Hahó, Kedveseim! Csupán egy apró figyelmeztetés erejéig szeretném késleltetni a történetet :3 Ebben a részben erotikus jelenet van, úgyhogy saját "felelősségre"/kedvre tessék olvasni! Ennyi lettem volna, görgess tovább nyugodtan :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ez volt az a pillanat, mikor egy hosszú év után minden szál szakadt, s a két fiatal mohón esett egymásnak. Ajkaik vad táncot jártak a szoros ölelésben, Lucy édes türelmetlenséggel túrt a rózsaszín tincsek közé, ahogy kétségbeesetten próbálta közelebb és közelebb húzni magához a fiút, míg Natsu kezei derekáig csúsztak le, s egy óvatlan másodpercben a szőke fenekébe markoltak. Az apró nyögésbe, mely Lucy ajkai közül szaladt ki, a sárkányölő egész teste beleremegett. Minden porcikája égett a vágytól, hogy végre teljesen magáévá tehesse a lányt, s megkaparinthassa izgató mivoltjának minden kis négyzetcentiméterét. Mennyit várt rá, ó egek... De nem feledkezhetett meg arról, hogy Lucynak jelen pillanatban elsősorban pihenésre volt szüksége, s nem arra, hogy még ennél is jobban ki legyen fáradva. - Aludnod kellene... - húzódott el egy pillanatra a kipirosodott ajkaktól. A szőkeség elégedetlenül mordult fel, s apró kezeivel azonnal visszahúzta Natsut magához. Dehogy akart aludni... Egy örökkévalóságig várt arra, hogy ismét vele lehessen, nem most akart pihenni, főleg nem egy ilyen kilátásokkal estéjére. - Nem vagyok álmos – harapott Natsu alsó ajkába kihívóan. A fiú elmosolyodott a válaszon, nem is számított másra, s nem is akart mást hallani. Nem volt min gondolkoznia, nem kellett tartania attól, hogy magához láncolja a lányt óvatlanul, hiszen már régen megtette. Megtehetett vele mindent, amihez csak kedve támadt, természetesen, ha Lucy is akarta. Fogalma sem volt, hogyan viszonyult a szőke hozzá jelen pillanatban, hiszen akárhogy is nézte, összesen még talán huszonnégy órát sem töltöttek együtt, mint egy pár. Mint egy pár... Mennyire szokatlan volt a gondolat, sosem hitte, hogy valaha is lesz olyan ember, aki előtt felfedheti teljes valóját, megjelölheti őt és örökre maga mellett tudhatja. S még abban sem lehetett biztos, hogy Lucy volt az erre megfelelő személy, érhette meglepetés bőven, hiszen még korántsem számolt be mindenről neki. Sem alkalma, sem mersze nem volt hozzá. Azonban ez volt a legutolsó dolog, ami érdekelte most, a szorosan mellkasának simuló puha idomok és a forró félgömbök kezei között sokkal jobban izgatták, s élvezettel hallgatta a szőke szapora sóhajait. - Nem vagyunk gyorsak egy kicsit? - kuncogott fel, amint megérezte Lucy körmeit hátába mélyedni. Alig érintette, s a lány már most remegett a vágytól ölelésében, illata is egyre erősödött, mi nyomban lángra lobbantotta a sárkányölő fantáziáját. De nem akart sietni, azt akarta, hogy Lucy is élvezzen minden pillanatot, melyet együtt töltöttek, s ehhez tudnia kellett, mi járt a fejében. - Na... Mit akarsz? Rettenetesen édesnek találta a kipirult, tetőtől talpig vörösödő apróság látványát, kinek láthatóan nehezére esett a beszéd. Természetesen Natsu is pontosan tudta, mire vágyott, miért sóvárgott kívánatos kis teste, azonban tőle akarta hallani személyesen, hogy bizonyosságot nyerjen elhatározottságáról. Kezei kínzó lassúsággal cirógatták végig a lány hátát, s kúsztak egészen két vékony karjáig, hogy lefejtsék azokat a cseresznye hajú nyakából. Lucy idegszálait pengette ráérősen, de egyben sajátjaival is játszott, egyikőjük sem volt teljesen tapasztalatlan, mindketten tudták, mit akartak a másiktól, pontosan ezért volt ennyire fájdalmas az időhúzás. S Natsu ebben a pillanatban döbbent rá, mennyire féltékeny volt arra a férfira, aki először kaphatta meg a szőke gyönyörűséget, kinek ártatlanságát adta oda. Végtelenül irigyelte, mérhetetlenül... Akaratlanul is durvábban szorított a két kis kézre, mire Lucy megszeppenten húzódott volna el, hogyha lett volna hová. Háta finoman nyomódott a zárt ajtónak, miközben Natsu hosszú ujjaival átkulcsolva csuklóit feje fölött hajolt újabb és újabb csókért ajkára. - V-várj egy kicsit... Lucy szíve a torkában dobogott, ahogy megérezte a fiú szabad kezének érintését pólója alatt. Fogalma sem volt, miért torpant meg, hiszen az imént még pont ő volt az, aki óriási lázban égve követelte a folytatást. Most mégis úgy pihegett, akár egy szűz kislány, kihez először ért életében valaki az ellentétes nemből. - Mi történt...? - suttogta a sárkányölő vigyorogva. Nem akart erőszakos lenni, hogyha Lucy megkérte volna rá, azonnal felhagyott volna minden tevékenységével. A világért sem akarta belekényszeríteni semmibe a szőkét, ösztönei viszont nem így gondolkodtak, minden erejére szüksége volt, hogy kordában tudja tartani a mellkasában tomboló szörnyeteget. - S-semmi... Csa-... Hahh! Natsu! A sárkányölő ártatlan mosollyal ajkain figyelte az elgyengült apróságot, forró ujjbegyével lassú köröket rajzolva a lány mellbimbója köré. Érezte, ahogy egész testében megremegett, s azonnal erősebben kúszott orrába az édeskés mámorító illat is, melytől egy pillanatra ő maga is megszédült. A vágytól ködös csokoládébarna tekintet megbabonázta, nem engedte szabadulni, soha többé nem akarta elengedni Lucyt. Imádta minden porcikáját, tetőtől talpig, végtelenül tökéletesnek találta, túlságosan tökéletesnek hozzá, egy ezernyi hibát elkövető, az élet által ezernyi pofont kapott fiúhoz. Lucy tiszta volt, akár egy angyal, ő pedig vette a bátorságot, hogy a vérben, sárban fürösztött kezeivel megérintse, bemocskolja múltjának bűneivel, s azokkal, melyeket éppen tervezett elkövetni. A szőke azonban pont fordítva látta a helyzetet, Natsu sokkal jobbat is kaphatott volna nála, százszor szebbet, százszor erősebbet, százszor ügyesebbet. Miért pont őt választotta párjának mindenki közül? Fel nem tudta fogni... Mégis úgy tetszett, a fiú fülig szerelmes volt, ahogyan Lucy is a hosszú hónapokig elfojtott vágyakozás után, minden érzelem egyszerre tört ki belőle, intenzívebben, mint valaha. A zöld szemek minden rezzenését figyelték, ahogy gazdájuk finoman hüvelyk- és mutatóujja közé csippentette mellbimbóját, s óvatosan csavargatni kezdte az érzékeny kavicsot. Lucy lábait ösztönösen tette keresztbe, miközben megpróbált elfojtani egy kikívánkozó nyögést teljesen értelmetlenül, a fiú mindent látott, hallott és tudott. - N-Natsu... - sóhajtott fel tehetetlenül. Amint kimondta a cseresznye hajú nevét, csuklóin a szorítás megszűnt, s míg Lucy karjai erőtlenül hullottak a sárkányölő nyakába, Natsu másik keze is pólója alá tévedt. Ezúttal azonban meg is ragadta a vékony szövetet, majd villámgyors mozdulattal bújtatta ki belőle a lányt, kinek ideje sem volt feleszmélni bódulatából. Elégedetten mordult fel, ahogy a póló halk puffanással landolt a fürdő csempéjén, s éhesen csillogó szemekkel nézett végig az immár félig meztelen szőkén. Puha bőrén át jól látszódtak bordáinak vonalai, kulcscsontja magasan kiemelkedett vállai vonalában, de mit érdekelte ez Natsut... Messze a legvonzóbb test volt, amit életében látott. Gyomra sorra vetette a bukfenceket, ahogy tekintete elidőzött a két gömbölyű mellen, a lány féltett kincsein, melyekkel kedvére játszadozhatott, hiszen az engedélyt megkapta rá. S ezt is tette. Mielőtt még Lucy zavarában elzárhatta volna a sárkányölő elől a fenséges látványt, Natsu ajkait szorosan préselte az övéihez, s ujjaival ismét alig érve bőréhez simított végig oldalán, egészen fel nyakáig. - Gyönyörű vagy, Luce. A legőszintébb szavak voltak ezek, melyek csak elhagyhatták száját. Nem udvarias bók volt, amilyeneket a csillagmágus általában kapott, nem volt mögötte hátsó szándék, nem érdekből mondta... Natsu tényleg így gondolta. S pont emiatt zakatolt Lucy szíve hevesebben, mint valaha, emiatt díszítették arcát sötétvörös rózsák, emiatt rázta ki a hideg tetőtől talpig. Apró ujjaival erőtlenül markolt a rózsaszín tincsekbe, közelebb húzva a magasabbat, hogy elbújhasson annak nyakában, elrejtőzhessen a világ elől, s nem mellesleg érezhesse a fiú felsőtestéből áradó kellemes forróságot. Azonban ezzel akaratlanul is akadályozta az eddigi elfoglaltságában, nem engedte kebleihez férkőzni, oly szorosan simult az izmos mellkashoz. Közel volt, nagyon közel, mégis úgy érezte, ennél távolabb nem is lehetett volna, minél erősebben ölelte, annál jobban kezdett kicsúszni karjai közül. Félt, irtózott a gondolattól, hogy az egész egy álom volt, s Natsu bármelyik pillanatban semmivé lehetetett, egyedül hagyva őt újból. - Ne menj... Az oliva íriszek meglepetten csillantak fel, s mindeddig feladat nélkül maradt karjaival óvón fonta át a lány derekát. Lucy félelme teljesen jogos volt, egyszerre érzett bűntudatot és éltető forróságot szívében, esze ágában sem volt eltűnni újból. - Nem megyek sehova többet, megígérem.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
2020.11.27.
Sziasztok! Na el is érkeztünk az első "korhatáros"tartalomhoz a könyvben :3 Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, én nagyon élveztem az írását. Ennek a cselekményrészletnek ez az első része, a következő részben is folytatódik még a kis fürdőszobás jelenet (amennyiben nem bánjátok). Hogyha sikerült megdobogtatnom vele a pici szíveteket, akkor kérlek adjatok neki egy csillagot!
