𝐒𝐭𝐚𝐫𝐬 𝐨𝐧 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐟𝐚𝐜𝐞 | Chanlix | ✓

[07]

- Te mit iszol? - kérdezte Chris a szeplőstől, miközben megálltak a főtér egyik kávézója előtt
- Forró csokit. Nem igazán szeretem a kávét - húzta a száját Lix
- Hogy lehet nem szeretni a kávét? - értetlenkedett Chris
- Úgy hogy keserű. Cukorral meg túl édes. Amúgy meg mindig felpörgök tőle. Meg a fejem is megfájdul tőle. És úgy általánosságban nem jó.  - magyarázta, az idősebb azonban nem is figyelt rá igazán csak hallgatta a hangját. Nagyon teteszett neki Felix mély hangja és szerette is hallgatni. Kellemes és nyugtató volt számára.

A két fiú leült egy asztalhoz és újra beszélgetni kezdtek, lényegtelen és átlagos dolgokról, de ez egyikőjüket sem zavarta. Chrisnek nem tűnt fel hogy milyen hamar megnyílt a vöröskének, pedig eleinte nem nagyon bízott meg benne. Ennek ellenére alig két nappal a megismerkedésük után máris itt ülnek, és úgy beszélgetnek, mintha már évek óta ismernék egymást.

Felixnek nem volt különös ez a helyzet, hiszen ő eddig is hamar megnyílt az embereknek, sok barátja volt, és szeretett is új embereket megismerni. Viszont annak mégis nagyon örült hogy Channal ilyen hamar összebarátkoztak.

Chris egy idő után levette a maszkot az arcáról, mire Felix megjegyezte hogy az idősebb nagyon aranyos. Chris erre persze zavarba jött, de megpróbálta eltakarni az arcát. Felix szerint tényleg nagyon aranyos volt az idősebb, és bár igazi példakép volt számára a költő Christopher Bang, nem jött rá, hogy az illető pont vele szemben ül, pedig sokszor látta már. Csak az jutott eszébe hogy nagyon hasonlít valakire.

- Későre jár az idő és holnap versenyem lesz. Szerintem mennem kéne. Mielőtt Minho újra zaklatni kezd. - jelentette ki Felix fájdalmas arckifejezéssel. Nem akart haza menni még, de nem szerette volna hogy a szülei és a bátyja aggódjanak érte.

- Semmi gond. Esetleg hazakísérhetlek? - kérdezte az idősebb óvatosan. Nem akart gyanús lenni a másik szemében, bár ez csak egy szimpla baráti gesztus volt a részéről.

- Igen persze. Nem szeretek egyedül lenni kint. - pattant fel izgatottan a székéről Felix.
- Akkor gyere. Fizetek én. - jelentette ki Chan.
- Nem! Én fizetek!
- Vedd úgy hogy ez egy meghívás a részemről. - vigyorgott rá a vörösre, majd miután fizetett, elindultak Felix otthona felé.

Útközben Felix szinte folyamatosan beszélt, Chan nem is értette hogy hogy bír ennyit beszélni. Azonban a fiatalabb korábbi feltételezése, miszerint aggódni fognak érte beigazolódott, ugyanis Minho megint felhívta.
Miután a szeplős biztosította a testvérét arról hogy indul hazafelé, letette a készüléket.

- Miért kell ennyit aggodalmaskodjon? - pufogott Lix, de Chan csak mosolygott rajta, ugyanis aranyosnak találta.
- Szerintem inkább örülj hogy foglalkozik veled. Nekem nincs testvérem, de szerettem volna egyet. Mindegy hogy idősebbet vagy fiatalabbat.
- Jó, nem azt mondom hogy nem szetetem Minhot, csak néha idegesítő.
- Ki nem?
- Jó ez igaz. Egyébként megérkeztünk. - szólt majd az idősebb felé fordult. - Szia Chan! - mondta majd megölelte őt.

Chan ettől a gesztustól nagyon zavarba jött, de ő is megölelte Felixet, majd nézte amint bemegy a házba. Még mindig csak állt ott, de pár perc mulva meglátott egy mosolygós szeplős arcot, amint az ablakon keresztül integet. Christopher Bang erre olyan dolgot érzett, amilyet még soha. Azt érezte hogy szeretné hogy a fiatalabb mindig a közelébe maradjon.