Újrakezdés BEFEJEZETT

Part 9

A nyár utolsó napjára Harry már teljesen kész volt a terveivel. Az első évben még nem szabad felhívnia magára a figyelmet, az erejét el kell rejtenie. Egy mindentől rettegő gyermeknek kell látszani, mint előző életében, de most nem fog a Griffendélbe kerül. A tervei kivitelezéséhez, mindenképpen a Mardekár a megfelelő hely.

Mikor elérkezett az indulás ideje, lezsugorította a ládáját és lement a földszintre.

-Hé bácsikám, indulunk. - mondta a kanapén ülő férfinak, aki azonnal magához vette a kocsi kulcsait. Az ajtóból visszafordulva Harry még egy pillantást vetett a mereven ülő rokonaira.

-Ti meg vigyázzatok a házra, év végén jövök. - mondta nekik gúnyosan. Az indulása előtti napokban, már elhelyezte mindhármuk agyában az elkövetkezendő időkre való instrukciókat.

Az út London felé igencsak unalmasant tel. A bácsi nem volt túl szórakoztató társaság, mivel igazából csak Harry utasításai szerint viselkedett.

-Végre nem a ti fejeteket kell bámulnom egész nap, ugye milyen jó lesz Vernon? - sandított a mellette ülőre.

-Igen. - felelte a férfi.

-Nyugodj meg, már csak a következő nyáron leszek veletek. - vigyorgott a gyerek. Azt persze nem akarta az orrára kötni, hogy miért is.

Az állomásra már egyedül mente be, nem volt szüksége a bácsikája kíséretére. Hazaküldte a férfit, élvezze csak ki a családjával az időt, amíg lehet. A 9 és 3/4 vágánynál már hatalmas volt a tumultus, aminek nagyon örült, mert így senki sem figyelt fel egy magányos kisgyerekre. A vonatra felszállva azonnal a legutolsó kocsiban foglalt helyet és levédte azt. Nem akart az út alatt senkivel sem találkozni, pláne nem az állítólagos barátaival. Nem tudta Dumbledor mikor kötött alkut Ronékkal, de sejtette, hogy már az első alkalomkor sem saját akaratukból közeledtek felé.

A hosszú vonatút alatt Harry nosztalgiát érzett hatalmas keserűséggel keverve. Szeretett a Roxfortba járni kedvelte a háztársait addig az éjszakáig, utána már nem tudott senkiben sem megbízni, de a kastélyt magát még mindig szerette. Az eldugott folyosókat és az ismeretlen termeket most már egyedül foglya felfedezni, ami azért egy kissé elszomorította bármekkorát is csalódott az emberekben.

A vonatról leszállva azonnal megpróbált elrejtőzni az elsősöl kavalkádjában, hogy Hagrid ne vegye észre. Annyira jól sikerült elkeverednie a többi elsőssel, hogy már csak akkor figyeltek fel rá az emberek, mikor Mcgalagony hívta.

-Harry Potter. -kiáltotta a nő, amire az egész nagyterem a süveg felé sétáló gyermeket nézte. A figyelő tekintetek alatt Harry fejére került a Teszlek süveg.

-Lám, lám. Harry Potter, már vártalak. Látom, nagy terveid vannak az új életedben és látom hová is akarsz kerülni. Nem gátollak benne, már elsőre is hallgatnod kellett volna rám. - mondta a süveg.

-Akkor mé túl tudatlan voltam. - szomorodott el a gyermek.

-De most már megjött az eszed látom. MARDEKÁR! - kiáltotta a süveg mindenki megrökönyödésére. A süveget visszarakta a székre, majd elindult a Mardekár asztala felé. A diákok dermedten néztek a kis túlélőre, majd a Mardekár asztalanál hatalmas üdvrivalgás tört ki. Mire Harry elért az elsőévesek helyére, már gazdagodott néhány kék folttal, mivel mindenki kötelességének érezte, hogy hátba veregesse.

A beosztás innentől fogva a beosztás a rendes mederben folyt tovább, mindenkit akit ismert oda került ahová az emlékei szerint kellett. A beosztást követően az igazgató elmondta az emlékeiből ismert szövegét, majd mindenki rávetette magát az ételekre.

A vacsora végeztével a bájital professzor ment oda a gyerekhez, de hiányzott az arcáról az az undor, amit megszokott.

-Az igazgató várja megát, jöjjön. - mondta a férfi, majd nagy lendülettel elindult az iroda felé. Harry számított erre a találkozóra az idős mágussal, de nem ennyire hamar.

-Harry, drága fiam. - üdvözölte az idős mágus kitörő örömmel.

-Jó estét igazgató úr. - mondta direkt lesütött fejjel és persze kissé félénk testtartással.

-Bajban vagyok? - kérdezte elhalóan a gyermek. Dumbledor elégedetten nézte a ma gyermeket. A testtartása, a hangja mind egy megtört gyermek jellemzői. De akkor hogyan került a Mardekárba?- morfondírozott magában az idős mágus.

-Dehogy fiam, dehogy. Csak látni szerettelek volna, kisbaba korod óta nem láttalak. - mosolygott az öreg. Mikor Harry felnézett az igazgatóra, hirtelen megérezte a nyomást a fejében. A vénember be akart hatolni az elméjébe, persze engedte neki, de csak az előző gyerekkoráról szóló emlékeket mutatta a kutakodónak.

-Nyugodtan menj a hálókörletedbe. - mondta, majd megérezte, hogy a nyomás a fejében megszűnik.

-A házvezetőd az lépcső előtt vár. Jó éjszakát fiam. - Harry megértette az elbocsátást, egy szó nélkül megfordult és elindult az ajtó felé. Mielőtt kiért volna az ajtón, egy lehallgató bűbájt küldött az igazgató asztala felé.

Albus ebből persze semmit nem vett észre, mert éppen a látottakon töprengett, úgy érezte valami nincs rendben a gyerekkel. A fejében túl nagy rend volt, egy ekkora gyereknek nincs ilyen rend a fejében. De az emlékek kegyetlensége megelégedéssel töltötte el, azért többet nem is rágódott a dolgon. Elkönyvelte magában, hogy terve sikeres volt és Harry Potter egy megtört gyermek.

Harry a házvezetője mögött kullogva gondolkozott a történteken. Az igazgató nagyon lebecsülte őt, persze ami nem csoda az emlékek fényében, amiket mutatott neki. De az öreg mágus még ahhoz sem vette a fáradtságot, hogy valamit kitaláljon amiről beszélgethet vele az azért furcsa volt.

-A jelszó tisztaság. - figyelt fel Piton hangjára, majd realizálta, hogy megérkeztek.

-10 kor takarodó az elsőéveseknek. - mondta, majd sarkon fordult és elviharzott. Még pár percig erőt gyűjtött a belépéshez, mert hiába az elhatározás mégis csak egy másik házba kellene beilleszkednie.

Belépve a klubhelyiségbe meglepődve tapasztalta, hogy csak néhány tanuló lézengett.

-Á Potter, az elsőévesek hálóterme arra van. - mutatott prefektus jelvényt egy fiú az egyik lépcső felé, majd visszafordult a társaihoz. Harry nem tudta, hogy fog kijönni a szobatársaival, de muszáj volt békés légkört teremtenie. Nem lett volna kedvező számára, ha a szobatársai ellen fordulnak. Belépve a hálóterembe minden szem egyből rá szegeződött, amit nem töltötte el túl nagy elégedettséggel, pedig végig nézve a fiúkon csak kíváncsiságot látott rajtuk.

-Draco Malfoy - nyújtotta a kezét egyből a szőke, utána mindenki követte a példáját.

-Üdvözlünk a Mardekárban. - mosolygott rá Draco, amin Harry nem kicsit lepődött meg. Még sosem látta őszintén mosolyogni a szőke mardekárost, úgy látszik nem csak a háza lesz új ebben az életben.

-Köszönöm. - húzta ki magát, majd lelkét elöntötte egy kis remény, hátha nem kell egyedül eltölteni az iskolai éveket.

Miután mindenki kipakolt, szinte azonnal lefeküdtek aludni. Még éppen hogy elhúzta az ágyán lévő függönyöket, mikor jelezni kezdett a lehallgató bűbája.

-Jó estét Mordon. Mi járatban? - hallotta meg az idős mágus hangját.