Hang a mobil másik végén

6. Fejezet - Avril

„- Holnap iskola után bemegyek a rendőrségre. - mondtam ellenmondást nem tűrő hangsúllyal.

- Nem kéne ebbe bele keveredned... - kezdte apa, de félbeszakítottam.

- Ben lehet, hogy néhány nap múlva halott lesz, ha nem teszünk valamit! Eljönni nem tud most, hogy rájöttek az árulóra! Így nekünk kell neki segíteni! - csaptam az asztalra, majd a szobám felé vettem az irányt."

Csütörtökön az iskolában nem nagyon tudtam odafigyelni. Végig Ben járt a fejemben, és rosszabbnál-rosszabb rémképek sorakoztak az elmémben egymás után. Nagyon aggódtam érte, bár tisztában voltam vele, hogy rettentő ügyes, és ha két nappal ezelőtt még tudtunk beszélni, az azt jelenti, hogy egészen addig kibírta, anélkül, hogy lebukott volna. Apától azt is meg kell kérdeznem, hogy mióta van ott.

Miután vége lett az utolsó órámnak is, idegesen siettem a rendőrség felé. Arra sem fecséreltem az időmet, hogy hazavigyem az iskolatáskámat. Nagyon siettem, azt a tempót, amit én felvettem, már rohanásnak nevezném. Amikor odaértem, csak egy pillantást vetettem Alex felé, aki ma is a portán foglalt helyet. Köszönni sem köszöntem senkinek, csak futottam apám irodája felé. Nem vesztegetve az időmet kopogásra, rontottam be, mire apa a székében megugrott, majd rám mosolygott.

- Örülök, hogy az ajtó még a helyén van! - mondta még mindig mosolyogva.

- Ja! - válaszoltam értelmesen, majd az egyik széket odahúztam az övé mellé, hogy én is lássam a képernyőt. A bőrdzsekimet útközben levettem, majd az ölembe raktam, és figyeltem, amint apa behozza a monitoron, a biztonsági kamera felvételét, ami rögzítette a gyilkosságot.

Amikor elindult a videó, két férfi látszódott rajta, az egyikük ez a bizonyos Derek Hale, a másik pedig ismeretlen. Ahogy láttam vitatkoztak, majd nem sokkal később megjelent két másik férfi, akik, egy egyszerű mozdulattal lelőtték Derek-et. Az egyikük a Derek-el veszekedő férfi felé fordult, aki valamiről nagyon meg akarta győzni. Nem telt el sok idő, amikor előkerült két telefon. Végül a telefonok tulajdonosai kisétáltak a kamera látóteréből, míg a harmadik férfi Derek holttestéhez sétált, majd elővett egy kést, és... és elkezdte belemélyeszteni a hulla nyakába. Néhány másodperc múlva, a kés megakadt, gondolom csontba ütközött. Ekkor a kés tulajdonosa kihúzta a fegyvert a halott nyakából, és a magasba emelte, mintha erőt gyűjtene. A fém megcsillant az utcai lámpa fényében, és jól kivehetővé vált a vér sötétsége a pengén. Miután a kést a magasba emelte, ismételten lecsapott Derek nyakára, ám most teljesen átvágta az említett testrészt, mire a feje, akár egy eldeformálódott labda gurult egy kicsit arrébb. A vér folyamatosan terjedt a holttest körül, majd a férfi felemelte a fejét, és egyenesen a kamerába nézett.

- Te jó ég! - suttogtam alig hallhatóan. A férfi nem más volt, mint aki Eric-el beszélgetett az elhagyatott raktárépületben.

A férfi felemelt egy pisztolyt, majd meglőtte a kamerát, mire a képernyőn a hangyafoci jelent meg. A fekete, és fehér pöttyök folyamatos mozgásától kezdett fájni a szemem, ezért kicsit elfordítottam a fejemet. Apa egy másik felvételre kapcsolt, amin a kocsis férfi, Eric, és az ismeretlen, aki Derek-el vitatkozott, volt látható, ám a harmadik holtan feküdt a földön. Apa leállította a felvételt, én pedig továbbra is sokkolva néztem az elsötétedett képernyőre.

~ Akkor ő lesz az a bizonyos Pablo, akit Eric lelőtt? ~

- Megnézték az arcfelismerővel a két tettest. Mind a kettőnek van priusza! Ráadásul a Wolfeye maffia tagjai! - mondta apa, miközben az asztalán lévő papírhalomban kutatott valami után. - A másik áldozatot még nem tudták azonosítani, valamint a holttestét sem találták meg. - tájékoztatott. - Hol van már?! - morogta.