Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

11.

  - Skylin? - szólongatott a barna hajú fiú, mire egy nagyot pislogtam, melynek következtében forró könnyeim elszaladtak az arcomon.

  - Jó ég - kerekedett el Jimin szeme - Rosszat mondtam? Rosszat tettem?

Csak erőtlenül megráztam a fejemet, és igyekeztem magamat helyre rázni, azonban ez nem igen jött össze. Akaratlanul is, de pörögtek a fejemben az emlékek, akárcsak a filmekben a jelenetek. Szerettem volna elfelejteni azt a fiút, szerettem volna továbblépni rajta. Nem szerettem már, egyetlen érzés maradt utána, az pedig a gyűlölet volt. Mindössze szerettem volna, hogyha ezek az emlékek nincsenek meg, és egyszerűen törlődnek az emlékezetemből. Soha nem fogok rájuk pozitívan visszatekinteni, és ha akarnék se tudnék. Hiszen ezekre nem lehet.

  - Sky, megijesztesz - szólt Jimin remegő hangon, én pedig magamra erőltettem a világ leghamisabb mosolyát, majd a szemébe néztem.

  - Jól vagyok, csak...csak pár dolog eszembe jutott.

  - Nézd már, bőg az új csaj - szólalt meg egy felsőbb eves, aki az egyik osztálytársunkhoz jött.

  - belehet fogni - szólt rá Tae egyből.

  - Mert ha nem, mi lesz, hülye gyerek? - szólt a felsőbb éves, majd jobban megvizsgálta a barna hajú fiút - Ja, hogy csak te vagy az...Az iskola bohóca - nevette ki őt - Hol hagytad a bohócsapkád, te cirkuszi idióta?

  - Fejezd be - szólt rá Jimin is.

  - Persze, selyemfiú - fintorgott az idősebb fiú - A sminkek és a kivágott cuccok hol maradtak? Utcai ringyó - mondta ki röhögve, nálam pedig betelt a pohár.

  - Nem fognád be az undorító szádat, te idióta? - fordultam felé, miközben a hangom megremegett az idegtől - Te jobb ember lennél? Csak mert akkor szóld le őket, ha te több vagy. Bár nem hiszem, hogy akinek ilyen személyisége van, az jobb ember lehet náluk. Csak mert ők nem rossz emberek, és nem tehetnek arról, hogy a magadfajtának nincs élete, és mással foglalkozik.

  - Hogy mondod? - kerekedett el a szőke, idősebb fiú szeme, majd a padomhoz lépett, és idegesen rácsapott a tenyerével - Kinek pofázol, kiscsillag?

  - Skylin, hagyd! - szólt egyből Tae.

  - Skylin? - ismételte meg a szőke ismeretlen a nevemet, majd jobban szemügyre vett, és elkerekedett szemekkel, és mindennél gúnyosabb tekintettel nézett rám - Ez a kis picsa Skylin Rixton?

  - Mi? - néztem rá teljesen leblokkolva. Mégis honnan tudja a nevemet?

  - Őrület, ez kész! - röhögött fel - Nem mondod, hogy ez az idegroncs, lelkiszemetes kis hisztigép pont ide jött át tanulni.

  - Te ismered? - kérdezte megfeszülve Jimin tőlem.

  - N...nem - szólta remegő hangon, azonban sejtettem, hogy honnan ismerhet, de nem akartam tudni.

  - Mi a szarról beszélsz? - állt fel Tae, és ezzel együtt a fiúval egymagas lett.

  - Még mindig sírsz Daniel után? Még mindig hiányzik? - vékonyította el a hangját, miközben kigúnyolt. Az osztály szinte egy emberként nevetett fel ezen - Istene ha most látná a meggyötört arcod, biztos megvigasztalna. Hiszen úgyis olyan kedves, igaz? - röhögött.

  - Na most hagyd abba - szólt rá komolyabb hangon Tae, hiszen neki leesett, hogy kiről is beszél.

  - Miért? Megütsz? - nézett rá a szőke hajú - Ugyan már Skylin, hiszen olyan szép pár voltatok Danivel, nem akarod megint odaadni magad neki? - szaladt ki belőle a mélyről jövő röhögés.