, valószínűleg egy konohai nindzsa, aki úgy segített neki, hogy egyáltalán nem ismeri őt. Talán célja van vele? Vagy nem tudta, hogy betört a faluba? Nem, az nem lehet, biztosan tudta. Ott volt a falnál, mikor leérkezett. Akkor meg...?

- Mmm... Izé... Nem vagy éhes? - Törte meg a lány a kínos csendet.

- De...

- Akkor várj meg itt. Hozok ételt. - állt fel, majd kiment a szobából. A fiú pedig mégjobban öszzezavarodott. Az előbb elég gonosz volt a lánnyal, de az most enni hozna neki? Tényleg ennyire kedves lenne? Vagy inkább értesíti a Hokagét? Nem, azt megtehette volna éjszaka is, nem kellett volna várnia reggelig. Aztán végül Naruto úgy döntött, hogy nem szökik el. Mivel elég éhes volt. A másik okot nem akarta bevallani magának. Többet akert megtudni Hyuuga Hinatáról.

Az említett pedig éppen a szobája felé tartott két tál ramennel. Ő is éhes volt, mivel kihagyta a vacsorát. Viszont kicsit aggódott, mert tartott attól, hogy mikor belép az ajtón, nem találja majd ott a fiút. Mégiscsak betolakodó. A kétségei viszont rögtön eloszlottak, mikor meglátta az említettet. Hátát a falnak támasztva ült, és odakapta a fejét az ajtó hangjára, majd végignézte, ahogy a lány odaadja neki az egyik tálat, a másikkal pedig leül egy párnára.

- Mi ez az étel? Még soha nem láttam ilyet. - kérdezte meg a fiú a pálcikákkal a levest kavargatva.

- Ramen. tényleg nem kóstoltad még? - kérdezett vissza a lány meglepődve.

- Nem. Eddig csak tablettákon éltem. Egyszerűbb volt.

- Csak tablettákon?! - hűlt el a lány - Mindegy is. A rament mindenképpen meg kell kóstolnod. Biztos vagyok benne, hogy ízleni fog.

- Aha... Na jó. - mondta Naruto, majd a pálcikákkal a szájába rakta a tészta egy részét.

- Na milyen? Ízlik? - kérdezte tőle izgatottan a lány, miután megette.

- Öhm... Ez... ez... hihetetlen! Egyszerűen imádom! - mondta a fiú. Ez volt az első normális étel amit evett, de eddig egy tabletta sem volt ehhez fogható. Egyszerűen hihetetlen volt.

- Tudtam, hogy ízleni fog. - könnyebült meg Hinata, miután látta, hogy a betegének mennyire ízlett a ramen - Ha elfogyott, akkor csinálhatok még.

- Te készítetted? - nézett fel a szőke egy pillanatra a tálból - Jó főzöl. - majd tovább evett. Azt viszont nem tudta, hogy ezek a szavai mennyire jólestek a Hyuugának. Hinata pedig, miközben nézte a falatozó fiút melegség töltötte meg a szívét, és arra gondolt, hogy mindent meg szeretne tudni a fiúról, aki bár valószínűleg a falu ellensége, valahogyan mégis bizalommal töltötte el a lányt.