Hang a mobil másik végén

2. fejezet - Avril

- Figyelj! A hullával valamit akkor is kezdeni kéne! – hangzott a mellettem elsétáló férfi telefonjából, az ideges hang. Én csak álltam ott döbbenten. A lábam földbegyökerezett.

~ Aztakurva ~

A tekintetemmel továbbra is a helyes idegent figyeltem, aki már hónapok óta, a gondolataim nagy részében szerepel. Amikor először megláttam, fekete pólót, és szintén ilyen színű farmert viselt. Rögtön feltűnt, hogy milyen jól nézi. Ha csak visszagondolok, bizseregni kezd az ölem. És az első alkalommal, amikor egymáshoz szóltunk, fény derült arra is, hogy a modorában sincs különösebb kivetnivaló. Mint most, akkor is ebben az üzletben vásároltam, ő pedig maga elé engedett a pénztárnál, amikor észrevette, hogy mennyivel kevesebb dolgot vásárolok, mint ő. Már akkor elvarázsolt a mosolyával, amivel hasonlított egy ragadozóra, aki az új áldozatára tekint. Bár eddig semmi ilyesfajta szándékra nem adott bizonyítékot. Azóta a bizonyos találkozás óta, már fél év telt el, én pedig minden szerdán, és pénteken megtekinthetem itt. És most, hogy elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy megszólítsam, elkezdett egy hulláról beszélni. Most őszintén! Ki ennyire szerencsétlen, hogy a pasi jelöltjéről kiderül, hogy egy gyilkos. Vagy jobb esetben egy gyilkos haverja! Na, nem mintha az annyira jó lenne. Hiszen úgy is törvényt szegett, és bűnrészességgel vádolnák. Ezt pedig nem hagyhatom annyiban. Én, mint tanuló rendőr, nem fogok csak úgy elsiklani fölötte, és úgy csinálni, mintha nem hallottam volna semmit. Ma, miután végzett a vásárlással, követni fogom. Ha pedig valóban bűnös, akkor börtönbe fogom juttatni! Akár milyen helyes is, az nem mentség egy ekkora kaliberű ügyre. Igazából semmire sem mentség! Bár lehet, hogy csak félre értettem valamit. Igen! Biztosan ez történt. Mondjuk, hogy mi lehet az eredeti mondat, azt nem tudom, de miért bevásárlás közben beszélne meg valakivel egy gyilkosságot? Főleg ha ők a gyilkosok! Na, jó! Ez kezd egyre zavarosabb lenni. Szóval! Nézzük, csak mit tudunk: Vagyon nekünk egy igen csak szemrevaló pacsókánk, nevezzük John-nak, aki akár benne volt, akár nem, mindenképpen fedez egy gyilkost, aki valószínűleg a haverja is! Különben miért fedezné? Egyértelműen fura a helyzet.

- Ezt én értem, de attól, hogy minden egyes lehetőséget kihasználsz, hogy elmond, még nem fogom hamarabb megoldani! – felelte neki John, de a választ már nem hallottam. Úgy gondoltam, hogy ha biztos távolságból követem, az nem lesz feltűnő, ezért a nyomába eredtem miközben füleltem, hiszen ha már a válaszokat nem hallom, akkor legalább őt ki tudjam hallgatni. – Rendben, akkor találkozzunk a szokásos helyen, és megbeszéljük a dolgokat. Itt nem fogok a bolt közepén ilyenekről társalogni. – mondta, majd elemelte a telefont a fülétől.

Miután végzett a telefonálással, a kijárat felé vette az irányt. A kezemben lévő, félig megpakolt kosarat, leraktam a földre, és utána eredtem. Bocsánatkérések közepette, furakodtam át a pénztárnál várakozók tömegén, majd tovább követtem John-t. Amikor kiértünk a parkolóba, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy rengetegen döntöttek ma úgy, hogy vásárolni jönnek. John, nagyon igyekezett, és ebből kifolyólag, még jobban kellett koncentrálnom, hogy ne tévesszem szem elől. Néhány perc múlva, egy jóval kevésbé nyüzsgő részre értünk, ahol úgy éreztem, hogy már sokkal feltűnőbb vagyok. Pár másodpercnyi gondolkodás után, úgy döntöttem, átsétálok a túloldalra, és onnan folytatom John követését. Még körülbelül két háztömbnyit sétáltunk, amikor letért egy mellékutcába, ahol már kimondottan kihalt volt a terület. John még egyszer körülnézett, mielőtt bement volna, egy épületbe. Még pont idejében ugrottam egy fa mögé. Legalábbis remélem, hogy idejében. Abból, hogy a felszólításom helyett a raktár szerűségbe lépett, arra következtettem, hogy nem vett észre. Néhány másodperccel később, amikor már megbizonyosodtam arról, hogy senki sem akarja rám vetni magát, vagy tud egyáltalán arról, hogy itt tartózkodom, kilestem a rejtekhelyemről. John-nak, már nyoma se volt, viszont mielőtt elindultam volna az épület felé, egy autó motor bőgése süvített a levegőbe. Gyorsan visszahúzódtam a fa takarásába, de amennyire még biztonságosnak tartottam, figyeltem az ajtót. A kocsi ahelyett, hogy tovább ment volna, megállt a meg figyelésem alatt álló épület előtt, majd egy fiatal férfi szállt ki a vezetői oldalról. Ő is jól nézett ki. Világosbarna haja, mind a két oldalt fel volt nyírva. A szemeit napszemüveg takarta, így a színét nem tudtam megmondani, bár ha nem lett volna rajta, akkor is túl messze volt ahhoz, hogy ilyeneket megfigyelhessek rajta. Fekete nadrágot, és bőrdzsekit viselt, valamint szintén ebben a színben pompázó bakancsot. A testtartásából arra következtettem, hogy ideges, de mielőtt tüzetesebben megvizsgálhattam volna, már az ajtó felé tartott, majd rögtön be is ment.