Hang a mobil másik végén

13. Fejezet - Aaron

„- Nem számít, hogy mi lenne szerinted, ha kiszabadulnál, tekintve, hogy sosem fogsz kiszabadulni. – szólalt meg teljes meggyőződéssel a hangjában, mire még jobban elbizonytalanodtam."

Már épp azon voltam, hogy folytassam a kihallgatását, amikor megcsörrent a telefonom. Amikor a képernyőre néztem egy fáradt sóhajjal vettem tudomásul, hogy anya keres, majd egy utolsó pillantást vetettem a székhez kötött lányra, aztán pedig kisétáltam az ajtón, amit, amikor ki léptem rajta, be is zártam magam után.

- Szia, anya. Miért hívtál? – kérdeztem, miután fogadtam a hívását.

- Szia, Aaron. Az apád vagyok. – szólalt meg apa, mire furcsállva a dolgot elemeltem a fülemtől a telefont, hogy meggyőződjek arról, hogy nem olvastam-e félre a hívó nevét, de ott továbbra is annyi szerepelt, hogy „anya".

- Éés... Te miért is anya telefonjáról hívsz?

- Felmerült annak az eshetősége, hogy lehallgatják a telefonom. többet nem mondok, mert bár úgy véljük, anyádét nem figyelik meg, azért ez nem százszázalékos, úgyhogy kérlek, gyere haza, hogy elmondhassam a részleteket. – fejezte be, mire összezavarodottan indultam a kocsim felé, hogy ismételten meglátogassam a birtokot, ahol felnőttem.

- Rendben. Nemsokára ott vagyok akkor. – feleltem végül, majd miután bontottam a vonalat, beindítottam az autót, és a sebességkorlátozásokkal mit sem törődve, száguldottam a szüleim háza felé. Körülbelül fél úton lehettem, amikor a nyomomba szegődött egy rendőrautó, és nem nagyon tűnt úgy, mint aki annyira el szeretne engedni. Szirénázva, és villogva adta a tudtomra, hogy ő bizony szolgálatban lévő zsaruhoz híven meg fog büntetni. Csak szegénynek az nem volt tiszta, hogy ki is ül abban az autóban, amit ő üldöz. Nekem természetesen, eszem ágában sem volt megállni. Gondoltam, majd egy idő után feladja, ha rájön, hogy felesleges kergetőzés résztvevője, mert elkapni úgyse fog. Ám néhány kilométerre az úti célomtól, még mindig láttam mögöttem, ha belenéztem a visszapillantóba, és tekintettel arra, hogy nem állt szándékomban „elvezetni" a szüleim birtokára, így egy sóhajtást követően lassítottam, majd lehúzódva az útról, megálltam, két másodperccel később, pedig a kesztyűtartóból elővett Beretta PX4-es pisztollyal vártam, hogy az ablakomhoz sétáljon. Nem sokkal később, meg is jelent, majd bekopogtatott, és miközben lehúztam az ablakot, már el is kezdte tolni a szokásos szövegét.

- Tisztában van vele, hogy mennyive... - kezdte, de befejezni nem volt lehetősége, mert már dördült is a fegyver, ő pedig a másodperc tört része alatt terült el holtan a földön. Egy pillanatra kinéztem az ablakon, így láttam, ahogy a vértócsa folyamatosan nő körülötte, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, az ablak felhúzásának megkezdésével egy időben, már el is indultam.

Nem sokkal az előbbi akcióm után, már a szüleim birtokát körülölelő kerítés mellett hajtottam el, pár másodperc múlva, pedig már a kapuban álltam, és vártam, hogy az éppen szolgálatban lévő őr érzékelje a jelenlétemet, és kinyissa a bejáratot, ezzel utat adva, nekem és az autómnak. Nem sokkal később, azonban rájöttem, hogy hiába várok, egy rakat szerencsétlenség „végzi" ezt a munkát. Kis gondolkodás után kirajzolódott a terv a fejemben, miszerint addig nyomom a dudát, amíg valaki meg nem jelenik a kapu túloldalán, és ki nem nyitja nekem. Ezzel a megoldással, körülbelül egy percet kellett várnom, hogy az őr végre vegye a lapot, és végezze a munkáját. Miután beengedett, bocsánatkérések közepette indult vissza a helyére.

Amikor végeztem a parkolással, a bejárati ajtót vettem célba, ahol miután beléptem, rögtön szembe találtam magamat apámmal, aki, amikor meglátott, intett egyet, majd az irodája felé vette az irányt, én pedig követtem. Miután beléptem, bezártam magam mögött az ajtót, és helyet foglaltam apámmal szemben, az egyik széken. Ahogy ránéztem, egyből feltűnt, hogy valami komoly probléma van... Megint. A szokásos, méltóságteljes, felemelt állal figyelő férfi helyett, egy aggodalommal, és félelemmel kevert tekintetű ember nézett vissza rám, és ez bennem is kételyeket, és zavartságot kezdett ébreszteni.