Két Tűz Között

19.

Elérkezett a Nemzeti második napja. Az Inarizaki mai meccsén ismét jól szerepelt, csakúgy mint az Itachiyama. A mérkőzés után lányok néhányan még maradtak a helyszínen egy kicsit, hogy körbejárják az épületet.
Chie és Hanabi is útnak indultak, a hosszú folyosókon haladtak végig, vetettek néhány pillantást az előcsarnokban árult röpis cuccokra.

A szőke lány szemét törölgetve sétált barátnője mellett; nem volt túl jó éjszakája, akarata ellenére ostromolták gondolatai, így nagyon álmos volt. Emiatt észre sem vette, amikor barátnőjét egy kéz elhúzta mellőle, csupán pár lépés után esett le neki, hogy a fekete hajú túl sokáig van csendben.
Értetlenül kezdett forgolódni, de nemsokára megtalálta őt egy göndör hajú, maszkos fiúval szemben állva. Hanabi jelenlegi lassú agyműködése ellenére is azonnal megértette a szituációt. Intett egyet a fejében már régóta összehozott emberkéknek, mire Sakusa egy hálás pillantást lövelt felé, majd végleg ellopta a szőkétől barátnőjét.

Egy csendesebb, emberektől mentes helyre vezette a fekete hajú lányt. Amint végre kettesben voltak, picit fellélegzett, maszkját álla alá húzta.

- Láttad a meccset?- kérdezte halvány mosollyal ajkain. Rendszerint semleges, kifejezéstelen arca újabban mindig felragyog, ha a lányra néz.

- Igen, ez még jobb volt, mint a tegnapi- mesélte izgatottan. Szíve hevesen zakatolt a fiú közelében, de egy pillanatig sem bánta.

- Na igen, a mai ellenfelünk erősebb volt.

- Egyszer megtaníthatnál pár dologra...

- Szívesen megteszem- szélesedett a fiú mosolya, majd göndör tincseibe túrt.- Akkor áll a mai program?

- Persze, három óra múlva, igaz?- kérdezte Chie halvány pírrel az arcán.

- Igen. A szállásotok előtt találkozunk- pillantott le a lány vörös arcára, egyik kezével felé nyúlt. Maga sem értette miért tette ezt, meg is dermedt a mozdulat közben, majd zavartan hátat fordított neki és intett egyet.- Később találkozunk!

- A-Aha...- motyogta a fekete hajú lány teljes döbbenetben, egyre csak azt kérdezgetve magában, hogy mi a fene volt ez?

Eközben Hanabi a nézőtérhez sétált vissza, leellenőrizni, hogy nem hagyott-e ott valaki pár cuccot. Amint odaért korábbi helyükre, a szürke hajú Miya ikret pillantotta meg, mire döbbenten megtorpant. Osamu azonnal észrevette a lányt, mosolyogva fordult felé, élénk pírt varázsolva a szőke arcára.

- Ez nem a tiéd?- mutatott fel egy kis fekete táskát, mire a lány homlomon csapta magát.

- Éreztem, hogy vissza kell ide jönnöm valamiért- sóhajtott fel, ahogy odasétált a fiúhoz, majd a kezében tartott tárgy után nyúlt. Osamu azonban elhúzta előle.

- Én viszem, elkísérlek- pattant fel, a megszeppent szőke mellé állva óvatosan átfogta csuklóját és a kijárat felé kezdte vezetni.

Hanabi csak csendben követte, szemeit vörös felsőjétől felvezette a szürke hajú fejére. Osamu ekkor nézett hátra rá, tekintetük találkozott, majd mélyen egymáséba fúródott. Mindkettőjük arcára volt írva valami, amit ők maguk nem érthettek meg, a másik érzelmeit viszont azonnal felfedezték. A szőke fülig vörösödve kapta el fejét, szigorúan a lába elé nézett, amivel nevetésre késztette a játékost.
Osamu ígérete szerint elkísérte a lányt, majd gyorsan elköszönt tőle, hogy időben visszaérhessen a csapathoz.

Chie vegyes érzelmekkel arcán lépett be közös szobájukba, barátnője, mint egy keselyű csapott le rá. Hiábavaló volt minden tiltakozása, úgyis segített neki felkészülni randijára -amiről a legvégéig tagadta, hogy valóban az lenne.
A szőke már teljesen az idegeire ment; kedve szerint öltöztette fel, még a háját is megcsinálta, amit Chie végképp ki nem állhatott.