Az elveszett falevél (Naruto FF)

A macska és az egér

Helló! Itt is van az új fejezet, ezúttal 1166 szó. Jó olvasást kívánok hozzá!

- Ó, semmi. Akkor most ki kell, hogy ábrándítsalak. Köztünk nem harc lesz, csak macska - egér játék. - majd Naruto jéghideg mosolyra húzta száját. - A macska pedig én vagyok.

Mikor Pein megpillantotta a fiút mikor felé tartott, már tudta, hogy valami nagyon nincs randben. Naruto teljesen olyan volt mintha visszatért volna a régi önmagához, de közben mégsem. Valami más volt. Mintha... a szőke még hidegebb, jegesebb lenne a régi énjénél. Amikor meg felhúzta az arcára azt a jéghideg mosolyt, még a nagy Pein is megremegett egy pillanatra.

- Még, hogy te vagy a macska! - nevetett fel a piecinges, gyorsan visszatérve régi énjéhez. - Te nem vagy több annál a csótány vénembernél, aki az előbb ölte meg magát. - próbálta provokálni Narutot, hátha annak így leolvad az az idegesítő, ezzel együtt vészjósló mosoly az arcáról. Egyre jobban zavarta.

- Sajnos nem tudsz provokálni. A lelkiállapotom nem egy időzített bomba, ahogy te gondolod, hanem egy veszélyesen nyugodt tenger, vagy épp a futóhomokhoz hasonlítanám, ami elnyel bárkit. Nos egér, kezdhetjük a fogócskát? - villant meg a fiú szeme, majd sennin - módba váltott, amihez már a beszálgetés eleje óta gyűjtötte a chakrát. 

- Macska, mi? Most inkább nézel még varangynak. - mondta Pein, majd meglepődve pillantott a fiú hült helyére. - Most meg hol vagy?!

- Itt. - hallott halk suttogást a háta mögül, majd a szőke lesújtott a jobb lapockájára, mindezt egy pillanat alatt. Mikor Pein hátrafordult, Naruto megint eltűnt. - Elég ebből! Ne bújj el ilyen gyáván!

- Gyáván? Nem azt mondtam, hogy ez egy játék? Én csak ijesztegetek kicsit egy aprócska egérkét. - hallotta a rinnegannos egy közeli fáról a fiú hangját, de mire odanézett, az megint eltűnt.

- Ne nevezz még egyszer egérnek! - kezdett felmérgesedni Pein, majd azt érezte, hogy Naruto most az oldalába hajított egy kunait. - Nem hallottad?! Gyere elő, de rögtön!

- Miért tenném? Az egész harcunk alatt, ami nem volt több öt percnél, harmincegyszer ölhettelek volna meg. 

- Na persze! Ha tényleg képes lettél volna rá, akkor már megtetted volna. Hazudsz! - kereste a hang forrását az idősebb, miközben beszélt. Végül nem jött rá, hogy merre van a fiú, mivel az folyton mozgásban volt.

- Hhh... - sóhajtott a szőke, majd tovább beszélt. - Még mindig nem érted? Én játszok. Azt akarom, hogy rettegj, mielőtt megöllek. Na figyelj. Innentől egy kicsit komolyabb leszek. Sok balszerencsét! - majd a szőke megint eltűnt Pein szeme és chakraérzékelése elől.

- Mintha le tudnál győzni! - ezzel Pein elkezdett kézjeleket formázni, de befejezni nem tudta, mert egy shuriken állt a kézfejébe. - A fenébe is! - tépte ki onnan, majd újra elkezdte, de most gyorsabban. Minő meglepetés, most sem ért a végére. Az oka most az volt, hogy tizenöt kunai repült a létfontosságú szervei felé, így védekeznie kellett. - Gyere elő, és harcolj velem tisztességesen! - fakadt ki Pein, mivel már kezdett kicsit ideges lenni.

- Tisztességesen harcolni? - jelent meg hirtelen Naruto a piercingestől két méterre. - Ez soha nem volt tisztességes, mivel sokkal erősebb vagyok nálad. A másikat illetően nem akarom ismételni magam. Visznont, ha annira akarod, akkor a látóteredbe maradhatok. - mondta nagylelkűen, miközben gúnyosan vigyorgott. - Így viszont, mivel adtam egy kis könnyítést, már jutsukkal fogok támadni.

- Tökéletes! - mondta Pein, majd felemelte a kezét. - Shinra Tensei! - ez egy olyan jutsu volt, ami eltaszítja az ellenfelet nagyon nagy erővel, viszont akadt egy kis gond. Naruto továbbra is egyhelyben állt, nem hatott rá a jutsu.