Egy fiú aki nem hisz a karácsonyi csodában.
Egy másik fiú aki csak a karácsonyi csodában hisz
| Chanlix(Bang Chan + Felix) |
| yaoi |
| rövid részek |
| 2020.11.25 - 2020.12.31|
| tudom hogy Ausztráliában nem esik a hó, de itt fog :) |
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Chris az ágyában forgolódott és a plafont bámulta. Már hajnali fél kettő volt, de nem tudott aludni. Folyton a szeplős arcú fiúra gondolt, és nem tudta kiverni a fejéből. Emiatt pedig képtelen volt elaludni. Végül még tíz perc forgolódás után felkelt, és leült az íróasztalához, ami tele volt papírlapokkal, írószerekkel, meg füzetekkel. Ugyanis hiába volt Chrisnek laptopja, nem szeretett azon írni, jobban kedvelte ha az írományai kézzelfogható verzióban léteznek.
Így hát előszedett egy kávéfoltos lapot, és elkezdett írni. Amióta megismerte Felixet, tudta hogy egyszer ő lesz az akiről írni fog. Egyszerűen olyan kisugárzása volt, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Chris csak néhány sort írt, de minden versét így kezdte, így nem zavarta különösebben. Az ausztrál visszafeküdt az ágyába, és hamarosan el is aludt. Szinte mindig ez történt vele: ihletet kapott, emiatt nem tudott aludni.
Hiába feküdt le későn, így is korán ébredt fel, és még fáradt sem volt. Ahogy kinézett az ablakon, boldogan vette tudomásul hogy hullik a hó. És ezúttal nem az idegesítő verzió, amikor esik és hamar elolvad, hanem hatalmas csillogó hópihék szállingóztak a felhőkből. Chris egyedül a havazást szerette a télben, így gyorsan felöltözött és sietett hogy minél hosszabb ideig lássa a havazást.
Ahogy kilépett a házból és meglátta a havazást, önkéntelenül is arra gondolt hogy hogy nézne ki Felix a havazásban, és már maga elé is képzelte ahogy a pihék ráhullanak a fiatalabb vörös hajkoronájára. Aztán gyorsan elhessegette a gondolatot. Miért gondolt Felixre? Hiszen csak tegnap ismerte meg. Még csak nem is barátok. Ahogy ezen elmélkedett, hirtelen nekiment valakinek, az illető pedig beleesett az út szélén egy kupac hóba.
- Jaj nagyon sajnálom, elnézését- Felix? - kérdezte csodálkozva ahogy felhúzta a földről és felismerte a Lix arcát. - Minek köszönhetem ezt a fogadtatást? - kérdezte mosolyogva, miközben leseperte magáról a havat. - Ne haragudj, csak nagyon elgondolkoztam. - Semmi baj. De ha már így összetalálkoztunk, nem sétálunk együtt? Persze csak ha ráérsz. - pillantott kérdőn a hyungjára.
- Mehetünk persze. Hacsak nem zavar hogy kínosan viselkedek. - dörzsölgette meg a tarkóját Chris. - Nem zavar. Van más ismerősöm aki így viselkedett. Úgyhogy megszoktam. Egyébként hova tartottál? - Sehova. Csak úgy bolyongtam. Szeretem a havazást. - Én is. - csillant fel a szeme Felixnek. - Olyan gyönyörű! Ha már itt tartunk, menjünk el korcsolyázni!
- Öhm....én nem tudok korcsolyázni. - motyogta Chris zavartan. - Akkor majd én megtanítalak! - Hát...nem hiszem hogy jó ötl- - Nem lesz semmi gond! Gyere! Jó móka lesz! - nógatta az idősebbet.
Chris nem akarta kínos szituációba hozni magát, elvégre egy híres jégkorcsolya táncos fogja megtanítani korcsolyázni, és tényleg sose állt még jégen, viszont feltétlenül közelebb akart kerülni a fiatalabbhoz, és ennek érdekében kénytelen volt áldozatot hozni.
