Két Tűz Között

16.

Chie íróasztalánál ülve könyökölt laptopja előtt, fülhallgatóval szigetelte el magát a külvilágtól, miközben egy papírra firkálgatott. Állát kezére támasztotta, grafitjával határozottan húzogatta a vonalakat unalmában készített kis rajzához, ami egy röplabdapályát ábrázolt.
Békés állapotából egy apró rezgés szakította ki, mire a fekete hajú letette ceruzáját és telefonja után nyúlt. Felvont szemöldökkel nyitotta meg az érkezett üzenetet, szíve már az egyetlen szavacska elolvasása után is hevesebben kezdett dobogni.

Sakusa:
Szia

Ön:
Szia :))

Sakusa:
Mi újság?

Ön:
Öl az unalom. Neked edzésed volt, igaz?

Sakusa:
Meglep, hogy emlékeztél rá :))

Ön:
Reggel mondtad, ennyire nem rövid a memóriám 😅

Chie minden üzenetét mosolyogva küldte el, örömmel töltötte el, hogy a fiú nem unt rá és valóban tartják a kapcsolatot. Üzenetváltásaik még mindig távolságtartónak érződtek, nem voltak nagyon személyes jellegűek, de a lány ennek is különösen örült. Nem szerette volna elsietni a barátkozást, még mindig sok dolog volt, amit meg akart tudni a fiúról, viszont minden alkalommal boldogan beszélgetett vele.
A mostani társalgást azonban megzavarta egy beérkező telefonhívás, amit a lány pillanatokon belül fogadott.

- Igen?

- Öhm... átmehetek?- hallotta meg legjobb barátnője hangját. Csupán ebből az egyetlen szóból leszűrte, hogy történt valami, amit közölni szeretne vele a szőke, mire hatalmába kerítette a nyugtalanság.

- Gyere, és siess.

Hanabi megkönnyebbülten sóhajtott fel és apró mosollyal elköszönt Rintarou-tól, aki eddig vele volt és vígasztalni próbálta. Egyedül indult el, sietős léptekkel haladt barátnője háza felé, már alig várta, hogy elmondhassa neki a történteket.
Amint megérkezett, elég volt egyetlen kopogás, Chie máris rohant ajtót nyitni, majd behúzta az érkezőt szobájába. Felült ágyára, várta, hogy barátnője is csatlakozzon hozzá, majd kedvesen nézett rá.

- Na mesélj.

- Túl jól ismersz- sóhajtott fel Hanabi halvány mosollyal ajkain, de az rögvest tovaszállt.- Szóval, ma katasztrófa volt a korrepetálás.

- Akkor nem feleslegesen aggódtál- húzta el a száját a házigazda. A szőke lány valóban egész nap ideges volt a délutáni óra miatt, megérzései ezúttal sajnos pontosnak is bizonyultak.

- Igen... De utána beszélgettem Osamuval egy kicsit, ami igazából egész jól ment az elején, valamilyen szinten megnyugtatott. Csak utána megint felhozta ezt a választás dolgot, mire kifakadtam neki és természetesen elbőgtem magam.

- Ezt már megszoktuk tőled- jegyezte meg Chie, egy pillanatnyi mosolyt csalva a másik szájára, miközben oldalába bökött.

- Ott tartottam, hogy sírni kezdtem, erre Osamu megölelt.

- Aw... cuki.

- Hogyne, csak erre megjelent Atsumu, aki fogalmam sincs mit csinált ott

- ...mégsem cuki.