Újrakezdés BEFEJEZETT

Part 22

-Perselus! - Piton azonnal ura előtt termett - Vidd magaddal Luciust, jussatok be a kastélyba keressétek meg Harry. Mi addig eltereljük a bent lévők figyelmét.  - a bájutalmester azonnal barátja keresésére indult.
-Követőim! Támadjátok mindenetekkel a kastélyt! Azt akarom higy még a föld is beleremegjen a támadásunkba! - a halálfalók elkezdték a kastélyt átkokkal bombázni. Az erőteljes támadásoktól tényleg még a föld is remegett, Voldemort nagy elégedettségére.
Perselus Luciussal karöltve keresett egy pontot, ahol kisse takarásba lehettek és elkezdték a védőfalat megbontani. A támadás miatt egész gyorsan sikerült bejutniuk, mivel Dumbledor oda összpontosította szinte az összes figyelmét.
Amíg a két férfi a kastélyban próbálta megtalálni a fiút , Voldemort és csapata fáradhatatlanul  folytatta a kastély elleni támadás, hogy időt biztosítson a két férfinek.

Harry fájdalmasan felnyögött, mikor az eszmélete kezdett visszatérni. Mindene fájt mintha égő vassal szúrkálnák az egész testét, még a belső szerveit is. A fájdalommal dacolva próbált megmozdulni, de a végtagjai nem akartak engedelmeskedni.
-Kérlek, mozogjatok. - könyörgött hangosan, mintha ez segített volna megmozdulni.
Egy idő után már nemnis próbálkozott, a fájdalom teljesen kezdte átvenni felette a hatalmat.
Kezdte elveszíteni a harcot az eszméletéért vívott harcban, mikor hangokat hallott. A fejét a forrás felé fordítva örömmel tapasztalta, hogy  a bájitalmester eljött érte. Örömmel adta át magát a sötétségnek.
Mikor Piton végre megtalálta a gyereket, fájdalmasan felszisszent a látványtól. A fiún egy tenyérnyi ép felület nem volt, és csak a felszínt látta. Egy gyors diagnosztizáló bűbáj után kezdett pánikba esni. Nem volt nála egyetlen bájital sem, így viszon nemntudta Harryt mozgatni, mert félő volt hogy a bordái átszurják a szívét vagy a tüdejét.
-Lucius! - kiáltotta el magát, és remenykedett higy csak barátja hallja meg.
-Édes Merlin! - szörnyülködött a szőke  férfi a cellába lépve.
-Ne csak állj ott! El kell vinnünk, de egyedül nem megy. - amilyen gyorsan csak lehetett el akart tűnni a kastélyból.
-Mon, mit tegyek?
-Egy varázslattal rögzítsd a bordáit, én elkezdemnlebegtetni. Folyamatosan figyeld az állapotát! -Piton utasításai követve lassan elkezdték a fiút kifelé szállítani.

Voldemort egyre türelmetlenebb lett. A két férfinak már vissza kellett volna érnie. Már éppen utánuk indult volna, mikor meglátta a két férfit közeledni meguk előtt lebegtetve egy testet.
Egy pillantást vetett csak a fiúra és tudta higy nagy a baj, nem volt idő tovább kakaskodni. Intett az emvereinek, mire azok azonnal leálltak és elkezdtek elhopponálni. Voldemort a két férfihoz ment és a lehető legóvatosabban próbálta mindannyiukat a Malfoy kúriába juttatni. Az utolsó amit látott mielőtt eltüntek, hogy Dumbledor Mordonnal karöltve feléjük rohan.

Az idős mágus a támadás alatt nem sok mindent tudott csinálni, túl sokan voltak kettőjük ellen, csak a pajzsokat próbálta a támadás központjára koncentrálni.
A támadás egyszer csak abbamaradt.
-Albus! Elviszik! - mutatott Mordon egy távolabbi pontra ahol három testet látott. Minél közelebb értek, annál jobban ki tudta venni kik azok. Lucius és  Perselus lebegtettek maguk előtt egy testet. A test Harry Potterhez tartozott. Nem értette higy a két férfi hogyan  jutott a fiúhoz. Ráadásul Perselus mi a fenét keresett ott? Az iskolába kellett volna lennie!
A két varázsló dühösen kezdett rohanni a kastély kapuja felé, hogy megakadájozzák a fiú megmentését. Mire kértek már csan Voldemor vigyorát látták ahogy elragadta őket az örvény.