Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

1.

Gyomorgörccsel az alhasamban álltam a fehér színű ajtó előtt, melyen ha belépek, akkor az újdonsült osztályommal találkozhatok. Én azonban nem tettem meg ezt a lépést. Csak álltam, miközben a pulcsim ujját piszkáltam. Féltem megtenni az első lépést, és féltem belépni, hogy elkezdhessem az első napomat, az új gimnáziumban, ahova apukám íratott be. 
  A mellettem álló osztályfőnök kedvesen megsimogatta a vállamat, majd lenézett rám.

  - Ugye tudod, hogy nincs mitől félned? Egy nagyon jó osztály tagja leszel - biztatott mosolyogva.

Sajnos akármennyire is szerettem volna neki elhinni a szavait, nem ment. Egyszerűen nem.
  Aprót bólintottam, ő pedig a kilincsre helyezte a kezét, míg a másikkal bekopogott. A kopogást követően benyitott, és előre ment, én pedig utána kullogtam. Becsuktam magam mögött az ajtót, és már akkor éreztem, hogy mindenki felém veti a pillantását.

  - Elnézést az órazavarásért, mindössze lenne itt valaki, - tette az osztályfőnük a kezeit a vállamra - aki a mai naptól kezdve az osztálytársatok lesz. Kérlek fogadjátok őt szeretettel, mutassátok meg neki az iskolát, és barátkozzatok vele. Skylin, - nézett rám a hölgy, miközben halkan ejtette ki a nevemet - bemutatkoznál?

Pislogva néztem barna hajú osztályfőnökömre, majd az osztályomra. Amint ez megtörtént, hirtelen rándult görcsbe a gyomrom, a torkomban nagy gombóc nőtt, a tenyerem izzadni kezdett, és nem tudtam, hogy hova is nézhetnék. Ideges voltam, és legszívesebben otthon maradtam volna. 
  Erőt véve magamon körbe néztem az osztályon. Maximum tizenöten lehettek, és szerencsére voltak üres padon. Kettes padok voltak, és a terem ablak melletti részén, valamint hátul elhelyezkedtek olyan asztalok, ahol senki se ült.

  - Sziasztok - szólaltam meg hirtelen, koreai-ul, ami mindenkit meglepett. Nem csodálom, hiszen teljes mértekében úgy néztem ki, mint egy külföldi. Hiszen az is voltam - Skylin Rixton vagyok, 17 éves. Dublinban születtem, de kiskoromban Szöulba költöztem a családommal, így szinte anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet. K...kicsit félénk vagyok, és nehezen barátkozom, de örülök, hogy itt lehetek veletek - szóltam halkabban miközben végig nézte az osztályon - Igazából nem tudom, hogy mit kéne mondanom, szóval aki szeretne kérdezni, vagy beszélgetni az kérdezhet nyugodtan.

  - Persze csak szünetben - szólt a tanár, aki éppen tartotta az órát - Mondd csak, Skylin. Hányas voltál matematikából az előző iskoládban?

  - Négyes, bár nem igen értem még mindig teljesen a matematika világát, és tanárhoz is szoktam járni - válaszoltam őszintén.

  - Rendben - bólintott az idősebb férfi - Ha bármiben elakadsz, akkor fordulj hozzám, vagy Harinhoz - mutatott a matek tanár egy rövid, szőke hajú lányra, aki kedvesen intett nekem - Harin sokszoros nyertes, a matematika versenyeken, így nem okoz neki problémát a tantárgy.

  - Rendben, előre is köszönöm a segítséget - néztem zavartan a tanár úrra és a szőke hajú lányra.

  - Bármikor segítségre szorulnál, akkor keress meg engem, vagy az osztály diákelnökéhez is mehetsz - mutatott az osztályfőnük egy szemüveges fiúra - Toyun áll szolgálatodra, szóval fordulj hozzá bátran.

  - Rendben - bólintottam.

  - Én akkor el is megyek, ti pedig barátkozzatok - nézett az osztályra az osztályfőnök, majd elhagyta a termet.

  - Rendben akkor - nézett körbe a matek tanár - Hova is ültesselek... - tekintete cikázott a padok között, amikor egyszer csak egy fintor ült ki az arcára - Komolyan? - szűkült össze a tekintete, miközben az egyik padot figyelte, mely az ablak oldalán helyezkedett el, pontosan a második sorban. Összesen négy sor volt megtalálható a teremben - Hol van az a kettő? - kérdezte kicsit se kedvesen. Nem hiszem, hogy az emberekre megfelelő szóhasználat lenne az "az" szó.