WITHOUT TEARS/Yoonseok BEFEJEZETT

Prológus

Egy sóhaj kíséretében gyűrtem össze a sokadik papírt az asztalom fölött görnyedve. Kénytelen voltam belátni, hogy folyamatosan elkaladoztak a gondolataim, így nem tudtam írni. Az összes dalszövegpróbálkozást belesöpörtem a kukámba, és inkább rajzolgatni kezdtem.

A negyedik évfordulója volt anya halálának. Szerettem volna kisírni az emiatt érzett fájdalmam de sajnos nem tehettem.
14 éves voltam amikor anyukám autóbalesetet szenvedett egy csúszós téli napon. Borzasztóan megviselt, nagyon jó kapcsolatunk volt anyával. Apával viszont valahogy sosem találtuk meg a közös hangot. Pedig én mélyen belül tudom, hogy nagyon szeret engem. De a "különcségem" miatt elfeltettem szinte az érzéseket is. Nem voltak barátaim, semmi külső behatás nem ért, így lassan elkezdtem belemerülni az érzelemmentes világomba.
De.. engem ez különösebben nem zavart. Hamar meg tudja ezt szokni az ember. Néha persze előfordultak kisebb összeomlások, és nagyon nehéz volt úgy, hogy nem tudtam kisírni rendesen magam. Én azonban ezen túltettem magam, inkább a karrieremre szerettem volna fókuszálni. Egészen kiskorom óta nagyon foglalkoztatott a zeneszerzés amit az évek alatt el is kezdtem kifejleszteni. A cél a producerkedés volt, de kezdésnek az apró youtube csatornámra tettem közzé alapokat és zenéket, emellett egy alacsonyabb összegért megrendelésre árultam is. Egészen jól haladtam a dologgal, a csatornám 200,000 feliratkozót ért el, az alapjaimat pedig már egy nagyobb összegért és jobb minőségben készítettem. A következő cél már egy kiadó megpályázása volt, sokat foglalkoztam vele, hogy minden tökéletes legyen.

Éppen a bemutatásra szánt zene szövegét kezdtem el írni, ami sajnos nehezen jött össze. Még gondolkozni is nehezemre esett azon a napon. Emellett tudtam apát is mennyire megviseli a dolog, mégsem váltottam még egy szót sem vele aznap. Szerencsére szombat volt, így ha kitettem a lábam a szobámból akkor is csak csendben elsurrantam a mosdóba. Persze ez nálam meglehetősen megszokott volt. Szerettem a szobámban élni, az én nyugodt magányomban. Az evés nem hiányzott, sokáig el tudtam nélküle lenni.
Sovány és sápadt voltam, ha valaki rám nézett talán elgondolkodott, hogy élő vagyok e egyáltalán. Csak rontottam a helyzetet azzal, hogy nálam nagyobb ruhákat hordtam, amik úgy lógtak rajtam mint egy vállfán.
Igazából engem a kinézetem sem különösebben érdekelt. Az érzelemmentességemtől a szerelem állt a legmesszebb, senkire nem néztem más szemmel. Nem volt okom törődni a kinézetemmel.

Összeségében, ha valaki rám, a környezetemre vagy az életemre nézett az elég siralmas látványt nyújtott. De hát ez vagyok én, Min Yoongi!

Nem vettem észre mikor aludtam el, de kopogásra ébredtem.
Először riadtan kaptam fel a fejem, amibe a papír mintája bele volt nyomódva, majd észhez térve szóltam ki.
-Igen?- szólaltam meg rekedt hangon. Aznap még nem is beszéltem, pedig már délután 2 körül járt az idő.
-Szia Yoongi- lépett be apukám az ajtómon- Csak kérni szeretnék valamit. Holnap után a testvéremékkel, meg még nekik a barátaikkal a nyaralójukban tartunk egy kis sütögetést, és majd ott is alszunk. Viszont a családnak, akiket te még nem ismersz, a fiuk külföldön volt és szeretnélek megkérni, hogy amikor jössz hozdd el a reptérről. Nekem még el kell majd uranom előtte bevásárolni így én nem tudom.
-Üljek egy autóban egy idegennel..?- kérdeztem kételkedve. Tudja jól, hogy ilyen helyzetek rosszat hozhatnak ki belőlem.
-Oh, nem kell aggódnod. A fiú pár hónappal fiatalabb nálad és nagyon aranyos. A reptéren pedig szinte biztos vagyok, hogy fel fogod ismerni, elég feltűnő személyiség.-mondta egy apró mosollyal miközben elővette a telefonját, hogy mutasson róla egy képet.
Az instagrammot pillantottam meg a képernyőjén, a képen pedig amit mutatott ott volt a fiú. Egy nyári képnek tűnt. Egy fagyival a kezében állt egy szép helyen. Félig el volt fordulva a kamerától, de még úgy is láttam arcán a pajkos mosolyt és a fényben csillogó vörös haját.
Szép látványt nyújtott azt meg kell hagyni.
-Ja, és Jung Hoseok a neve ha érdekel.- mondta apa miközben visszahúzta a kezét benne a telefonnal.

Jung Hoseok..

______________________________________

Nos igen, új könyv. Szerettem volna vele várni, de annyira nehezen ment, hogy inkább így döntöttem.
Remélem tetszeni fog :))