Egy fiú aki nem hisz a karácsonyi csodában.
Egy másik fiú aki csak a karácsonyi csodában hisz
| Chanlix(Bang Chan + Felix) |
| yaoi |
| rövid részek |
| 2020.11.25 - 2020.12.31|
| tudom hogy Ausztráliában nem esik a hó, de itt fog :) |
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Gyerünk Felix!! - kiabált Chris a fiúnak izgatottan az első sorból. Felixnek újra versenye volt, ezúttal Kim Jennie volt a partnere, akit nem ismert olyan jól, de a pályán csodálatosan festettek egymás mellett, és annál is jobb volt a bemutatott koreográfia. De nem csak Chris volt a szurkoló. Mellette Jisung és Jeongin ugrált, annyira hogy Jisung el is esett, Minho próbált éreztem viselkedni, de ő sem bírt magával, Seungmin azzal dicsekedett hogy tud két újjal fügyölni és ezzel szórakoztatta a körülötte lévőket, Changbin, mivel még sose volt ilyen versenyen, izgatottan nézelődött, Hyunjin pedig annyira bezsongott hogy nem bírt magával és folyamatosan ugrált meg kiabált hogy 'hajrá Felix és Jennie'
Négy nap telt el a múltkori beszélgetés óta, és a költőt mindenki elfogadta mint Felix új barátját, persze miután Hyunjin befejezte azt az idegesítő tulajdonságát, hogy folyton úgy nézzen rá, mintha valami természetfeletti lény lenne. Sőt, mi több még a szülei is, bár azt nem értették hogy hogy sikerült Felixnek pont Christopher Bangot kifognia aznap este, amikor útmutatást kért.
Chris sosem értette hogy lehet ennyire szerencsés. Pont egy olyan fiút fogott ki, aki kedves, gyönyörű, tehetséges, és a legszeretnivalóbb személy akivel valaha találkozott. Ráadásul azt is megbocsátotta, hogy hazudott neki arról hogy ki ő valójában. Félt, hogy valaki rájön a vörös iránt táplált érzéseire, de tényleg nem maradhatott titokban egy olyan jó ember ismerő előtt, mint Changbin. Onnantól kezdve pedig, hogy Jisung kihallgatta őket, már tényleg mindenki tudott róla - még Minho is - és mind arra biztatták, hogy mondja meg neki hogy mit érez iránta.
Chan valósággal rettegett attól hogy Felix csak barátként tekint rá, és nem viszonozza az érzéseit, de a többi fiú addig piszkálta, míg rá nem vették, hogy a szeplős fiú mai versenye után valljon neki szerelmet. Így hát Chan eltette az első nyomtatott példányt a Napfény az Éjszakában című verseskötetéből, hiszen mindenhol azt hallani, hogy a kézzel készített ajándék a legszebb. És tekintettel arra hogy ma van karácsony, tökéletes időzítés lesz. A többiek szerint. Chan pedig megpróbálja elűzni a fejében lévő rémképeket arról, hogy ezzel tönkreteszi a fiatalabb karácsonyát, és hasonlók.
A versenyt ezúttal Felix nyerte, hiszen mindenki egyetértett abban hogy ő és Jennie voltak aznap este a legjobbak. Mikor mindenki lement a korcsolyapályára gratulálni a nyerteseknek, Jeongin meglökte a szőkét. - Menj már. - szólt rá és Felix felé bökött. - De mi van ha.... - kezdte volna aznap már huszadjára, de Minho most sem engedte. - Nincsen mi van ha, Felix ugyanúgy beléd van esve, mint te belé, áldásom rátok, menj már. - sürgette. Végül Chris egy hatalmas sóhaj kíséretében elindult Felix felé, aki épp az egyik vetélytársával beszélgetett.
- Lixie! Ráérsz pár percre? - kérdezte annyira halkan, hogy először azt hitte, a fiatalabb meg sem hallotta, de nem így történt: a vörös hajú egy hatalmas mosoly kíséretében fordult Chan felé. - Igen? - kérdezte és csodálkozva vette kézbe a felé nyújtott könyvet. - Napfény az Éjszakában, Christopher Bang harmadik verseskötete? Mi ez? - kérdezte elképedve, miközben Chris ajkaira egy apró görbület került. - Ezt a könyvet rólad írtam. Az első verset pont akkor kezdtem el, mikor először találkoztunk. Ez az első példány, holnap lesz kiadva, de azt akartam hogy tőlem kapd meg. - magyarázta, s közben izgatottan figyelte ahogy a fiatalabb beleolvas.
- Chan....te....te... - kezdte el, de képtelen volt befejezni a mondatát, annyira ledöbbentette az, hogy lehet az idősebb is úgy érez iránta, mint ő Chan felé. - Igen. Szeretlek. - bökte ki, és remegve figyelte a szeplős arcú reakcióját, ő azonban nem várt ennyit, azonnal a nyakába ugrott, és megölelgette. - Én is szeretlek. - suttogta a fülébe, így a szőke nem is várt tovább, azonnal megcsókolta őt. Ekkor mind a ketten úgy érezték magukat, mintha egyedül lennének, nem zavarta őket a körülöttük lévő ember-forgatag.
Felix még soha nem volt annyira boldog, mint akkor, pedig nagyon zavarban volt, ezért is hunyta le a szemeit, bár az érzés továbbra is csodálatos volt. Chris megpróbálta a lehető leghosszabbra nyújtani a pillanatot, csak akkor hagyta abba, mikor a többi fiú feltűnt mellettük. - Ezért még jössz nekünk egyel! Szörnyű volt négy napig azt hallgatni hogy mi van ha nem viszonozza meg ilyenek. - nézett rá szúrós szemekkel Minho. - Bocsánat. És köszönöm. - mosolyodott el félrepillantva. - Mégis mit? - pislogott zavartan Hyunjin. - Hát, ha ti nem vagytok, valószínűleg sose lettem volna annyira bátor, hogy ezt elmondjam neki. - Nah, a nagy Chris Bang megíjed egy kis szerelmi vallomástól. - gúnyolódott Changbin, Jeongin meg megcsapta.
- Most már hiszel a karácsonyi csodában? - kérdezte az idősebbtől Felix, a homlokát nekidöntve a másikhoz. - Hát...ha úgy vesszük igen. Most már hiszek benne. - mosolygott és újra megcsókolta.
Így alakult a magányos Christopher Bang története, aki nem hitt a karácsonyban, és nem szerette az ünnepet, megkapta ajándékba a világ legcsodálatosabb ajándékát: a szeretetet.
VÉGE
-------------------------------------------
Tudom hogy nem épp a legjobban megírt történet, de úgy voltam vele hogy legyen valahol egy Chanlix történet a karácsonyról, mert sehol nem találtam ilyet. Lehet hogy van, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem találtam meg😅
