Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

15.

Éreztem, hogy Jiminnel van valami, amiért nem igen volt beszédes tegnap. Ma nem jött iskolába, és nem is volt fent egész nap, így nem érhettem el őt. Tae e tudja, hogy mi a helyzet vele, vagy csak nem szerette volna elmondani nekem. Én pedig inkább a másodikra tippelek. Persze ezzel nem volt bajom, mert nem kell mindenről tudnom és nem mindenhez van közöm. Mindössze aggódtam érte, hogy esetleg történt valami. tegnap nem tűnt túl vidámnak, és láttam rajta, hogy erőltetni a mosolygást is. Én pedig szeretnék neki segíteni, hogyha tudok. Nem szeretném őt szomorúnak látni.

Iskola után beszéltem Taeval és amikor mondtam neki, hogy elszeretném vinni Jiminnek a házit, ő mondta, hogy vigyem nyugodtan. Elmondta nekem a fiú címét, én pedig a GPS segítségével hamar megtaláltam a családi házat. Kicsit félve csöngettem be, és vártam percekig, hogy valaki ajtót nyisson nekem. Senki se szólt, így ismét csöngettem, és ekkor már kaptam választ a csengetésre.

  - Nyitva! - hallottam meg Jimin hangját, és aprót nyelve nyitottam be.

Belépve egy nagyon szép berendezésű házat véltem felfedezni. Gyönyörűek voltak a bútorok és maga a ház is. 
  Hangokat hallottam a jobb oldalról, így arrafelé mentem. Hamar megállapítottam, hogy szól a tévé. Hamar beértem a nappaliba, ahol Jimin betakarózva és pulcsiban feküdt az ágyon, a fejét egy párnának döntve.

  - Szia - köszöntem neki zavartan.

Ő felém emelte tekintetét, mely eléggé meg volt lepve.

  - Szia Sky - engedett ki az ajkai között egy mosolyt - Mi járatban?

  - Húztam neked némi leckét - léptem a kanapéhoz, majd leültem a szélére - Hogy hogy nem voltál suliban?

  - Nem éreztem jól magam - magyarázta.

  - Oh, de azért jobban vagy? - kérdeztem aggódva, miközben letettem magunk mellé a táskát.

  - Hát...nem igazán - szólt egy kínos mosoly mellett - Lehet egész héten nem megyek.

  - Mi? - néztem rá hirtelen, miközben az arcom bús lett.

  - Hé, mi ez a tekintet? - nézett rám kedvesen.

  - Szeretném ha jobban lennél, és kipihend magad, csak furcsa lenne, ha nem lennél egész héten.

  - Hiányoznék?

  - Igen...

  - De édes vagy - mosolygott fáradtan - Kapok egy ölelést? - tárta szét a karját.

Szó nélkül ültem hozzá közelebb, majd öleltem őt magamhoz. Kellemes illata beáramlott az orromba, én pedig nagyot szippantottam ebből az illatból. Jimin belebújt az ölelésembe, és arcát a vállamba fúrta.

  - Maradjunk így - suttogta halkan.

  - Ameddig csak akarod - szóltam halkan, majd adtam egy puszit szürke hajkoronájába.

Jiminnel hosszú percekig öleltük a másikat. Kellemes érzés honolt a mellkasomban, amiért az ölelésében lehetek. Megnyugtató volt, és kellemes. Valamint meleg.

  - Sky - húzódott el Jimin - Odatudod adni a teámat? - mutatott az asztalra.

  - Persze - szóltam, majd elemeltem a poharat és a kezébe adtam.

  - Köszönöm - szólt mosolyogva.

Jimin arca másodpercekkel később kicsit eltorzult és egy nagy tüsszentés szaladt ki a száján, melynek következtében a tea kiborult a pulcsijára.

  - Áhh, ez forró - szisszentett fel hirtelen.

  - Basszus, egészségedre, és jajj - néztem a vizes ruhadarabra - Van póló a pulcsid alatt.

  - Igen, miért?

  - Vedd le, mert nem túl kellemes, ha vizes szinte az egész és úgy vagy benne.  Hozok neked másikat szívesen.

  - Nem kell, hagyd csak.

  - De - vettem el tőle a poharat majd az asztalra tettem - Lehet, hogy a pólód is tiszta tea lett.

  - Megvagyok, tényleg - szólt zavartan.

  - legalább az ujját húzd fel, mert tiszta nedves - néztem rá aggódva.

  - Sky, jó ez így nekem, jó? Megszárad és nem lesz semmi, jó?

  - Miért nem akarod levenni? - kérdeztem rá hirtelen - Nem akarod, hogy anélkül lássalak? Nem nézek oda! Hozok neked másikat és nem nézek oda, ígérem!

  - Hagyjuk, jó? - húzta jobban az ujjára a pulcsi ujját - Megvagyok, nem kell aggódni.

  - Jimin - szóltam hozzá kedvesen - Vedd le kérlek a pulcsidat.

  - Nem szeretném.

  - Miért nem? - kérdeztem rá.

Nagyon feltűnően nem szeretné levenni, nekem pedig egyre furcsább és gyanúsabb ez a helyzet. 

  - Nem szeretnéd, ha meglátnék valamit? Vagy szégyenlős vagy? - kérdeztem finoman.

  - Egyik se, csak ne piszkálj már ezzel.

  - Bocsánat, csak...Olyan furcsának tartom, hogy ennyire ellenkezel.

  - Nincs semmi - szólt rekedt hangon - Elmegyek fürdeni, és utána majd átveszem a pulcsimat.

  - Oh, én akkor - szóltam halkan.

  - Nem baj, ha elmész? - nézett a szemembe.

Volt valami furcsa azokban a barna szemekben. de nem kérdeztem rá. Éppen eleget faggattam egy olyan dolog miatt, amiről nem akar beszélni. Nem lehetek telhetetlen és szemtelen.

  - Nem, csak...Ha bármi van, akkor elmondod? Bármi van, én segítek neked, fordulj hozzám bátran, Jimin.

  - Jó, köszönöm - szólt halkan.

Rossz volt őt így látni és szerettem volna egy picit segíteni.

  - Jimin.

  - Hm?

  - Adhatok egy puszit? - kérdeztem bátortalanul.

Jiminnek halvány pír jelent meg az arcán, majd zavartan bólintott.
  Jómagam közelebb ültem hozzá, majd adtam az arcára egy puszit, az orrára, végül belenéztem a szemébe, és láttam a barna szemek mögött, hogy rejtőzik egy aprócska dolog, amit képtelen elmondani. Én pedig nem fogom erőltetni.

  - Gyógyulj meg hamar, én pedig majd várok rád - szóltam aggódva, majd közelebb hajolva egy puszit adtam az ajkára - Hiányzol, Jimin...

Jimin megilletődött a szavaim miatt, és egy aprót nyelt.

  - Te is nekem - mosolygott szomorúan, majd megsimogatta az arcomat - Ha jobban leszek, megyek suliba.

  - Jó - bólintottam aprót, majd a homlokára adtam egy puszit, és magára hagyta őt.

Bíztam abban, hogy minden rendben van vele, és csak beképzeltem a dolgokat. Valamint, hogy jönni fog iskolába.
  Azonban ez mind csak vágyakozás volt, ugyanis Jimin ezt követően egész héten nem jött iskolába.