Az elveszett falevél (Naruto FF)

A Kazekage

Kicsit későn, de itt van a következő fejezet, ami 1011 szavas. Jó olvasást!

Aznap este.

Miután a szőke fiú lefeküdt a neki kijelölt szobában az ágyára, még sokáig nem tudott elaludni. Egész végig a pár órája történt találkozó járt a fejében. Természetesen azt előre tudta, hogy a négy Kage nem fogja egykönnyen megengedni, hogy ő Konoha, és az Öt Falu oldalán legyen, de kicsit nagyobb ellenállásra számított. Ráadásul abban is biztos volt, hogy valamelyik Kage rátámad. Ő Sabaku no Gaarára tippelt volna, de a  Kazekage nemhogy nem támadt rá, hanem nem is állt fel ellene. A találkozó alatt rájött, hogy kicsit alábecsülte a Kagékat. Sokkal okosabbak és ravaszabbak, mint gondolta volna. Bár abban, hogy olyan gyorsan elfogadták, biztosan közrejátszik a jelenlegi háborús helyzet és Madara fenyegetése az Akatsukival az oldalán. Így sokkal egyszerübb volt, mert az Öt Kage biztosan kap minden után, ami a hamarosan eljövő háborúban a segítségükre lehet, illetve szükséges a győzelemhez. Naruto pedig a bijuuk miatt az volt.

---

Másnap reggel.

A fiatal Uzumaki korán ébredt, hiába volt nagyon fáradt amiatt, hogy éjszaka megint kiengedett két Farkasdémont. Annak az oka, hogy nem tudott aludni az volt, túlságosan izgatott volt, hogy a mai nap vég visszaindulnak Konohába. Már nagyon látni akarta Hinatát, habár még egy hét sem telt el azóta, mióta találkoztak. Mégis, volt egy nagyon rossz érzése, ami nem hagyta nyugodni, ez pedig eléggé nyugtalanította. Mivel a megérzései általában nem tévedtek. Elmélkedéséből kopogás riasztotta fel, amire kicsit késve egy szabaddal válaszolt, és elindult az ajtó felé. Legnagyobb meglepetésére az ajtóban a Kazekage állt, Sabaku no Gaara.

- Jó reggelt. - mondta, majd ellépett Naruto elől, aki követte a folyosóra. - Már tegnap óta beszélni akartam veled, csak nem volt rá megfelelő alkalom. Előre mondom, hogy nem elégtételt akarok venni rajtad, mert legyőztél és elraboltál. Mivel nem halt meg senki, és a falu is ép, ráadásul - mint azt tegnap is elmondta a Hokage - nem a te hibád volt. El van felejtve. Azt akarom tudni, hogy miért maradtál Konohában. Kérlek, hogy mondd el az igazat, mert nem fogok megelégedni egy kitérő válasszal. - nézett komolyan Narutora a vörös hajú.

- Nos... - ez volt az a kérdés amit a fiú leginkább el akart kerülni. - Igazából nem vagyok benne biztos. Mikor információkat kellett volna gyűjtenem Konoháról, akkor találkoztam Hyuuga Hinatának, aki meggyógyított, és nem árulta el, hogy ott vagyok nála. Vele együtt találtuk ki, hogy ki vagyok, illetve ő mesélt a faluról is. Abban az egy napban változott meg bennem valami.

- Hm... Várod már, hogy újra találkozz vele? Hiányzik? - kérdezte tőle Gaara elgondolkodva.

- Igen. Miért?

- Mert. Mit érzel, mikor rá gondolsz?

- Nem is tudom. Igazából ezt nem nagyon tudom megfogalmazni... Hinata olyan, mint mikor egy hatalmas vihar után megpillantod a napot. Gyönyörű, és fényt hoz az életedbe... Azt hiszem.

- Hm. Te szereted. Szóval a szerelem az oka, hogy megtetszett neked Konoha.

- Sze... Szerelem?! - kezdett el egy nagyon megérett paradicsomra hasonlítani Naruto feje. - Amit iránta érzek... az... az...

- Azt hiszem, hogy igen. Bár én még nem tapasztaltam meg, de a nővérem Temari és a bátyám Kankuro akik most szintén itt vannak folyton ezzel rágják a fülemet, ha éppen nincs dolguk. Szóval igen, szerintem szereted azt a chuunint, Hyuuga Hinatát. Mi az? - kérdezte egy kis szünet után a fiatal Kage miután látta, hogy Naruto nem válaszol.

- Csak... Nem tudom elhinni, hogy ilyet érzek. Kiskoromban Madara folyton azt mondta, hogy egy shinobinak nem lehetnek érzelmei, és tiltott neki a szerelem. - pirult el megint - Így viszont már teljesen a szöges ellentéte vagyok annak a tökéletes ninjának, amit faragni akart belőlem. Ez... Ez jó érzés. Nagyon.

- Hm... Rendben van. Úgy gondolom a beszélgetésünk után, hogy meg lehet bízni benned. Remélem, hogy továbbra is Konoha oldalán maradsz. Oh, igaz is. A Hokage azt üzente neked, hogy...

- Naruto! Végre megvagy! Hol a fenében voltál? - bukkant elő hirtelen Sasuke a szomszédos folyosóról. - A Hokage - sama, az öreg és én már fél órája téged keresünk! Óh, Kazekage - sama. Ha megbocsát, indulnunk kell. A viszontlátásra! - ezzel a fiatal Uchiha karonfogta a szőkét, mejd elindult a kijárat felé. - Nem figyeltél tegnap? Hokage - sama többször is elmondta, hogy kilenckor indulnunk kell, mert a falu messze van és nem kéne sokáig távolmaradnunk. Fél tíz van! Mi a fenét csináltál?!

- Bocs. - eszmélt fel Naruto. - A Kazekagéval beszélgettem. Máskor nem fordul elő.

- Hát azt remélem is! - bosszankodott Sasuke, majd gyorsabbra vette a tempót. - tegnap este jött meg az hír, hogy siessünk vissza a faluba, mert valaki látta azt a növényre hasonlító fehér - fekete Akatsukist Konohától nem olyan messze. Talán egy napnyira. Ez aggodalomra ad okot, úgyhogy fél nappal korábban indulunk, mint terveztük. Ezt viszont tegnap este már megbeszéltük és te is mondtad, hogy nem fogsz késni. Mi van ma veled?

- Hhh... Tegnap eléggé lefoglalta a gondolataimat a találkozó, ma pedig már órák óta valami rossz érzésem van és ez nagyon nyugtalanít. Remélem, hogy csak beképzelem magamnak az egészet és nem történik semmi baj. - vágott egy grimaszt a fiú.

- Oh... Biztos. Egy nap múlva már Konohában leszünk, éjszaka nem fogunk aludni. Éjszaka legalább kipihented magad?

- Mi vagy te, az anyám? - nézett a szőke Sasukéra értetlenül. Nem értette, hogy miért aggódik érte ennyire valaki.

- Csak aggódom egy barátomért, ennyi! Fene...! Ezt nem hallottad. Nem mondtam semmit.

- Öh... Rendben. Nem hallottam semmit. Igaz is! Az előbb Zetsuról beszéltél, nem? Ő képes igazábó kinőni bárhonnan, teljesen olyan, mint egy élő növény, csak idegesítőbb. Sosem tudod, hogy mikor hallgatózik. A Kage - gyűlést is ki akarta hallgatni, csak megakadályoztam.

- Micsoda? Ezt nem is mondtad. 

- Teljesen kiment a fejemből. Közben nem tudtam, utána pedig már máson járt az agyam. 

- Hát azt hiszem, hogy azt mindenki észrevette. Tegnap vacsoránál a poharadból akartál rament enni. 

- Komolyan ilyet csináltam? - fagyott le a fiú. Nem nagyon tudta elképzelni. Vagy ennyire nem figyelt volna?

- Igen. Szerencsére csak én és az a perverz öreg látta.

- Huh... Akkor jó. Tényleg nem figyelhettem... Nem is emlékszem rá.

- Aha... Na itt vagyunk.