Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

23.

Hosszú percek elteltével Jimin szabályozni tudta a sírását, és sikeresen elállította. Mivel nem volt nála több zsebkendő, én adtam neki. A hátát simogattam, miközben ő az orrát fújta ki. Miután kifújta, kidobta a használt zsebkendőt a kukába.

  - Jimin - szólítottam meg őt kedvesen - Őszintén nem tudom, hogy mit reagáljak erre a helyzetre Viszont sajnálom, hogy ez történt. És ha bárkikor szükséged van rám, csak szólj. Aludhatsz nálunk is ha szeretnél. Valamint...Ez ellen kell tenni - néztem a szemébe mélyen - Ez nem folytatódhat így és bizonyítéka is van, hogy mit csinálnak veled otthon. Tudom, nehéz lenne megtenni egy ilyen lépést, de ezt a te érdekedben mondom. Tenned kell valamit ez ellen. Nem lehet ilyen örökké a helyzet otthon, és nem élhetsz így. Nem érdemled meg.

  - Nem tudom mit tehetnék. Félek bármit is tenni - vett egy nagy levegőt szaggatottan.

  - Segítek, sőt! Nem csak én. A többiek is mind segítenének neked, tudod jól.

  - Nem tudnák hol lakni, Skylin. Nem... - suttogta meggyötörten.

  - Tae? Namjoon? Bárki? - kérdeztem aggódva.

  - Az a baj, hogy tudom, hogy bármikor szívesen fogadnak és ők is azt szeretnék, hogy nekem jó legyen. Nem egyszer ajánlották fel, hogy menjek hozzájuk, lakjak náluk. Azonban én nem tudom ezt megtenni. Úgy érzem, hogy nem tehetek ekkora terhet a vállukra. nem élhetek ott az egyiküknél örökké.

  - A barátaid, és ha ezt felajánlják, akkor nem tekintenek rá teherként, ugye tudod?

  - Igen, csak...Nem egyszerű ez az egész - pislogott párat felfelé.

  - Tudom. Vagyis, nem tudom átérezni, mert velem nem történt ilyen. Azonban megtudlak érteni, és beletudok abba gondolni, hogy min mentél keresztül - cirógattam meg a kezét.

  - Egyébként - nézett le rám, majd szipogott párat - Miért jöttél? Hozzám jöttél, igaz? - kérdezte bátortalanul.

Az események tömkelegének a közepette teljesen elfelejtettem, hogy miért jöttem Jiminhez. Nem volt időm azon gondolkodni, hogy elmondom neki, hogy szeretem, onnantól kezdve, hogy megláttam, amint kiront a házból. Onnantól semmi se számított. Csak az számított, hogy Jimin nincs jól, és történt valami.
  Éreztem, hogy ezt egyszerűen nem tudnám szavakba foglalni. Túl sok minden lenne, amit elszeretnék neki mondani egyszerre. Olyan dolgok, amiket egyszerre nem lehetne. Éppen ezért jelen pillanatban nem a szavak érnek a legtöbbet. Nem szavakkal kell elmondanom neki, hogy mit érzek iránta. Nem szavakkal fogom neki elmondani, hogy szeretem őt. Az most nem érne semmit, és lehet, hogy nem is tudnám a megfelelő módon összeszedni a gondolataimat.

  Így hát döntöttem.
Lassan közelebb hajolva Jiminhez, kicsit lehúztam őt a kezénél, de csak minimálisan. Mielőtt reagálni tudott volna, én cselekedtem, és bátorságot merítettem magamnak. Jimin ártatlanul nézett, miközben én véghez vittem a cselekedetemet. 
Közelebb érve arcához, ajkaimat az övére nyomtam. Jimin szinte ledermedt, és a teste beleremegett az egészbe. Puha és meleg ajkait megérezve, átáramlott a boldogság a testemen, és reméltem, hogy ő is hasonlóképpen érez. Aztán átléptem a következő szintre. Óvatosan lenyomtam a nyelvemmel a fiú alsó ajkát, majd megcsókoltam őt. Jimin fel se fogta, hogy mi történik, annyira hirtelen történt az egész. Ennek következtében nem is csókolt vissza.  Éppen ezért óvatosan elhajoltam, majd adtam egy puszit még az ajkára.

  - Szeretlek - néztem barna szemeibe, miközben az ő arca teljesen le volt blokkolva.

Jiminnek halvány pír jelent meg az orcáján, és aprót nyelt. Egy ártatlan és zavart mosoly jelent meg az ajkain és oldalra fordította a fejét.

  - Mi? - kérdezte mindennél édesebb hangon.

  - Szeretlek, Jimin. Szerelmes vagyok beléd - mondtam el az érzéseimet, miközben a szívem ezerrel dübörgött a mellkasomban, és szinte kiugrott.

Jimin zavartan vezette vissza rám a tekintetét, és alig láthatóan megnyalta alsó ajkát, miközben próbálta mosolygását visszatartani.

  - Én is szeretlek téged - mondta ki édesen.

  - Tudom - mosolyogtam rá zavartan, és összekulcsoltam a kezemet az övével, miközben egymással szemben álltunk.

  - Mi? - nézett rám meglepetten.

  - Hazamentem, és otthon találkoztam Jinnel. Kiderül, hogy a bátyám csoporttársa, és nálunk volt egy feladat miatt. És véletlenül elmondta, hogy szeretsz engem...

  - És te jöttél ide egyből utána? - kérdezte blokkolva.

  - Igen - bólintottam.

  - Jiiiin - húzta el a nevet Jimin - ne már, miért mondta el? - szólt morcosan.

  - Teljesen véletlen volt - nyugtattam őt - Ő azt hitte, hogy már elmondatd nekem, és együtt vagyunk.

  - Ne már, ez olyan kínos - szólt zavartan.

  - Tekintsünk el ettől, és inkább örülj annak, hogy nem viszonzatlan - néztem rá kedvesen.

  - Akkor is - szólt kínosan - És...az előbb, te...

  - Nem tudtam, hogy szavakkal, hogy mondjam el - néztem rá pírral az arcomon.

  - Nekem ez volt az első - mosolygott zavartan - Bár lehetett volna hosszabb - suttogta - Skylin.

  - Igen?

  - Megcsókolhatlak? - kérdezte édesen.

Éreztem, hogy az arcom vörös lesz teljesen, és aprót bólintottam közben.
  Jimin bátortalanul hajolt közelebb hozzám, majd tapasztotta össze az ajkainkat. Hagytam neki időt, hiszen nem akartam mindent rázúdítani jelenleg. Hagytam, hogy úgy cselekedjen, ahogy neki kényelmes. Ő pedig megtette ezt. Lassan vezette át érzékszervét a számba, és érintette az enyémhez. Itt kicsit kisegítettem őt, és elkezdtem a nyelvemet mozgatni. Innentől pedig minden történt a maga módján.

Látszott Jiminen, hogy az első volt neki, azonban ennek ellenére nagyon édes volt, és a szívem teljesen meglágyult miatta. Egyszerre szerettem volna neki annyi szeretetet adni, amennyit csak tudok és babusgatni is.
  Csókunk hosszú percekig tartott, és közben Jimin óvatosan átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához. testünk összetapadt és a melegség átjárta az egész lényemet. Aztán, a hosszadalmas percek elteltével, Jimin elhajolt centméterekre, és szemembe nézett.

  - Skylin - suttogta.

  - Igen, Jimin?

  - Lennél a barátnőm? - kérdezte mindennél édesebb hangon.

Zavartan bólintottam egyet és a boldogságtól sírni tudtam volna. 
  Jimin zavartan elmosolyodott, majd adott egy puszit a számra, majd a homlokomra, és ezt követően magához ölelt szorosan. Belefúrtam a fejemet a mellkasába, ő pedig fejét az enyémnek döntötte. Ott álltunk ölelkezve, és tudtam, hogy ő is úgy érzi, hogy semmi problémánk és csak ketten vagyunk. Mert jelenleg így is volt, azokban a percekben.