Bring me back to Life |Jimin Fanfiction - Befejezett|

4.

Nagyokat pislogva néztem az előttem álló, sötétbarna hajú fiúra. Elég hamar rájöttem, hogy az imént történt jelenet nem történt meg. A gondolataim elég mélyre hatoltak, és mindössze a gondolataim játéka vetítődött le elém. Jimin nem jött utánunk, Jungkook nem ment vissza, és Jimin nem ölelt meg engem. Hiszen mindez csak a lelkem legfőbb vágya. Ami sose fog megtörténni.

  - Jól vagy? - érintette meg a fiatalabb fiú a vállamat, mire hátrébb léptem egyet.

  - Persze - néztem fel a szemébe, miközben néhány kúsza hajtincse a szemébe lógott - Ha nem gond, tényleg elmegyek haza.

  - Jimin szeretné, ha maradnál - szólt hirtelen.

  - És miért nem ő mondja ezt?

  - Elhinnéd, ha ő mondaná, és nem én? - kérdezte óvatosan, mire elhúztam a számat - Na látod. Mindegy, hogy ki mondja. Neked legalábbis.

  - Mit szeretnétek csinálni még a kajáláson kívül? - néztem a szemébe.

  - Bowlingozni. Bár van még csocsó, biliárd, és sok minden más - sorolta Jungkook.

  - Értem - néztem lefelé.

  - Visszajössz?

  - Vissza - suttogtam alig hallhatóan.

Jungkook csak egy óvatos, és egyben apró mosolyt küldött felém, majd visszaindult a játékterem felé, én pedig követtem őt. Ő lépett be először az ajtón, nekem pedig tartotta azt. Jómagam is beléptem a helységbe, ahol pár perce tartózkodtam. Ott megálltam, ugyanis éreztem, hogy valaki engem figyel. Előre vezettem a tekintetem, ahol megpillantottam Jimint. A pulcsija ujját ráhúzta kezeire, és azt hintáztatta lassú, és kicsit tempóban, miközben engem nézett. Akaratom ellenére is apró melegség töltötte el a szívemet, ugyanis nagyon aranyos látványt nyújtott. 
  Barna szemeivel engem fürkészett, és kicsit oldalra is döntötte a fejét, miközben bűnbánó tekintettel fürkészett engem. Jungkook elment mellőlem, egyenest vissza az asztalhoz. Én közben csak álltam, és Jimin pillantását ügyeltem.

  - Igen? - ejtettem ki rekedt hangon.

  - Sajnálom - mondta ki halkan, miközben még mindig engem kémlelt.

  - Nincs baj. Megvagyok - szóltam.

Jimin ekkor enyhén széttárta a karját, és apró lépésekkel jött felém. Egyszerűen nem értettem, hogy mit szeretne, és amint elém ért, és a karjai között voltam, szinte egyből megéreztem az illatát, mely még annál is kellemesebb volt, mint ahogy én azt elképzeltem. 

  - Szabad? - szólt úgy, hogy csak mi ketten halljuk. 

  - Megszeretnél ölelni? - nyeltem egy hatalmasat.

  - Igen-igen - bólintott párat egymás után - Szabad?

A gyomrom összerezzent a válaszától, és azt hittem, hogy menten összerogyok. Ott akkor tudtam, hogy ez bizony nem csak a képzelgésem, hanem valóságos történés. Végig néztem a fiún, végig a szemébe néztem mélyen, melyből semmit se tudtam kiolvasni 

  - Öleld már, az isten áldjon meg! - szólt oda Taehyung, nekem pedig egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon.

Jimin ekkor zavartan, de közelebb totyogott hozzám, majd egy hirtelen mozdulattal, de erősen magához ölelt a hátamnál, nekem pedig az arcom a vállának nyomódott. A testem megrezzent, a szememet pedig automatikusan lehunytam. Jimin magához szorított a hátamnál, és megsimogatta eme testrészemet.

  - Azt a - szólt hirtelen - Téged olyan jó ölelni - lepődött meg, majd jobban magához szorított - Csinálhatom többször? - kérdezte édes hangon.