Smaragdzöld

I/1. fejezet: Éjjeli séta

★Leyla Evans★

-Lily várj!- kiált utánam James.

- Leyla vagyok idióta! - kiáltok vissza az ,,ajtóból", mivel éppen a portréjukon készültem kimenni, mielött ez a nem kívánatos személy utánam kiáltott volna. Rohadtul idegesít, hogy mindenki összekever engem és az ikertestvéremet.

- Ja bocs - motyogja csalódottan a fiú és visszaül a karosszékbe.

Nem tudom miért de mindenki összekever engem és az ikertestvéremet, Lilyt. Jó eléggé hasonlítunk, de azért nem ennyire! Elindulok gyorsan megkeresni Lilyt, hogy beszélgessek vele. Tegnap volt a beosztás ésa várakozásaimnak megfelelően griffendéles lettem! Elég kellemetlen  is lett volna ha másképp történik. Eddig Magyarországon jártam iskolába, az ottani boszorkány és varázslóképző iskolába, azaz a Waldoxba. A világ legjobb iskolája még most sem értem miért kellett eljönnöm onnan...

- Lily hát itt vagy! Már régen kereslek - kiáltok fel az ikertesóm láttán.

- Szia Leyla miért kerestél?- kérdezi mosolyogva Lily.

- Csak úgy kerestelek - válaszolok röviden, és a tesóm mellé lépkedek.  - És képzeld  Lily, az a hülye Potter már megint összekevert minket!

- Már megint? - kuncog fel - Nem ez az első alkalom, de hát te is tudod Leyla, hogy mennyire hasonítunk egymásra!- mosolyog rám - Amúgy nem akarsz vacsorázni menni?

- De, de pont oda indultam! - indulok el a nagyterem felé, ugyanis már tényleg elég éhes vagyok. Csak pár métert tettem meg amikor észreveszem, hogy Lily nem követ.

- Te nem jössz?- fordulok hátra az ikertestvéremhez. Csakhogy az én drágaságos hasonmásom valahogy eltünt! Hogy a francba volt képes eltűnni pár másodperc alatt úgy, hogy egy tök hosszú folyosón vagyunk (vagyis ő csak volt) aminek csak a végén van ajtó?! Na mindegy. Az ő baja ha nem eszik, ezzel a gondolattal együtt vissza fordulok arra amerre eredetileg menni akartam és folytatom az utam a nagyterem felé.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Félálomban hallom, hogy valaki eloson mellettem ki a klubbhelyiségből. Ki lehet? Kinyitom a szemem, de addigra már senkit sem látok... Az álom egy szempillantás alatt kiszállt a szememből. Elhúzom a Dáma portréját és kilesek a néptelen folyosóra. Sehol senki. Talán csak álmodtam, vagy mittudomén mi volt az a hang. Még ruhában vagyok, hisz házi írás közben aluldtam el a fotelben így elindulok a kastéy üres folyosóin. Hogy hova? Én sem tudom. Most sugdolózást hallok közvetlenül mellőlem.

- Ez meg mit keres itt? - kérdezi valaki folytott hangon.

- Maradj már Féregfark, húzzunk innen! - Ááá a Tekergők. Tudhattam volna. Csak ők olyan hülyék, hogy éjszaka kóboroljanak a suliban. Már épp fordulnék vissza amikor az egyik hang újra megszólal:

- Látjátok srácok már megy is, nem kell vele foglalkoznunk!- Ó, hogy így gondolod James Potter nem kell velem foglalkozni! Megyek is McGalagonyhoz... Na jó inkább mégsem. Akkor pontot veszít a Griffendél így meg ha nem veszik őket észre nincs gáz. Kiábrándító átkot szórok magamra a lehető leghalkabban. Inkább én is megnézem, hogy mit csinálnak... A pálcámat göcsösen szorítva a lehető leghalkabban indulok a fiúk után. A főbelyárathoz mennek, suhan át az agyamon. Ki mennek a birtokra? Ezek hülyék, de tényleg. Hogy, de hogy juthat ilyesmi valaki eszébe? Ahhelyett, hogy valami értelmeset csinálnának a birtokon kószálnak. Ráadásul éjjel! Megáll az ész.

A Tekergők némán teszik meg az utat a kapuig. Hát jól gondoltam. A birtokra mennek. Amikor Sirius kinyitja a döngő ajtót azt gondolom: ezt tuti mindenki hallotta. De nem. Minden nyugodt. A fiatal gondnok épp a gyengélkedőn fekszik mert eltalálta valami fura átok. Eggyesek szerint a Tekergők jóvoltából. Kisurrannék a fiúk mellet, de azok gyorsan bevágják maguk mögött az ajtót. Hát ez király. Várok egy picit és mire teljesen elhalkulnak a lépteik már teljesen elfagynak a végtagjaim. Az előcsarnokban úgy tűnik éjjel nem fűtenek...

Ekkor kiáltás harsan az éjszaka fagyos csendjébe. Ijedt kiáltás ami inkább hallatszik visításnak.. Gyorsan döntök. Kitárom az ajtót és lefutok a lépcsőn. A cselekedet közben leveszem magamról a kiábrándító átkot, ám ezt a tettemet mélységesen megbánom, pár pillanat múlva. Ugyanis mindenre számítottam, de erre nem. Egy vérfarkas áll velem szemben. Egy teljesen igazi vérfarkas. Egy szarvas és egy kutya fut utána, nyomukban Peter Pettigrew. Ez egy agyrém. Hátrálok és arra gondolok, hogy ha szükség van rájuk James Potter és Sirius Black a suli nagy menői, pont nincsenek sehol. Hát ez szuper! A vérfarkas egyre közelebb jön, és csak jön és jön. Úgy tűnik nincs kedve megállni, pedig én örülnék neki! Tovább hátrálok de ekkor a hátam beleütközik az ajtóba. Teljesen kétségbeesve nézek szét valami menekülési útvonal után kutatva, de semmi. Mit lehet ilyenkor csinálni? A fejemben végigpörgetem az összes átkot amit ismerek, és... a reducto jó is lesz. Már emelem a pálcámat, hogy a farkasra célozzak, de ekkor az felém lendül. Reflexből elfordítom a testemet, hogy ne az arcomat találja el, így szerencsére "csak,, a vállamon és a lapockámon ejt mély sebet. Legszívesebben sikítanék fájdalmamban, de nem jön ki hang a torkomon.A kutya akit az előbb láttam a vérfarkasra veti magát. Ekkor üvöltés hallatszik a Tiltott Rengeteg fái felől. A kutya és a farkas már ott birkóztak...

Abban a pillanatban láttam csak meg a fölöttem álló alakot: James Potter. Az arcán félelem és aggódás tükröződik.

- Leyla - végre megismert - Jól vagy?- persze csak most támadott meg egy vérfarkas, akarok válaszolni, de a szám nem engedelmeskedik.

- Leyla, Leyla! - hallom még a fiú hangját, de az beleveszik a szélbe, előttem lassan elsötétül a világ, és már nincs más csak az engem körülölelő sötétség...

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet, reméljük tetszett! Annyit szeretnénk még kérdezni, hogy szerintetek, Leyla kibe legyen szerelmes/kivel jöjjön össze? A válaszaitokat előre is köszönjük! ❤️

Fhreshion