¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Harry a fejét hasogató fájdalomra ébredt. Nem értette, hogy mi történhetett vele. Talán ráborult a könyvtár egyik polca? Biztosan, csak is ez történhetett, különben miről fájna ennyire a feje?
Néhány perc leforgása alatt a fejfájása annyira csillapodott, hogy ki tudta nyitni a szemét. Harry nagy meglepetésére nem a könyvtár ismerős falai vették körbe, hanem mintha egy gyerekszobában lett volna. De az nem lehet, neki sosem volt gyerekszobája, legalábbis nem emlékszik rá. A rokonaitól sosem kapott játékokat, az csak az unokatestvérének járt, ebben a szobában viszont rengeteg játék vette körül.
A nézelődését halk ajtónyitás szakította félbe.
- Hét felkeltél kicsikém. - mondta neki a gyönyörű vörös hajú nő. Harry rájött, hogy elszúrta. Nem oda érkezett ahová szeretett volna. A 11 éves kora helyett egészen egy éves koráig sikerült magátt visszaküldenie.
- Gyere te kis ünnepelt, már várnak rád lent. - mondta édesanyja miközben a karjaiba emelte. Harry nem tudott mást tenni, mint szorosan az anyukájához bújt. Lehet, hogy elrontotta a bűbájt, de legalább lesz néhány szép emléke a szüleiről.
- Hát megjött a mi nagyfiúnk. - kapta ki édesanyja kezéből Sirius, mikor leértek az emeletről.
- Siri, add oda a fiam! - toppant az animágus elé az apja, majd szinte azonnal kivette a kicsi Harryt a keresztapja kezéből és szorosan magához ölelte.
- Fiúk, rakjátok le, meghoztam a tortát. - mikor végre letették a babaszékbe, Harry meglátta élete első csokitortáját. Akaratlanul is lefelé görbült a kicsit baba szája és szeméből könnyek kezdtek peregni. A felnőttek csak nézték a síró babát és nem tudták hová tenni a nagy szomorúságot.
-Gyerünk Harry, fújd el a gyertyát. - bíztatta anyukája.
- Igen kishaver, fújd csak. - puszilta meg a halántékát James. Harry könnyektől homályos szemmel kezdett el a torta felé hajolni, hogy elfújja. Mivel nem számolt vele, hogy nem 16 éves és még nem tudja úgy irányítani a mozdulatait, ezért arccal a tortába érkezett.
A felcsattanó kacagás a fiút is jó kedvre derítette és ő is elkezdett édes babahangon kacagni.
Miután mindenki lecsillapodott, anyukája letisztogatta a kicsi arcot és felvitte a gyereket aludni.
- Gyere kicsikém, ideje aludni. - mondta neki édesanyja, majd elkezdett egy altatót dúdolni az elpilledt babának.
Hátat fordít Föld a Napnak, vége van a mai napnak.
Sötét borul fűre, fára, holdezüst a pocsolyára.
Patakvízben halak úsznak, úszás közben elalusznak.
Erdő mélyén esti csendben, madárdalra alszik minden.
Aludj el hát Te is végre, fülemüle énekére.
Erdő mélyén esti csendben, madárdalra alszik minden.
Aludj el hát Te is végre, fülemüle énekére.
(Gryllus Vilmos Altató)
Harry nem tudott mit tenni, hagyta magát elringatni a kellemes melegségben, amit anyukája biztosított. Utolsóként még beférkőzött a gondolatai közé, hogy senki sem mondta neki anyukája milyen szép hanggal rendelkezett.
