Az elveszett falevél (Naruto FF)

Edzés a Myoboku - hegyen

Hello! Itt is van az új fejezet, 1141 szó. Jó olvasást!

A Myoboku - hegy, egy nappal korábban.

- Rendben Naruto! Most megnézzük, hogy meddig tudod fenntartani! - kiáltotta Fukasaku, mikor a fiú most először fel tudta venni a sennin - formát, a varangyolaj nélkül. Mikor elkezdődött az edzése, árnyákkólon segítségével gyakorolt, hogy hamarabban meglegyen. Aztán, amikor az átváltozást megkönnyítő olaj segítségével már fel tudta venni a sennin - formát, elkezdték megtanulni, hogy az olaj nálkül hogyan lehet. Ez volt egy hete és hat napja. Ma pedig áttörést értek el ebben az egy nap híján négy hétben. Narutonak most először sikerült az olaj segítsége nélkül felvennie a sennin - formát. Végül első próbálkozásra három és fél percig bírta tartani, majd lihegve abbahagyta az összpontosítást. A csípős nyelvű varangy persze nem hagyta szó nélkül.

- Azt hittem, hogy tizenöt másodperc alatt kifulladsz. Most az egyszer kellemeset csalódtam benned. Rendben! Előttünk áll az egész nap! Ha ilyen tempóban haladsz, talán estére meglesz öt perc is! - mondta vidoran, majd meg sem várva, hogy a fiú kicsit kifújja magát, könyörtelenül edzeni kezdte.

---

Aznap késő este.

Miután sikerült az aznapra kitűzött cél, Naruto holtfáradtan dőlt be az ágyába, majd csak percekig mozdulatlan volt, mint egy zsák krumpli. Még a vacsorát is kihagyta, még egy hónap alatt sem tudta megszokni a hernyókat és a bogarakat, amiket itt ettek. Már második nap megfogadta, hogyha visszaér, akkor befal egy nagy halom rament. Mindegy milyet, csak ehető legyen. Bár... Jiraya egyszer, még a Kage - találkozó előtt hozott neki egy tállal valamilyen Ichirakuból. Olyan finomat még nem evett. Talán megint megkéri. Ezzel,mégjobban kifárasztva magát ezekkel a gondolatokkal, rögtön olyan mélyen aludt, mintha valaki egy kemény bármivel rásózott volna a fejére.

---

Másnap reggel, öt körül.

Naruto rossz érzéssel ébredt. Érezte, hogy ma valami nagyon rossz fog történni. Ma volt negyedik hete, hogy a Myoboku - hegyen volt, másszóval a rendes világban két hét telt el. Mivel még korán volt, ezért úgy döntött, hogy kipróbál egy jutsut, amit eddig csak akkor tudott használni, ha a Róka leple rajta volt. Valószínűleg a többi bijuuval is sikerülne, de velük még nem volt alkalma edzeni. A jutsu, amit ki akart próbálni elég nagy pusztító erővel rendelkezett, ezért a teste normál állapotban megsérült, a chakrarendszere is veszélybe került. Még emlékezett kereszapja szavaira, aki azt mondta, hogy a sennin - mód megerősíti a testet, ezért akarta tesztelni. Ígyhát, miután felöltözött elvonult egy olyan helyre, ahol nem volt senki, majd gyakorolni kezdett.

---

Pár órával később, egyidőben azzal, mikor Pein elpusztítja Konohát.

Mikor úgy ítélte meg, hogy ennél jobb már úgy sem lesz a jutsu, elment megkeresni tanárát, mert meg akarta kérdezni, hogy mikor mehet vissza Konohába. Utána akart járni annak a rossz érzésének, ami reggel óta gyötörte őt. Viszont végül Fukasaku találta meg őt.

- Naruto! - kiáltott rá már messziről, ami nem volt szokása. - Mégis hol voltás eddig? Már két órája kereslek!

- Egy jutsut gyakoroltam. - válaszolt a fiú, mikor a senseie odaért. - Most végeztem vele, és elindultam megkeresni téged. Reggel óta rossz érzésem van, ezért...

- Ó? Akkor jó kis érzéked van. - szakította félbe a másik. - Konohát megtámadta valami Pein. Ha nem küldelek vissza, akkor nem sokáig bírják ellene.

- Pein!? Azt mondtad, hogy Pein? - kérdezte enyhén sokkosan Naruto.

- Igen. Jiraya azt mondta, hogy ne engedjelek vissza, ha ez megtörténik. Ide is pont aztért küldtek most, hogy megerősödj, illetve ne legyél ott Pein támadásánál. Én viszont nem akarom azt az idióta tanítványom koporsóban látni, szóval most megszegem az ígéretem. Visszaküldelek.

- Köszönöm... Komolyan, miért? Pein azért jött, hogy elfogjon. Ha valami baja lesz a falunak miattam... Kérlek most azonnal küld vissza. 

- Rendben. - mondta a mestere, és elkezdte a jutsut.

---

Konohában, pár perccel később. 

Naruto a Konoha melletti erdőben találta magát, így gyorsan futva elindult a falu felé. Már látta a kaput, de valami olyan furcsa volt. Bár a fal ép volt, mintha valami hiányozna. Mikor végül elérte a falut, először nem akart hinni a szemének. A faltól pár méterre egy hatalmas kráter kezdődött, az alja pedig nagyon messze volt. Ráadásul csak két ember chakráját érezte a kráter mélyén, de túlságosan messze voltak, így nem tudta megmondani, hogy kik azok. Egy dolog viszont tisztán látszott. Későn érkezett. 

Mikor közelebb ért, végül felismerte a chakrákat. Körülbelül a kráter felénél járhatott, ezért a történéseket nem látta tisztán. A robbanás helyén - mivel ezt csak az okozhatta - Jiraya és Pein jelenlétét vélte érezni. Gyorsabb tempóval kezdett futni, mivel nem tudta, hogy milyen állapotban lehet keresztapja. 

---

Eközben a kráter alján.

- Nem akarod feladni, csótány? Akkor talán életben hagylak. - mondta vigyorogva Pein, miközben egy vasrudat döfött a földön fekvő Jiraya lábába, aki még így is megőrizte a stílusát.

- Nocsak! Mi ez a nagy hangulatváltozásod, ördögfajzat? - válaszolt a megszólított, egy gúnyos vigyorral elrejtve fájdalmát. - Eddig meg akartál ölni, most meg megkímélnéd az életem?

- Azt hiszad, hogy miattad tenném? Egy frászt. Csak éppen remek eszköz válna belőled, nekem meg egyáltalán nem fontos, hogy egy, vagy több csótányt taposok el.

- Eszköz? Mire gondolsz? - kérdezte Jiraya, mert nem értette, hogy ellenfele mire gondol.

- Igen, az! Te nem érzed? Éppen a kis védenced tart erre, már a kráter első harmadánál jár. Úgy tűnik, hogy megsejtett valamit. 

- Csak nem... Naruto? - koncentrált a sannin is, majd elsápadt, mikor megérezte keresztfia jelenlétét.

- Igen! Veled fogom megzsarolni, hogy jöjjön velem. Legszívesebben megölném azt a démonkölyköt, de Madara - sama tervéhez valamiért kell. Örülhet, hogy így van! Különben már százszor megöltem volna!

- Sajnos úgy látom, hogy az a hülye kölyök még a végén engedni fog, ha meglátja, hogy milyen állapotban van. Hamarosan már látni fog minket. Sajnálom, de nem engedhetem, hogy az én értéktelen életemmel zsarold meg a kölyköt. Eléggé a szívemhez nőtt. Szóval... - ezzel Jiraya egy villámgyor mozdulattal, hogy Pein ne tudja megakadályozni amit tenni akar, kihúzta a lábából a vasrudat, majd egy gyors mozdulattal a mellkasába döfte. - Így már... nem tudsz felhasználni. Előbb halsz meg Naruto miatt, minthogy én kilehelném a lelkem. - majd hátrahanyatlott, mivel elhagyta az ereje. Viszont még ilyen állapotban is győztes, és fölényes vigyorral várta, hogy mit reagál az Akatsukis ördögfajzat.

- Te... Nem hittem volna, hogy a csótányok ennyire idióták. - mondta, majd figyelmét az alig száz méterre lévő Narutora fordította, aki gyors tempóban futott feléjük.

---

Ugyanott, pár perccel később.

Mikor Narota elérte a harc helyét, egy olyan jelenet fogadta, ami eddig csak a rémálmaiban szerepelt. A keresztapja mellkasában egy vasrúd volt, Pein pedig ott állt tőle pár méterre.

- Nocsak, végre megjöttél? - nézett rá Pein vidoran. - Az a lökött csótány, mikor meghallotta, hogy vele akarlak zsarolni, magába döfte azt a vasrudat. Köszönj el tőle, addig én kimegyek a faluból. Nem akarom félbeszakítani a meghitt pillanatotokat. - ezzel Pein elment, de Naruto tudta, hogy nem fogja hagyni, hogy többet visszatérjen Amegakuréba.