Órák teltek el szakadatlan felfelé kaptatással, ám a hegy Lucy szemei előtt még mindig oly hatalmasnak látszott. Mintha semmit nem haladt volna az indulása óta, holott már dél felé járhatott az idő. Egyre éheseb és fáradtabb volt, léptei is fokozatosan lassultak, hiába igyekezett tartani a tempót. Utol kellett érnie két barátját, mielőtt még tovább indulhattak volna. Ez volt az egyetlen esélye. Az erdő lassan ritkulni kezdett, ahogy feljebb és feljebb mászott az emelkedőn, s egyre több szikla keresztezte útját, miket egy idő után képtelen volt megkerülni, át kellett másznia rajtuk. Nem volt hozzászokva az ilyesfajta terephez, s úgy egyáltalán a fizikai megpróbáltatásokhoz sem, meg-megcsúszott a nyirkos kövön, elbotlott, azonban nem törődött a fájdalommal, mi végtagjaiba nyilallt minden félresikerült mozdulatnál. Fel kellett jutnia, ez az egy számított. A szőkeség orrát hirtelen csapta meg a kellemes illat, barna szemei meglepetten csillantak fel, s dermedten szippantott a levegőbe. Sült hal illata lengte be a sziklákat, a hűvös szellő szerteszét fújta a parázs és a hús aromáját, s ez bizony nem jelenthetett mást, mint hogy a közelben valahol tűz égett. Lucy szíve hevesen kezdett kalapálni mellkasában, ahogy hátrabillentette fejét, majd tüzetesen átvizsgált minden kopár sziklát, míg tekintete meg nem akadt a vékony füstoszlopon, mely az ég felé tartott a hegyoldalból. Megtalálta őket. Teljesen biztos volt benne, hiszen ki más táborozhatott volna le itt, ki más szerethette volna ennyire a halat, mint Natsu és Happy. Minden erejét összeszedve kezdett felfelé kapaszkodni, apró, vékony ujjaival erősen fogódzkodott a repedésekben, s igyekezett nem lenézni az alatta tátongó mélységbe. Olyan közel volt, nem véthetett hibát most. - Ah... - nyíltak tágra a barna íriszek. Jobb keze megcsúszott a hideg kövön, s a lány megbillent. Egyensúlyát elveszítve kiáltott fel kétségbeesetten, ahogy körmei csikorogva engedték el a kapaszkodót. Ugyanazt érezte, akár egy nappal korábban, nem volt ki utána kapjon. - Lucy! Két kis mancs ragadta meg a zuhanó lányt, s lassította le az esést fokozatosan, míg nem végül az exceed szárnyai képesek voltak megtartani mindkettejüket a levegőben. - Hogy lehetsz ennyire nehéz? Még Natsu is könnyebb nálad! A lány szíve kihagyott egy ütemet, ahogy megpillantotta Happyt feje fölött. Nem akart hinni szemeinek, annyira hirtelen történt minden, nem számított a kék kis szárnyasra. - H-Happy... - nyögte ki végül. Lassan emelkedtek felfelé a hegyoldalban, egyenesen a füst irányába. Hát jól sejtette, tényleg ők vertek tábort a sziklák rejtekében. Ahogy közelebb értek, Lucy megpillantotta a szűk mélyedést is a kőfalban, mi előtt ott égett az aprócska farakás, rajta a nyársakkal. És egy pillanattal később a barlang bejáratában felbukkantak a jól ismert borzos cseresznye tincsek... - Natsu! Nézd, mit találtam! Az olivazöld szemek érdeklődve fordultak a hang irányába, ám ahogy gazdájuk meglátta a szőke hajzuhatagot, s a kipirult orcákat, ajkairól nyomban lefagyott a mosoly. Dermedten bámult a lányra, mint aki szellemet látott, nem szólt egy szót sem, miközben az exceed lassan leengedte Lucyt a tűz mellett. Mit keresett itt? Nem szabadott volna utánuk jönnie... Lucy torka összeszorult a kifejezéstelen arc láttán, a sárkányölő meg sem próbálta leplezni értetlenségét, s ez bizony rettenetesen fájt neki. Nem elég, hogy elment egy vak hang nélkül, még most sem volt képes intézni hozzá egy szót sem. Csalódott volt, mérhetetlenül nagyot csalódott a fiúban. - Azt hittem, én is a csapat tagja vagyok. Kiszáradt ajkait szorosan préselte egymáshoz, s körmeit tenyerébe vájva állta a hűvös, érzelemmentes tekintetet. Mintha nem is ugyanaz a Natsu Dragneel állt volna vele szemben, akivel néhány napja találkozott. Már nem is volt olyan biztos benne, hogy tényleg követnie kellett a fagyos szemek gazdáját. A fiú ekkor mozdult meg először, némán lépett a ropogó lángokhoz, hanyagul kikapva közülük az egyik halat. Néhány másodpercig forgatta ujjai közt a nyársat, majd hirtelen Lucy felé nyújtotta a sültet. Hiába érezte magán a kérdő tekintetet, nem nézett fel a lányra, ki végül némi tétovázás után elfogadta az ételt. - Hol az én halam? - törte meg a csendet Happy. Még ő is érezte a feszültséget a levegőben, s összeszűkített szemekkel telepedett meg Lucy vállán. - Ott, ahol hagytad. A sárkányölő válasza kissé goromba volt, elég volt fejével a barlang irányába böknie, az exceed már indult is befelé engedelmesen, kivételesen elhagyva a jellegzetes „Aye!" nyávogását. Hűvös szél süvített keresztül az apró sziklaszirten, mi az apró tűz lángját riadt táncba invitálta, szerteszét fújva a forró parazsat a rakás körül. Lucy hátrahőkölt az izzó szemcsék láttán, s csak néhány arasz választotta el az alatta tátongó szakadéktól, ám ahogy a következő lépést tette volna, Natsu a semmiből rántotta vissza kezétől fogva. A lány először fel sem fogta, mi történt, azonban mikor hátra pillantott, s meglátta a szikla vékony peremét, tüstént értelmet nyert a cseresznye hajú hirtelen cselekedete. - Köszönöm... - suttogta alig hallhatóan. A jól megszokott felhőtlen vigyor azonban elmaradt, az oliva szempár hidegen nézett le Lucyra, majd gazdája finoman megrázta fejét, s felsóhajtott. - Nem neked való ez a hely. Hogy mondhatott ilyet? Még ha részben igaza is volt, miért kellett hangosan kimondania? Ő maga is tisztában volt vele, hogy nem állta meg a helyét minden terepen, de ettől még a csapat tagja lehetett. - Miért akarsz ennyire elmenni? - tette fel végül a kérdést nyíltan. Natsu némán állta a számonkérő, keserű tekintetet, s ahogy a lány arcán legördült az első forró könnycsepp, finoman ajkába harapott. Nem akarta bántani, hogy is akarhatta volna, mikor társak voltak, legjobb barátok. Minek jött utána? Minden olyan egyszerű lett volna, hogyha a céhben marad, s kivárja, amíg visszatérnek Happyvel.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
2020. 10.24.
Sziasztok!
Megérkeztem a folytatással, s ahogy olvashattátok, egészen máshogy alakulnak a dolgok két főhősünk között. Remélem, nem bánjátok a változatosságot! Előre jelezném, hogy lesznek új cselekményelemek a történetben és lesz olyan is, amit kihagyok ebből a könyvből annak érdekében, hogy egy kerek fici kerüljön ki a kezeim közül második próbálkozásra :3
