𝐒𝐭𝐚𝐫𝐬 𝐨𝐧 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐟𝐚𝐜𝐞 | Chanlix | ✓

[02]

Mi az? Nagyon csendben vagy. - említette meg Felix, mikor már öt perce sétáltak csendben. Chris viszont annyira meghatódott a fiatalabb szavaitól, hogy meg sem hallotta a kérdést.

- Hahó! Föld hívja Chan-t! - húzta el a kezét az idősebb arca előtt.
- Itt vagyok, bocsi. - tért vissza Chris.
- Te szereted a karácsonyt? - kérdezte a szelplős arcú csillogó szemekkel.
- Hát....őszintén nem igazán. - kezdte de ekkor Felix zsebéből elindult egy karácsonyi zene. A fiatalabb gyorsan felvette.
- Felix hol az istenbe vagy???? - hallatszott egy ideges hang a telefon túloldaláról, koreaiul ( itt Lix és Chris angolul beszélnek, de csak akkor mikor ketten vannak - a szerk.)
- Nyugodj meg Minho, megyek haza. - Chris elmosolyodott. Felixnek aranyos koreai akcentusa van.

- De hol vagy????
- Az most nem fontos. Csak megyek haza. Ne aggódj értem. - felelte a szeplős, és letette a telefont. - Csak tudnám hogy miért hív fel mindig ha nem mondom meg neki hogy hol vagyok. - sóhajtotta.

- Szerintem aggódik érted. - suttogta Chris, attól függetlenül hogy nem tudta hogy kiről van szó.
- Jó de akkor is! Tudok vigyázni magamra!
- Ki ő neked? - Chris képzeletben fejbe csapata magát, amiért megint személyes kérdést tett fel, hiszen nem volt hozzá semmi köze, hogy ki hívta fel a vörös hajút, de már nem tudta visszaszívni.
- A bátyám. Két évvel idősebb nálam. Amióta híresebb lettem, jön velem mindenhová, pedig eleinte megígérettem vele hogy Koreában marad. De nem nyugodott bele. Azért remélem hogy megérti egyszer hogy már nem kell mindenhová kísérgessen. - sóhajtott fel mosolyogva.

- Ez az idősebb testvérek dolga. Hogy aggódjanak a fiatalabbakért. Lehet hogy nem akar beletörődni abba hogy már felnőttél. - mosolygott Chris is.
- Lehet. Na de miről is beszéltünk mielőtt Minho hívott? Valami olyasmit mondtál hogy nem szereted a karácsonyt.
- Igen ezt mondtam. - Felix nem tudta hova tenni az idősebb keserű mosolyát.
- De hát....miért? - a fiatalabb ausztrál nem értette hogy mit nem lehet szeretni a karácsonyban. Ő minden évben azt várta a legjobban és még a születésnapjánál is jobban szerette.

- Mert mindig egyedül vagyok. Nekem nincsenek barátaim. - motyogta Chris. Nem volt benne biztos hogy jó ötlet volt ezt elárulni, mivel nem bízott meg még Lixben. Amióta a régi barátai elhagyták, nem nagyon mert megbízni senkiben.

- H-hogyhogy nincsenek barátaid? Mindenkinek szüksége van barátokra! - mondta elképedve a szeplős.
- Hát, lehet de nekem nincsenek barátaim. És nem is lesznek. - suttogta lehajtott fejjel az idősebb.
- Leszek én a barátod! - próbálta vígasztalni Felix, de Chris csak szomorúan rázta a fejét.

- Nem lehetünk barátok.
- Miért nem?
- Mert....mert nem bízok meg olyan könnyen az emberekben. És nagyon elfoglalt vagyok, nem is lenne időm barátokra. Egyébként megérkeztünk. - s ezzel megfordult és ott hagyta az elképedt Felixet pont a szülei háza előtt.