Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

6.

A tegnapi nap folyamán négy óra után értem haza. Apa nem kérdezte, hogy hol voltam, igazából nem is foglalkoztatta aza  tény, hogy később értem haza a kelleténél.
  Miután hazaértem, Jiminnek beszélgettünk még Messengeren. Ő megadta a saját, valamint a többiek telefonszámát, biztos ami biztos. Mindössze annak a két fiúnak nem kaptam meg a számát, akiket még nem ismertem. És ez így volt logikus.
Jimin elmondta, hogy a szombati fellépésük egy gazdagabb, fiatal lánynak a házában lesz. Állítólag Jinnek a csoporttársa az egyetemen, és amikor megtudta, hogy Jin énekel, és van egy nem hivatalos együttesük, azonnal lecsapott rájuk, és szerette volna, hogyha fellépnek a buliján. A ház baromi nagy, Jimin képet is mutatott. Három emeletes, és a házhoz hozzá van csatolva egy külön épület, mely akkora, mint egy nagyobb tornateremnek a fele. A fiúk itt lépnek majd fel. Lesz egy kisebb színpad is felállítva nekik. legbelül nagy örömmel töltött el az, hogy ilyesfajta módon lépnek fel. Egy énekes életében ez hatalmas szó, és habár én sose léptem fel sehol, csak a barátaim közt énekelgettem, nekem is hatalmas boldogság lenne az, ha itt felléphetnék.
  Megbeszéltük, hogy Namjoon összeszed engem nyolc órakor, és elvisz a fellépésre. Velünk jön még Hoseok és Jungkook is. A többieket Jin viszi, ugyanis ők arrafelé laknak, amerre ő, és neki van még jogosítványa.  Az este folyamán alig tudtam aludni, annyira izgultam. Szerettem volna már hallani a fiúkat énekelni, ugyanis kíváncsi voltam a hangjukra. Ha mindegyiküknek olyan gyönyörű hangja van, mint Jiminnek, akkor valószínűleg átértékelem a kedvenc együtteseim listámat. 

A szombati napon leginkább tanultam, és mindent megcsináltam, hogy a későbbi időben már ne legyen erre gondom. Ezenkívül csináltam ebédet, amiből majd valószínűleg marad vacsorára is. Apával együtt ettünk, azonban nem sokat beszéltünk.
  Mióta  szüleim elváltak, és apához kerültem, megromlott a kapcsolatunk. Nem foglalkozik velem, csak kerülgetjük egymást a házban. Amit kell, megtesz étem, de azt is csak azért, mert hivatalosan ő az apukám. Sajnálatos módon anyával se vagyok másképp. Ő a válás után visszaköltözött Írországba, és jelenleg egy vezérigazgatóval él együtt. Havonta küld nekünk pénzt, legalábbis nekem, és a bátyámnak. Annyit, ami már durván sok egy gyereknek. Sose kértem, hogy ennyi pénzt adjon. Nem kértem tőle pénzt. Egyetlen egy dolgot szerettem volna, az pedig számára nem volt beváltható. Szerettem volna, hogy a legalább egy hónapban egyszer láthatom őt. Ez azonban nem valósult meg, mivel állítása szerint nem ér rá. Én pedig szépen lassan beletörődtem ebbe. Nem volt kivel beszélnem, nem törődtek velem a szüleim. A bátyám pedig jelenleg nem tartózkodott a városban. Magányos voltam. Azonban ebbe a nagy magányba jött pár ember, akik miatt képes voltam mosolyogni. Pontosabban öt ember. És szeretném, ha ezek az emberek nem tűnnének el az életemben, csak úgy, mint régen mások. Mert azt nem bírnám elviselni. Újra nem. 

Mikor már közeledni kezdett a kilenc óra, készülődni kezdtem. Egy farmert vettem fel, egy szép inget, valamint a fekete bőrdzsekimet, és egy lakkcipőt. Hajamat szimplán kivasaltam, és nem tettem fel sminket. Sose sminkeltem magamat, és most se szerettem volna. Fújtam magamra parfümöt, majd kilenc óra előtt pár perccel már kint álltam a házunk előtt, és vártam, hogy Namjoon megérkezzen értem. 
  Közben a telefonomat böngésztem, és Jiminnel chateltem. Ők már elindultak, és idétlen képeket küldött magáról és Taehyungról. Velük volt még a másik két tag is, de róluk nem kaptam képet. Így bekellett érnem a két fiú arcával. Jimin egyszerre volt gyönyörű és rettentően helyes. Sokszor pedig olyan volt, mint egy kisbaba. 
Percek elteltével hallottam egy autót, ahogy bekanyarodik az utcánkba. A kocsi hamar megállt előttem, és a hátsó, valamint az anyósülésnél hirtelen lement az ablak, majd Jungkook és Hoseok nagymosollyal illettek.

  - Ki ez a bombázó, kérem szépen! Gyorsan, valaki hívja a mentőket! - kapott drámaian a homlokához Hoseok.

  - Hobi, itt már az se segít - kontrázott rá Jungkook, majd arcomat kezdte el fürkészni - Mit szólnál hozzá, ha inkább moziba mennénk, a fellépés helyett? - kacsintott a fiút.