𝐒𝐭𝐚𝐫𝐬 𝐨𝐧 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐟𝐚𝐜𝐞 | Chanlix | ✓

[05]

A karácsonyi vásár idén is rengeteget embert vonzott. Elég sokan voltak, volt aki a kis faházikókban kiállított tárgyakat nézegette, volt aki a hatalmas karácsonyfával fotózkodott, megint mások pedig a jégkorcsolya pályán töltötték az idejüket.

Felix csillogó szemekkel nézett körül, ugyanis minden évben volt szerencséje ezt látni, de mindig úgy nézett körül mintha most járna itt először. Chris azonban kevésbé volt elragadtatva. Azt gondolta hogy túl sok ember van, és úgy érezte mintha mindenki őt figyelné.

- Gyere Chan! - húzta maga után Felix, majd a sálát az arca elé húzta és a sapkáját is megigazította hogy ne ismerjék fel. Chris azonban mivel eleve maszkban volt, nem volt szüksége efféle előkészületre. Miután mindketten felvettek egy-egy pár korcsolyát, Lix az idősebb felé fordult.

- Megyek pár kört egyedül bemelegítésként. Addig maradj itt. - mondta és elindult. Chris a pálya szélén állt és ámulattal nézte a fiatalabbat. Olyan szép és precíz mozdulatai voltak, mintha valaki előre megtervezte volna. Egy felesleges rezdülése sem volt. Olyan szituáció volt ez, amit nem lehet leírni. Tökéletesség felsőfokon. A többi ember is félre állt, és ők is csodálattal nézték. Mintha az összes lámpa Felixre világított volna, ezzel csak még jobban kiemelve őt

- Tökéletes. - suttogta maga elé Chris.

- Gyere! - állt még mellette hirtelen, mire az idősebb észbe kapott.
- Nem hiszem hogy jó ötlet ez....még sose álltam jégen. - mondta zavartan.
- Semmi gond. Egyszer ezt is el kell kezdeni. - Chris rájött hogy amikor Felix mosolyog, a szemei is mosolyognak. Egyszerűen gyönyörűnek tartotta a fiatalabbat. Mintha nem is ember lenne hanem angyal.

Felix megfogta az idősebb kezét, amitől az utóbbi zavarba jött, és örült hogy nem látszik most az arca. Ahogy rálépett a jégre, ahogy az számítható volt, majdnem elcsúszott, de mivel Lix fogta a karját, ez nem történt meg.

- Tudod...én egyedül tanultam meg korizni. Hat éves lehettem, mikor ott hagytak pár percre a szüleim. Csak kétszer estem el. De már akkor éreztem hogy ez az egyik legcsodálatosabb érzés a világon. Legalábbis nekem.
- Ez aranyos. - mosolyodott el Chris - Az én szüleimnek nem volt sose ideje arra hogy elvigyenek bárhova is. Ők gazdag üzletemberek, és azt akarták hogy én is az legyek. Csak azzal nem számoltak hogy nem fogok mindig rájuk hallgatni. - mosolyodott el.

- Miért, mit szeretsz csinálni?
- A művészeteket szeretem. De onnan mindent. Szóval a szobrászattól elkezdve a táncig a festészeten át mindent.
- Én is szeretek táncolni. Bár gondolom ez egyértelmű. - kuncogott Felix, miközben még mindig Chris mellett állt, az idősebb ugyanis nem szándékozott elindulni. Nem érzete magát biztonságban a jégen.

- Na gyere. Előbb csak próbálj meg menni. - javasolta Felix. Chris megpróbált haladni a korlátot fogva, azonban figyelmetlen volt és hátradőlt, majd előrelendült és ráesett Lixre. Az idősebb annyira ledermedt hogy pár pillanatig csak nézte a fiatalabb arcát, aki -  Chrishez hasonlóan - nagyon zavarban volt.