Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

Utószó

Fél év elteltével

Az ember néha rá se jön, hogy az őt illető boldogság mennyire is közel van. Én sem hittem, hogy egyhamar boldog leszek, azonban ez így lett.
  Daniel végleg elment az életünkből, ami csak jót jelentett nekünk. nem fog hiányozni senkinek sem. Se ő, se a volt legjobb barátaim. Hiszen sikerült őket nyomatékosan elfelejtenem és kizári az életemből. Találtam helyettük olyan embereket, akik tényleg igaz barátok.
Apával nem javult azóta se a kapcsolatom, se Maxnek. Sőt, történt valami, ami végleg elszakított minket egymástól. Apát kirúgták a munkahelyéről, és elköltözött. Ott hagyott minket, ketten Maxxel. Lehet, hogy ennek az esetnek megkellett volna viselnie, azonban apa olyan régóta nem része már az életemnek, hogy nem tudott megérinteni. Hiába laktunk egy házban, ő nem foglalkozott velünk. Max kijárta az egyetemet és dolgozni ment. Mivel anya továbbra is küld havonta pénzt, sőt, még többet is apa távozása miatt, ezért Maxnek nem kell halálra dolgoznia magát. Ám mégis rossz, hogy nincsenek itt velünk a szüleink. Magunkra hagytak, de talán ez az oka annak, hogy Maxxel erős lett a testvéri kapcsolatunk. Minden jobb lett vele, és ennek csak örülni tudok.

Ez alatt a fél év alatt Jimin ügyében is intézkedtünk.
  Beavattuk Maxet, aki segített nekünk mindenben. Ők ketten voltak a legidősebbek Jinnel, így sokat számított a szavuk. Ez az egész egészen addig ment, míg nem jelentették Jimin nevelőszüleit. Jiminnel mindent megbeszéltünk, és ő is belátta, hogy ennek igy kell lennie. A gyámügy pedig azonnal cselekedett. Miután Jimin mindent megerősített és beszámolt nekik a helyzetéről, elvették a nevelőszüleitől a jogot, hogy ők legyenek a gyámjai. Jiminnek mennie kellett, más csak az volt a kérdés, hogy hova. És végül a választ Max adta meg. Ott voltunk ketten, egy nagy, családi házban. Max pedig felajánlotta Jiminnek, hogy éljen velünk. Tudom, ez teljesen abszurdnak tűnhet, azonban amikor kilátástalanok a helyzetek, akkor ilyen dolgokhoz is kell fordulnunk. Szó sincs arról, hogy a többiek ne fogadták volna be. Csak nekik ott voltak még a  családtagjaik, és így kényelmesebb lett volna. Így Jimin december közepén hozzánk költözött, és azóta átszik rajta, hogy boldogabb.

És nem csak ő lett boldogabb, hanem én is.
  A kapcsolatunk csak jobb lett, és egyre csak jobb lesz. Nem voltam még olyan boldog, mint most, hogy Jiminnel vagyok. A fiú megad nekem minden szeretetet, ami a boldogsághoz kell, én pedig igyekszem viszonozni és kimutatni neki, hogy mennyire szeretem őt.
Elmondhatatlanul hálás vagyok neki, amiért sikerült neki kihúzni engem a depresszióból, és a többieknek is. Sokat tettek azért, hogy újra rendesen mosolyogjak, főleg Jimin. Velem volt, nem hagyott el, és mindig a támaszom marad. Egy éve ilyenkor nem hittem volna, hogy valaha még képes leszek bízni újra az emberekben és ismét tudok majd szeretni. Hogy lesznek igaz barátaim és egy olyan fiú, akit mindennél jobban szeretek.
Jimin volt az, akinek mindent köszönhetek. Nélküle nem hiszem, hogy képes lettem volna erre. Ketten építettük fel a homokvárunkat, melyet nem hagyunk lebomlasztani. Itt leszünk a másiknak, ahogy ebben a pár hónapban is tettük. Hiszen számítunk a másiknak. Főleg azért, mert mind a ketten elértük a legnagyobb dolgot. Visszahoztuk a másikat az életbe. És ez így is fog maradni, még sokáig.

Vége

_____

Azt a fene, el sem hiszem, hogy befejeztem a könyvemet.
Borzalmasan szerettem írni ezt a könyvet és nagyon izgatott voltam amikor kitaláltam a történéseket és leírtam a részeket, eseményeket.
Megszeretném köszönni, hogy velem tartottatok, a kommenteket, a vote-okat, a megtekintéseket.^^
Köszönöm, hogy olvastátok a történetemet! <3

Szeretlek titeket! <3