Nem értesz meg megint, talán már sosem fogsz,
Hisz itt segélykiáltást hiába hallatok.
Neked ez csak hiszti, semmi más,
Sírva ordítani minek már...
Mocsárba ragadtam
Saját mocsaramban,
Hol csupán a lidércfények hallanak,
De ők inkább tartják ezt motyogásnak,
Mint kérlelő kiáltásnak...
Őszökön, tavaszokon át
Vártam, hogy szebb legyen a világ.
Viszont hiába változott, folytonosan,
Én rendes helyet benne nem találhattam...
