Néhanapján lehangolt, megfáradt vagyok,
Hisz a világra szemem már nem úgy ragyog.
Bókban is csupán azért volnék virágszál,
Mivel az ifjú lányoknak ezt mondják.
De napsütéses napokon,
Színesben látom világom.
Pipacs vagyok, ki amennyire ócska gaz,
Annyira virít a felhős ég alatt.
Mert hiába vannak azok a rossz dolgok,
Ha az arcok közt nem látsz egy-két boldogot.
Mindkettő kell a túléléshez, fejlődéshez,
Hisz ellentétek nélkül semmi se létezne.
Ha lementél a lejtőn, lendületet nyerhetsz,
Hogy ott lehess magasan, a fellegek felett.
Csak egy egyszerű kis pipacs vagyok,
Aki már jobban látja a napot...
