Újrakezdés BEFEJEZETT

Part 1

Ki is az a Harry Potter? Mindenkinek más. Van, aki a megmentőt látja benne, ahogy a varázsvilág nagy része. Van, akinek egy eltaposni való szörnyeteg, mint a rokonai, akik minden eszközzel megpróbáltak kiverni belőle a "különcséget". A legrosszabbak viszont azok, akiknek Harry Potter nem jelent mást, mint egy bábut, amit a kedvük szerint irányíthatnak a "nagyobb jó érdekében".

Hiába a sok különböző elvárás a 16 éves fiatal Harry annyira boldog amennyire lehet. A barátai mindig kitartanak mellette és támogatják. Ha vigaszra van szüksége, mindig ott vannak, hogy a vállukat kínálva megvigasztalják.

Harry, akinek élete első 11 évében csak fájdalom, magány és megaláztatás jutott szinte bármit megtenne ezekért a vigasztaló vállakért. Hiába a fájdalom és a vékony vállakra pakolt rettentő felelősség, Harry nem adta fel soha, egészen addig az éjszakáig.

Harry sosem volt jó alvó, de keresztapja halála után, már szinte nem is alszik. Mivel barátait nem akarja ennél jobban terhelni, ezért nem mondja el nekik, hogy szinte minden éjszaka a kastélyt járja egy kis megnyugvást remélve. Ilyenkor a kastély nyugalmat áraszt, ezzel megnyugtatva a fiú háborgó lelkét. Csendes éjszakai bolyongását, soha senki nem zavarja meg. Bár kis is zavarná meg, mikor szinte senki sem tudott a rendszeres éjszakai sétairól. Az egyedüli, aki tud róla az Piton, ő viszont megérti a fiú lelkében dúló viharokat.

Az az éjszaka sem kezdődött másként, mint a többi. Harry elindult a láthatatlanná tévő köpenye alatt a megszokott éjjeli sétájára. Mikor az igazgatói iroda folyosójára ért furcsa hangzavarra kapta fel a fejét. Óvatosan közelebb lopakodva az irodához, már tudta is honnan jön a hangzavar. Az igazgatói iroda ajtaja résnyire nyitva volt. Harry azt hitte, hogy az igazgató bajban van, ezért halkan osonva bekukkantott a nyitott ajtón. Tisztában volt vele, hogy nem illik hallgatódzni (ezt a rokonai alaposan beleverték), de aggódott öreg mentoráért.

- Mit kereshet Ron az igazgatónál az éjszaka közepén? És miért kiabál vele? - futott át a kérdés azonnal Harry agyán. Nem értette, barátja miért ilyen tiszteletlen az idős varázslóval.

-Én meg mondtam Dumbledore! Nem folytatjuk tovább ez a színjátékot!- üvöltötte a gondterhelt igazgató képébe a vörös fiú.

- De fiam, meg kell értened. Szükségem van rátok, hogy továbbra is az irányításom alatt tarthassam Harryt. - az igazgató már szinte könyörgött a fiatal fiúnak. - Ha akarjátok, fizetek többet, csak ne pont most csússzon ki a kezeim közül.

- Ez már rég nem a pénzről szól igazgató úr. - mondta lemondóan a vörös fiú. Itt Harryiben feltámadt a remény, hogy mégsem azt jelenti az egész beszélgetés, amire ő gondol. Mert, hogy is lehetne megjátszi egy olyan barátságot, ami köztük kialakult?

- Tudja, nekünk már teljesen elegünk van belőle. Nem akarunk többé veszélyben lenni, márpedig Potter mellet csak az van.

- De fiam meg kell értenetek, csak rátok számíthatok! - kezdett könyörögni az idős varázsló. - Megduplázom a pénzt, amit kaptok!

- Rendben, kap még egy évet. Addig érje el, hogy szembe nézzenek egymással és elfelejthessük az egész Harry Potter mizériát.- ezzel a fiú befejezettnek tekintette a témát és kivonult az igazgatói irodából. Harrynek alig volt ideje elugrani Ron dinamikus léptei elöl.

Harrynek az utóbbi percek jártak a fejében, miközben nézte barátja távolodó hátát. Vagy nem is a barátja? Nem, hát persze hogy nem a barátja, hiszen fizettek neki érte. Vajon Hermione is csak a pénz miatt van vele jóban? Biztosan, mivel Ron mindig többesszámban beszélt. Ki más nevében beszélt volna? Senkivel nem volt olyan kapcsolatban, mint velük.

Ahogy kezdte felfogni az egész dolgot, a szemeiből a könnyek megállíthatatlanul kezdtek el folyni. A fiú nem tudta meddig ülhetett az igazgatói iroda ajtajában, de a bánatot lassan harag váltotta át.

- Megfizetnek még ezért, mindenki megfizet! - suttogta maga elé a sötétbe bosszúszomjasan.