Az elveszett falevél (Naruto FF)

A cél, lelki bánatok

Helló! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel! Most nincs rá mentségem. Holnapután tényleg fogok hozni részt, illetve innentől már visszatérek a heti egy hétfői fejezethez. Ez amúgy 1076 szavas lett, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Naruto, miután részt vett Sarutobi Hiruzen temetésén, majd Tsunade Godaime Hokagévá avatásán, hazament, majd kiült a tetőre meditálni, miközben a csillagokat nézte. Egyszerűen túl sok minden történt vele az utóbbi időben. Kiderült, hogy nem ott volt eddig, ahová tartozott, majd megtudta az igazat. Hinatát elrabolták, míg ő egy Kage - találkozón vett részt. Ezután megtanulta a sennin - módot, vagyis a természeti chakra irányítását. Mikor visszatért a faluba, Jiraya meghalt. Utána legyőzte Peint, de az elmenekült. Ezután a falut újjá kellet építeni, a Kagék pedig megint találkoztak. Danzou elárulta a falut, de menekeülés közben a két megmaradt Uchiha megölte őt, de a Sandaime Hokagét nem tudták megmenteni. Saját magából pedig hős lett, Sarutobi Hiruzen temetésén pedig a Kagék mellett állt, szinte egyenrangúként. Senju Tsunadét pedig beiktatták, mint Godaime Hokage, majd a másik négy Kagéval elkezdék tervezni a szövetséget. Most pedig száguldozó gondolatait, illetve kavargó érzelmeit próbálta meditálással helyretenni, egyszerűen túl sok volt ez az egész, ahhoz a tizenöt évhez képest, amit a föld alatt töltött. Illetve... ezután a sok esemény után körvonalazódni kezdett benne egy álomszerű gondolat, egy cél. Azt viszont tudta, hogy ehhez ő nem elég jó. A múltja egy hatalmas szégyenfolt az életében, ráadásul egy démon van a testébe pecsételve, ami már önmagában taszító lehet. Sokan mondták már neki, hogy nem szörnyeteg, de ezt nem tudta elhinni. Túl sokszor hallotta már ennek a kijelentésnek az ellenkezőjét.

Hinata miatt is nagyon aggódott. Már hetek óta elfogták, de azóta nem hallott róla semmit.

- Naruto! Itthon vagy? - hallott egy kiáltást az ajtója elől. Jobban belegondolva, mintha pár kopogásra is emlékezni vélt.

- Sakura? Te vagy az? - kiáltott le a lánynak, mikor rájött a kilétére.

- A tetőn vagy? Felmehetek hozzád? - kérdezte a lány, majd a választ meg sem várva egy kis chakra segítségével felsétált a falon, majd leült a fiú mellé.

- Hát te? Hogyhogy itt vagy? - kérdezte Naruto, mert nem értette, hogy mit keres itt a lány.

- Nagyon letörtnek láttalak ma, meg sok rossz dolog történt veled az utóbbi időben. Meg akartam nézni, hogy vagy. Ha már Hinata most ezt nem tudja megtenni... Ő... nagyon jó barátnőm. - mondta Sakura, az utolsó két mondatot már pár könnycseppel a szemében, amit gyorsan letörölt.

- Most próbálom helyretenni magamban a megszaporodott érzelmeimet. Eddig nem nagyon érdekelt semmi, most... Túl sok dolgot érzek egyszerre, túl sok emlék kavarog bennem. Már... nem az vagyok, aki pár hónapja voltam. Nagyon megváltoztam, de szerintem a jó irányba.

- Hogy érted? - kérdezte kíváncsian a lány?

- Hm... nehéz elmagyarázni. Talán az, hogy eddig az töltötte ki az életem, hogy engedelmeskedjek Madarának, de ez elmúlt. Még egy célom is lett, de... áh, semmi.

- Célod? Mi az?

- Öhm... semmi. Semmi különös. - hebegett a szőke.

- Tudni akarom. - makacsolta meg magát a lány.

- Ez... nem olyan egyszerű. Egyszerűen... ez túl nagy cél egy olyannak, mint nekem. Ez...

- Ha akarod, titokban tartom. Senkinek nem mondom el. Nem lenne könnyebb a lelked, ha elmondanád valakinek?

- Talán... - a fiú még mindig bizonytalan volt.

- Ígérem.

- Jó... elmondom, csak... ez tényleg túl nagy cél nekem. Ez... 

- Csak mondd. - torkolta le a lány. - Nem kell a mellébeszélés.

- Követelöző vagy, ugye tudod? - nézett a szőke a másikra fáradtan. - Szóval... hol is kezdjem. Mikor megtudtam, hogy kik a szüleim, hatalmas büszkeséget éreztem, hogy ilyen remek emberek voltak, nem olyanok, mint az az átkozott Madara. Olyan erős szeretnék lenni, mint ők, de... Hagytam, hogy elrabolják Hinatát, majd a keresztapám is megölte Pein, akit hagytam elmenekülni. Az a cél, amiről beszéltem, Jiraya halála után jutott eszembe. Rájöttem, hogy nekem ez a falu, Konoha lett az egyik legfontosabb dolog az életemben, miután először megláttam közelebbről. Hinata miatt szerettem meg, de a szüleim, Jiraya és a Harmadik is a faluért haltak meg. Egyszerűen... bármit megadnék, hogy megvédjem. Ah... 

- Hokage szeretnél lenni? - kérdezte Sakura bujkáló mosollyal. - Végülis logikus. A véredben van.

- Nem érted! Egy ideig a falu ellensége voltam, és egy bijuu van belémpecsételve, aki elpusztította a falut a születésem napján. Igazából mondhatjuk, hogy anyámon miattam lazult meg a pecsét! Ha nem születtem volna meg, akkor Madara nem tudta volna végrehajtani a tervét!

- Ilyenekre ne is gondolj! Nem bűn, ha élsz! Amúgyis, a Kilencfarkút Madara eresztette ki, nem te! Mindenért ő a felelős, amit elsoroltál, nem te! A falusaik hősként tekiintenek rád, páran már arról beszélnek, hogy vajon Hokage lesz - e belőled! Fogadásokat is hallottam már, hogy a Hatodik, vagy a Hetedik leszel - e! Amúgy meg, ha a benned lévő bijuuról beszélünk, nem vagy szörnyeteg, ha ez megfordulna abban a kis fejedben! Mit mondana Hinata, ha ezt hallotta volna, mi? - fakadt ki Sakura, majd nyugodtabban folytatta. - A célod teljesen neked való. Le fogod verni a földig azt a nagyképű Uchiha Madarát, aztán majd egyszer Hokage leszel, ha felkészültél rá. Akkor Hinata a Hokage felesége lesz. - nevette el magát a lány, majd elugrott a paradicsomvörös Naruto ütése elől. - A lényeg az, hogy ez egy jó cél. Ne add fel. - mosolygott a fiúra melegen.

- Kíméletlen vagy... de... izé... köszönöm. - motyogta a fiú. - Amúgy ha én elmondtam, hogy mit akarod elérni, akkor nem rajtad lenne a sor?

- M... mi...? E... erről nem volt szó... - vörösödött el teljesen a lány, majd gyorsan válaszolt. - Ha annyira akarod tudni, akkor én Sasuke felesége akarok lenni, meg a legjobb szanitéc ninja. De ez mindenképpen maradjon köztünk! Ha... ha valakitől visszahallom, akkor...

- Nyugalom, nem kell mondanod. - nevette el magát a szőke, aki már teljesen elfelejtette az előbbi baját, a lány hathatós segítsége miatt. - Tényleg köszönöm, hogy segítettél. Igazad volt, tényleg jó volt elmondani valakinek.

- Ugye? Nekem mindig, mindenben igazam van. - mondta Sakura, majd kiöltötte a nyelvét a fiúra. - Olyan nincs, hogy én tévedjek. - Fejezte be, majd mind a ketten elnevették magukat a helyzet abszurditásán.

- Lassan menj, holnap sok tennivalónk lesz. Vagyis... ma. Lassan feljön a nap. - ez igaz volt, amit Sakura is meglátott.

- Fenébe! Már otthon kellene lennem! Ajj... mindegy. Naruto! Minél előbb valjj szerelmet Hinatának, ha kiszabadítottad! Szeretnék látni egyy esküvőt. - majd az elvörösödött fiú válaszát meg sem várva vigyorogva leugrott a tetőről, majd gyors tempóval elindult hazafelé.