Gray és Erza döbbenten fékeztek le az összes menekülővel egyetemben, ahogy megpillantották az eget vörösbe borító lángokat. Ezer éve nem találkoztak ilyen pusztító mágiával, s szinte meg is feledkeztek az elviselhetetlen forróságról, mely a ropogó tüzet kísérte. Ösztönösen hátráltak, kérdő pillantásokat vetve egymásra. Idejük azonban egyetlen szóra sem volt, a lángok hirtelen söpörtek végig az embereken, porrá égetve mindent, amihez csak hozzáértek, míg végül nem hagytak hátra mást, csak koromfeketeséget maguk után. A füst lomhán gomolygott felfelé, amint a tűz kialudt, s ahogy a szél arrébb fújta az izzó koromszemcséket, megláthatták, kivel álltak szemben. A hosszú rózsaszín tincsek egészen a fiú álláig értek, egy-egy arcába is lógott, egészen állatias beütést kölcsönözve gazdájuknak. Erre rásegített a szakadozott ruha, mely szabályosan emelkedő mellkasát takarta, s a haragosan csillogó zöld szemek is, mikkel a karjai közt tartott vékony testre meredt. - Natsu! Gray tért magához elsőként, s vigyorogva indult meg barátja felé. Nem sokkal lemaradva követte őt a vörös, ki továbbra is döbbenten méregette a rég nem látott sárkányölőt, képtelen volt elhinni, hogy valóban ő volt az. Annyira más volt, annyival felnőttesebb, annyival érettebb... És nem utolsó sorban sokkal erősebb is. Ahogy egyik kezével átkarolta Lucy vállát, s a másikkal térdei alá nyúlt, majd játszi könnyedséggel kapta ölbe a törékeny lányt, Erza úgy érezte, nem ismerte ezt az embert. Ahogy a fiú aggódva figyelte a hófehér arcot, a liluló ajkakat, s tekintete megakadt a Lucy felsőjéből kikandikáló vörös mintán, tekintetében volt valami furcsa, valami megmagyarázhatatlan csillogás. - A legjobbkor jöttél, te vadbarom! - kólintotta fejbe a jégmágus megkönnyebbülten – Hogy nézel ki? Mint valami ősember, haver! Még szakállad is van! - Hagyd már békén, Gray! Erza komoly tekintettel lépett a fiúhoz, s kezével óvatosan végigsimított Lucy homlokán. Majdnem hatalmas baj történt... Egy hajszálon múlt, hogy nem veszítették el a fáradt teremtést. - Édes istenem, Lucy... - sóhajtott fel – Haza kell vinnünk, hogy kipihenje magát végre. - Lucy! - bukkant fel Happy is – Majdnem megégtem, mert Natsu már megint nem figyelt oda rám! De itt vagyok, hogy megmentselek! Apró mancsaival végigtapogatta a lány puha arcát, majd végül hasán kuporodott össze, s halkan nyávogva kezdte tisztogatni bundáját, miközben a kis csapat elindult visszafelé. - Beteg? - törte meg a csendet a cseresznye hajú kis idő elteltével. - Azóta ilyen, mióta elmentél. Keveset jár le szórakozni esténként, étvágytalan és folyton fáradt. A sárkányölő elhúzta a száját a válasz hallatán, egyértelműen az ő hibája volt, hogy Lucy ilyen állapotba került. Tudta, nem lesz jó hatással rá a távolléte, azonban nem számított arra, hogy ennyire megviseli majd a dolog. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint amilyennek elképzelte a lány gondolatai alapján. Hiszen Lucy rengetegszer gondolt a fiúra, s Natsu megérezte ezeket az alkalmakat, mindig kellemes bizsergés járta át mellkasát ilyenkor, megnyugtatta a tudat, hogy még nem felejtette el őt.
-----------------------
Lucy épphogy nem sikoltott fel, mikor szemei felpattantak és takarójába markolt görcsösen. Szabálytalanul kapkodta a levegőt, s egy pillanatig azt sem tudta eldönteni, csupán rosszat álmodott vagy valójában megtörténtek az események, melyek újra és újra lejátszódtak fejében, akár egy rosszul helyére tett bakelit lemez. Az ágyában volt, és ahogy körülnézett, a felkapcsolt lámpából és a lehúzott függönyből arra következtetett, már estére járt az idő, tehát nem álmodott. Csupán azt nem tudta kitalálni, mi történhetett az utolsó emléke és a jelen között. Reszketve kelt ki a puha paplan alól, s indult el a fürdőszoba felé, hogy a mai napon másodszorra is jó alaposan arcot moshasson. Talán mégsem volt olyan jó ötlet fent tölteni az éjszakát, hiába gondolta úgy, hozzászokott már a virrasztáshoz. Ahogy lenyomta a kilincset, megtorpant egy pillanatra. A fürdőből forró gőz hömpölygött ki az apró résen, s ahogy Lucy végül kinyitotta az ajtót, azonnal megszédült, s a világ ismét forogni kezdett vele. Két zöld szem meredt rá meglepetten, miközben gazdájuk lassan leengedte kezéből a borotvát. Hosszú cseresznye tincseit a lány egyik ócska hajgumija fogta össze hátul, megakadályozva, hogy arcába lógjanak, s csupasz felsőtestét nem fedte semmi. Ő volt az... A szőke térdre rogyott az ajtóban, ujjait elnyílt ajkai elé kapta, s úgy nézett fel Natsura, mint aki szellemet látott. - Látod, Natsu? Mondtam, hogy mindjárt felébred! Happy a kádból integetett buzgón a lánynak, kinek szemeiből mostanra patakokban folytak a könnyek. Nem akarta elhinni. - Ne sírj... - guggolt elé a sárkányölő mosolyogva. Lucy alig tudta kivenni az ismerős vonásokat, reszketve érintette meg a fiú arcát, s simított végig a néhol még habos bőrön. Nem álmodott, tényleg itt volt, tényleg visszajött. Ereje egy pillanatra visszatért, s nyakát átkarolva rántotta magára a döbbent cseresznye hajút, hogy mindketten a padlóra boruljanak szorosan egymásnak préselve. - Annyira hiányoztál... - suttogta a kócos tincsek közé. Úgy szorította magához a forró felsőtestet, mint aki soha többé nem is akarta elereszteni a gazdáját. S így is volt, hallani sem akart arról, hogy újra szét kelljen szakadniuk, hogy ne tudhassa a sárkányölőt minden percben maga mellett. - Te is nekem, Luce. Rettenetesen... Ekkor realizálódott benne a tény, Natsu hangja mennyivel mélyebb lett röpke egy év alatt, s megszeppentségében elengedte nyakát, mit a fiú azonnal ki is használt, hogy két karjára támaszkodva felemelkedhessen Lucy törékeny testéről. Míg ő egy jó adag izmot felszedett magára, a szőke ijesztően soványra fogyott, s félő volt, a végén még eltöri valamijét, ha ránehezedik. - Fúj! Ne előttem enyelegjetek! - törte szilánkokra a meghitt jelenetet a kék exceed sipítozása. Lucy nyomban belepirult a kijelentésbe, míg Natsu arcára kaján vigyor kúszott. Hányszor álmodott a pillanatról, mikor végre ismét karjai között tarthatta az imádott csillagmágust, s kedvére szeretgethette a végtelenségig. Azonban mégis férfiból volt, nem csak ilyesfajta ártatlan gondolatok fészkelték be magukat képzeletébe, s erre bizony igencsak rásegített saját jelölésének látványa a kipirult, rózsás orcák alatt. Az övé volt, az ő tulajdona, s senki nem vehette el tőle többé... - H-hogy kerültök ide? - csukta össze elnyílt ajkait a szőke. Igaz is, nem emlékezetett a történtekre, hiszen eszméletét veszítette, mielőtt még megláthatta volna őket. - Mi hoztunk haza, miután elájultál. Időközben a sárkányölő talpra segítette Lucyt, s a csaphoz hajolt, hogy véglegesen megszabadulhasson a hófehér habtól, ezen szögből tökéletes rálátást engedve a csokoládébarna íriszeknek hegekkel borított hátára. A lány döbbenten itta a szokatlan látványt, s akaratlanul is felötlött benne a kérdés, hogy hogyan is szerzett ennyi fájdalmas sebesülést... De talán jobb volt így, hogy nem tudta. Bizonyosan rengeteg veszélyes dolgot csinált, melyek hallatán menten elsápadt volna. Azonban emellett be kellett ismernie, rendkívül vonzónak találta a sebhelyekkel barázdált izmokat, Natsu széles vállait, s az egész lényét igazából. Teljesen megfeledkezve magáról bámulta szemérmetlenül a fiú kidolgozott hasfalát, s nagyot nyelt, ahogy a cseresznye hajú izmai megfeszültek, mikor felemelkedett, majd teljes testével felé fordult. Hát még mikor meglátta Natsu ajkain az elégedett, sokat sejtő féloldalas mosolyt, hasában nyomban felröppentek pillangói. Izgatottságtól csillogó tekintettel méregették egymást némán, egyikük sem akart lépni hamarabb. - Kifáradtam Lucy megmentésében! Megyek aludni, ha nem bánjátok! Az apró macska egyik barátjától sem kapott választ, s sértetten röppent ki a fürdőből, dühében még be is csapta maga mögött annak ajtaját.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
2020.11.24.
Sziasztok!
Egy unalmas informatika óra keretében sikeresen befejeztem a folytatást. Borzasztó nevetséges helyzet állt elő, hiszen már két napja elkészültem a vázlattal és most a javítás húzódott el ennyire. Kérlek, ne haragudjatok a késedelemért! Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket és továbbra is velem fogtok tartani a sztorival :3
