Hang a mobil másik végén

7. Fejezet - Aaron

„Ki hitte volna, hogy apa ilyen cseles még most is! Nem tudom, hogy büszke legyek rá, vagy kiakadjak, a miatt, ahogyan tőrbe csalt!"

A délutánom nyugodtan telt. Cara-t elvittem haza, ahol mindenki örömmel fogadta, aztán megkapta a fejmosását, és szobafogságot. Apának nem hoztam szóba, hogy előre kitervelte az alku feltételeit. Úgy voltam vele, hogy így is-úgyis talált volna valamilyen okot arra, hogy feleséget kelljen szereznem. Anya izgatottabb volt, mint eddig bármikor. Nagyon boldog volt amiatt, hogy apa végre átadja a maffia vezetését.

- Fiam! - szólított meg apa, amikor már épp terveztem elhagyni a birtokukat.

- Igen? - kérdeztem, majd az ajtót visszacsuktam, és felé fordultam.

- Szeretnék veled beszélni a holnapi gyűlésről! - biccentett az irodájának ajtaja felé, mire én bólintottam, és követtem őt az imént említett helyiségbe.

- Hallgatlak! - szólaltam meg, miután mind a ketten helyet foglaltunk.

- Azt beszéltük, hogy holnap jelenteném be a visszavonulásomat! - mondta, mire bólintottam, ezzel alátámasztva az állítását. - Nos... Attól függetlenül, hogy átadom a vezetést a te kezedbe, szeretném, hogyha továbbra is tájékoztatnál mindenről!

- Öhm... Rendben. Ez megoldható! De remélem, nem veszed rossz néven, ha nem kérem ki a véleményedet mindenben!

- Nem! Csak tudni szeretném, hogy mi folyik ott úgyis, hogy már nem én vezetem. - magyarázta meg, majd egy nagyot sóhajtott.

- Mi a gond apa? - kérdeztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Csak... Nem tudom elképzelni a további éltemet a maffia nélkül! - mondta halkan.

- Attól, hogy én fogom innentől vezetni a maffiát, még ugyanúgy az életed része marad! És most beszéltük meg, hogy továbbra is mindenről tájékoztatlak!

- Igen, de nem tudom, mit csinálhatnék azon kívül!

- Szerintem anyának biztos, nagyon sok ötlete van! - kacsintottam rá, mire ő is elmosolyodott.

- Az biztos! Rose nagyon örül! Amióta mondtam, hogy visszavonulok, mintha megőrült volna! - nevette el magát. - Az meg már csak hab volt a tortán, hogy Cara is meglett! - mondta mosolyogva, majd fáradt arccal felsóhajtott. - Jaj, az a lány! Nem tudom mit kéne vele kezdenem! Még ha bezárnám egy vártoronyba, mint aranyhajat, ő akkor is másnapra eltűnne! - folytatta hitetlenkedve.

- Ezzel egyet kell, hogy értsek! Őt nem fogod tudni, úgy a „hatalmad alá vonni", hogy mindent megtiltasz neki! Mást kell kitalálnunk! - mondtam elgondolkodva. Cara tipikus lázadó tini, megspékelve egy kis maffia vérvonallal, és kiképzéssel.

- Erre még visszatérünk. Holnap találkozunk az irodádban reggel! - mondta, én pedig bólintottam egyetértésemet kifejezve, majd elhagytam az irodáját, és elindultam a kijárat felé. De útközben egy furcsa beszélgetésnek lettem a fültanúja, amikor Cara szobája előtt sétáltam el.

- Kijutok! Nyugi! Ez még nem a világ vége! - szólalt meg, majd csend ereszkedett a folyosóra. Kicsit közelebb mentem az ajtóhoz, majd belestem a résen. Cara az ágya előtt állt, háttal nekem, és telefonált. - Nessa! Nem kell aggódnod, senki sem bántott! Ők a szüleim, sosem tennének ilyet! - sóhajtotta fáradtan, majd leült az ágyára, és hallgatott. Nem sokkal később ismét megszólalt, de jobban örültem volna, ha továbbra is hallgat. - Mi a helyzet Mark-al? - kérdezte halkan, én pedig olyan erősen szorítottam az ajtót, hogy belefehéredtek az ujjaim. - Mond meg, hogy nem az ő hibája! Csak a bátyám túlságosan atyáskodó, aztán pedig még egy apám is van! - folytatta, nekem pedig nagyon sok önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne rohanjak be, és kérdezzem meg, hogy ezt, hogyan gondolta. - Nincs semmi, csak nagyon szigorúak! - mondta habozva. - Mondtam, hogy kijutok! Senki sem fog megállítani! Már komplett tervem van, amibe beletartozott az is, hogy most visszahoznak, szóval Nessi légyszi nyugodj meg! - mondta, de már nem bírtam tovább, és nagy erővel kicsaptam az ajtót, amire természetesen ő is felfigyelt, és ijedten nézett rám. - Most le kell tennem! Szia! - köszönt el, majd gyorsan kinyomta, és felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Megmondanád, hogy miért törtél be a szobámba?