𝐒𝐭𝐚𝐫𝐬 𝐨𝐧 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐟𝐚𝐜𝐞 | Chanlix | ✓

[01]

- Helló! Meg tudod mondani hogy hol van a -utcanév- utca? - kérdezte Felix az idegentől, aki csodálkozva fordult felé.
- De...éppenséggel tudom, csak nem tudom elmagyarázni. Esetleg elkísérhetlek odáig? - kérdezte óvatosan. Chris nem tudta hogy mégis mi vette rá a vörös hajú fiút, hogy pont tőle, egy idegentől kérdezze meg ezt, de ha már megkérdezte, akkor csak segíteni kéne neki.

- Jó persze. - mosolygott rá Felix szélesen. Chris ettől hirtelen úgy érezte, mintha a nap sütött volna. Pedig este volt.

- Te nem vagy idevalósi? - próbálkozott azzal amit már rég nem tett meg azaz, beszélgetést kezdeményezni valakivel.

- De, csak Koreában lakok, és ezen a helyen még sose jártam, egy barátom ajánlotta hogy jöjjek el ide.

- Ezt most nem rosszból, de áruld már el hogy ki vagy? Mert ismerősnek tűnsz de nem tudom honnan. - Chris remélte hogy nem túl udvariatlan a kérdése, de valóban úgy érezte hogy látta már valahol a szeplős fiút.

- Lee Felix a nevem. Jégkorcsolya táncos vagyok.
- Oh értem. Rémlik hogy láttalak a tévében. - bólogatott Chris.

- Tényleg? Ennyire híres vagyok? Mármint.... tudom hogy híres vagyok, de mindig csodálkozok mikor valaki azt mondja, hogy látott a tévében. - motyogta a fiatalabb és az utcai lámpák fényénél látszott hogy elpirul.

- Na és te ki vagy. - Chris erre a kérdésre megtorpant. Nem tudta hogy mit is kéne mondjon, hiszen elég híres volt, és félt hogy esetleg Felix felismeri, és nem akarta hogy úgy viselkedjen vele, mint egy híres emberrel. Azt akarta hogy úgy viselkedjen vele mint egy hétköznapi átlagos emberrel. Igaz, most rajta van a kapucni, de attól még ráismerhet.

- Chan. A nevem Chan. - mondta végül röviden.

- És mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
- Tényleg nem zavar hogy egy random idegennel beszélsz? - Chris nem értette hogy Felix hogy tud ennyire nyugodtan beszélni vele, úgy hogy nem is ismeri - Ennyi erővel lehetnék egy veszélyes bűnöző is

- Ha valamit akartál volna tőlem, már megtetted volna. - mosolygott a fiatalabb.
- Jó ez igaz. - motyogta Chris az orra alatt

- Szóval? - tudakolta visszatérve az eredeti kérdésére.
- Szeretem a verseket. - motyogta Chris. Félt hogy ezzel elárulta magát.
- Én iiiiis!! A kedvenc költőm Christopher Bang! Egyszer majd szeretnék találkozni vele és elmondani hogy nagyon jól ír és soha ne hagyja abba, mert mindig erőt tudok meríteni a verseiből! - megyarázta Felix csillogó szemekkel. Chris az előzőek miatt annyira meghatódott hogy még be is könnyezett. Nem szokott kritikát olvasni magáról, így ez az első amit hallott. Nem gondolta volna hogy van akikre ekkora hatással vannak az irományai. Valahogy viszont mégis örült annak hogy pont Felixtől hallotta az első kritikát. Akkor is ha csak ma ismerte meg.