A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

1.rész

Szeptember vége van. Alig kezdődött el a suli, de már érzem, hogy szerelmes vagyok. Kaptunk elsején egy tesi tanárt, aki nem a legcsúnyább, hogy bevalljam.
Hagy meséljek róla! Körülbelül 170 centi magas, férfi. Szemüveges, és viszonylag kopasz. Fura kicsit a járása és a beszéde. Szeret focizni, de viszont nem szereti az autós sportokat. Például a Forma1-et. Körülbelül ennyi. Vissza a sztorihoz.
Szeptember 22.-e van. A legjobb barátnőm (Jessica) nem volt ma a suliba, így egyedül mentem le öltözni.
Mr. Evens (a tesi tanár) volt az ügyeletes. Tudni kell, hogy amikor mi találkozunk mindig öklözünk. Nem volt senki a folyosón. Oda megyek hozzá. Szokásosan tartom az öklöm.
- Csókolom! - köszönök.
- Heló! - ő is ökölbe szorítja a kezét, majd beleüt az én öklömbe. - Nem lát senki. - tárja ki a karját.
- Biztos? - kérdem kételkedően. Bólint egyet. - Hát jó! - megölelem.
- Na menjél öltözni! - rám néz, majd elenged. Bemegyek az öltözőbe boldogan. Már bent volt két csaj, nyilván az osztálytársaim.
- Miért vagy ilyen boldog? - kérdi Nora. Ő az osztály ,,menője", de szerintem nem az.
- Nem mindegy az neked? - vissza szóltam neki, mert nem több nálam, az tuti. Feláll majd elindul felém.
- Gyere! Játszunk le!- mondja Nora.
- Kint tágasabb! - biccentek ki. Direkt ki akarok menni, hogy Mr. Evens is lássa. Nem félek Nora-tól, de biztos ami biztos. Így hát kimentünk a folyosóra. Látta Mr. Evens, hogy itt lesz valami, de nem foglalkozott vele. Nora ütött egyet belém. Mr. Evens mostmár oda jött. Látta, hogy jól vagyok, de próbálok vissza ütni, csakhogy nem hagyja.
- Lányok! Mi a baj?- néz rám elsőnek.
- Az a bajom, hogy be szólt nekem. Ne ugasson nekem egy ilyen kis csíra! - kezdi el Nora.
- Te meg nem leszel attól menőbb, ha haspólókba jársz! Ha kirakod mindened! Én is meg tehetném, de nem teszem, mert ez egy iskola.
Látom ahogy Mr. Evens bólogat, mert gondolom büszke rám. De viszont Nora nagyon pipa. Próbálna meg ütni, de nem tud, mert Mr. Evens meg akadályozza.
- Nem leszel több, hogy most meg védett egy tesi tanár. Úgyis az enyém lesz! Hidd el! Elfogom tőled lopni!
Beviharzik az öltözőbe. Mr. Evens rám néz.
- Ne foglalkozz vele. Fel mentelek erről a tesiről, nehogy összeverekedjetek itt nekem. Ha akarod ma haza viszlek! - a fülem mögé tűri az egyik tincsemet. Elmosolyodom. Sajnos jöttek, így a csodás pillanatnak lőttek. Rám mosolygott.
- Rendben. Megyek. Ha nem gond a Tanár Úrnak! - mondom szégyellősen.
- Akkor miért kérdeztem meg?
Elnevetni magát. Úr Isten! Az a mosoly mindent visz! Mennék be az öltözőbe, de vissza ránt. Rázza a fejét, hogy meg ne próbáljak bemenni. Eltelt a tesi óra, és az egész nap is. Úgy ahogy megismerem már a kocsiját. Oda sétálok a kocsijához. Még nincs itt. Ő hamar itt szokott lenni. Már látom is, hogy jön. Ahogy meglát elmosolyodik.
- Hát itt vagy! - mondja, majd megölel.
- Megígértem, így hát itt vagyok.
Beülünk a kocsiba.
- Kérlek szólíts Jack-nek.
- Oké. Kérlek majd rakj ki a buszmegállóba.- kérem meg. Nyilván, ha Jack-nak hívom, akkor tegezhezetem is. Rám néz.
- Azt mondtam, hogy Jack-nek hívj, nem azt, hogy tegezz is. - mosolyodik el. Fél oldalasan rám pillant. Én is elnevetem magam. - Na halljam merre laksz!
Be fordul a kis faluba, ahol lakok.
- Itt a buszmegállóba. - nevetem el magam. - Na jó! A kövesút végén.
- Majd megtudok állni?
- Igen! Mennyire ismered ezt a falut?
- Úgy ahogy ismerem. Ismerek pár embert. Például George Smith.
- Ő az apám. Én Sophia Smith vagyok.
Megérkeztünk hozzánk. Rám néz.
- Miért nem ezzel kezdted? Apáddal nagyon jóba vagyunk. Meddig tudtánk titokba tartani, ha együtt lennénk? - kérdi miközben kiszáll. Én is kiszállok.
- Nem tudom. De egy darabig tuti.
Még egyszer megölelem, rá nézek. Felém hajol, majd megcsókol.