Újrakezdés BEFEJEZETT

Part 15

Perselus egy kicsit gondolkodott, majd eszébe jutott a legkézenfekvőbb lehetőség.

-Koncentrálj a testedre. Erősen gondolj arra, hogy hogy akarsz kinézni. - mondta a professzor, majd tartva egy bemutatót megváltoztatta a külsejét. A haja sokkal hosszabb lett és szőke, a szemei égkéken világítottak, a teste mégjobban megnyúlt, bár addig sem volt alacsony, majdnem elérte a kétméter magasságot. Harry tátott szájjal nézte a változást, az előtte álló férfi egyszerűen gyönyörű lett, mint egy tündér.

-Ez a valódi alakom, jobbanmondva ebben nőttem fel. Igazábol a tündéreknél nincsenek hagyományos külső jellemzők, amint elérünk egy bizonyos erőszintet kedvünk szerint váltogatjuk a külsőnk. Az is előszokott fordulni hogy hosszú évek után már nem emlékszünk a valódi alakunkra, mondjuk nem is olyan fontos mindenki azt viseli ami számára a legkényelmesebb. - a demonstráció nem nagyon érte el a kívánt hatást, mivel ahelyett hogy Harry megpróbálta volna inkább lefagyott, és tátott szájjal bámult.

-Harry, ébresztő. - legyezett a kezeivel Piton a bamba gyerek előtt.

-Én ezt nem tudom megcsinálni. - nyögte miután sikerült megemésztenie a látottakat.

-Csak próbáld meg, nem sürget senki. Koncentrálj erősen. - bíztatta a férfi. Harry nem szerette feladni, inkább behonyta a szemét és elkezdett erősen konentrálni. Pár perc után már szakadt róla a víz és már éppen feladta volna az egészet, mikor megérezte hogy a teste elkezd változni.

Perselus nézte a fiút, látta mikor kezdi feladni az egészet és végignézte hogy változik meg az egész teste. Körülbelül 10 perc telhetett el azot hogy Harry elkezdte a koncentrációt, mikor a férfi előtt már nem ugyanaz a gyermek állt. A teste magasabb lett majdnem 180 cm, a haja válligérő és fekete mint az éjszaka, a szája teltebb a szemei színe megmaradt de a formája kissé más lett kicsit mintha nagyobb lett volna, a testén enyhén kidolgozott izmok sejlettek fel minden egyes mozdulatára. A ruha sajnos kissé tépetten lógott rajta, bár a professzor nem zavarta mivel így végig tudta szemlálni az előtte álló alakot, és nagyon tetszett neki a látvány. A fiúnak még a vádlija is gyönyörű volt.

-Szép munka. - mondta neki, majd elnézett máshová mert nem akarta zavarbahozni a fiút. Harry mikor kinyitotta a szemét azonnal lekapta onnan a szemüveget, mert nem látott rendesen vele. Miután a látása már nem volt homályos elkezdte magát feltérképezni, kissé kipirult mikor észrevette hogy a ruhái szakadtan lógnak rajta, szinte semmit sem takarva. Azonnal varázsolt magára egy talárt, majd folytatta a változások felmérését, még egy tükröt is varázsolt hogy az arcát is szemügyrevehesse.

-Meg vagy elégedve az eredménnyel? - a professzor már kissé unta a fiú nézelődését.

-Azt hiszem. Bár nem volt konkrét elképzelésem, csak önmagam akartam lenni. - még mindig el volt csodálkozva a hatalmas változáson, de már eltudott szakadni a tükörképétől.

-Rendben, megbizonyosodtunk arról hogy közénk való vagy, most pedig azonnal el kell tünnünk. - muszáj lesz lelépniük mielőtt az öreg varázsról felébredne.

-Miért? - értedlenkedett a fiú, vagyis inkább már férfi.

-Az igazgató miatt, tudni fogja hogy már nem irányít. - mordult a férfi. Nem tudta miért értelenkedik a gyerek, mikor ő szabadította fel.

-Nem fogja észrevenni. Mikor sikerült feloldanom az Imperius azonnal átvettem én az irányítást, amiért bocsánatot is kérek, és elvégeztem egy bűbájt ami azt érezteti az öreggel, hogy még mindig a varázslat hatása alatt áll. - Harry azért kissé elégedett volt magával hogy ezt megtudta tenni.

-Oh. - nyílt el az idősebb fárfi szája csodálkozva, nem gondolta hogy a fiú ennyire leleményes.

-Akkor sem maradhatunk, ki fog derülni ha nem teljesítem a parancsait. - erősködött.

-Nem fog. A kapcsolat bizonyos szinten megmaradt,tudni fogja mit vár el magától, de már semmit sem kell megcsináknia ha nem akarja. - a férfi mégjobban elcsodálkozott, ha tényleg működik a dolog akkor nem kell elmenniük és még lépéselőnyben is lesznek végre.

-Ha ez igaz, még a gömböt is visszeszerezhetjük. - lelkendezett Piton.

-Elmesélné nekem hogy igazából mi is ez a gömb? - a férfi nagyot sóhajtott és elkezdett mesélni.

-Én még nem éltem mikor ellopták, de a szüleim igen és elmesélték nekem. A gömb igazából nem egy gömb hanem urunk párjának kikristályosodott szíve. Urunk nagyon szerette a hitvesét, a népünk is odáig volt érte, kedves volt és segítőkész, nem utolsó sorban gyönyörű. Akkor még ő volt a tündérek királya, az első aki ezen a földön megszületett és utána megteremtette a tündérek faját. Tőle ered minden erőnk. Mikor megjelentek az emberek a földön, kedvtelve nézegette őket és sokszor segített is hogy a faj életben tudjon maradni. Ez nem okozott problémát egészan addig amíg nem akart velük közvetlen kapcsolatot teremteni. Az emberek egy nagyon irigy és önző faj, ha valami megtetszik nekik erővel is megszerzik ha kell, így egyszer elrabolták a királyunkat. Ő nem védekezett, mert egy olyan ember rabolta el, akivel egész gyermekkore óta törődött egy árva fiú akit ő fogadott be. Elárulta és megölte szeretett uralkodónkat, majd a szívét megtartva varázslókat alkotott.