Hagyj békén, naplót írok!

5

Augusztus 15-16. (Szombat-Vasárnap)

Nem igazán tudom, hogy írjam le a dátumot. Igazából, a szombat éjszakáról szeretnék mesélni, ami átnyúlik a vasárnapba. És vasárnap este írom meg, már itthon. Maradjon így a dátum, következőnek meg csak a vasárnapi dátum lesz fent.
Tudom, hogy kihagytam egy napot, de olyan szinten nem történt semmi, hogy úgy gondoltam, nem halok bele, ha azt a napot kihagyom. A szombati napról is sokáig azt hittem, hogy üres lesz, de az éjszaka....inkább kezdek mesélni.
Szóval, tényleg egész nap nem történt semmi. Már az ágyban voltunk, a lányok félig aludtak, én meg a plafont bámultam, zene ment a fülemben (A Day To Remember - All I Want), és gondolkoztam. Másnap mentünk haza, és annyira semmilyen volt ez az utolsó nap....tudtam, hogy nem lehet így vége. Valami kell így a hét végére. Valami az eszembe is jutott, és a telefonomat felkapva ültem fel az ágyban. Ujjlenyommattal feloldottam a telefont, és rögtön egy Messenger csoportot nyitottam meg. Szerintem nem kell részletezni, hogy melyikről van szó.

Én: HEY.
Én: Fent vagytok még?
Ádám: Hali. Én igen. Haverom már 1 órája horkol.
Én: Horkol? :D
Ádám: Ja. Rohadt hangosan. Egész héten videókat néztem elalváshoz, de még a fejhallgatón keresztül is hallom.
Én: Tudod, azon gondolkoztam...
Ádám: Hogy nagyon semmilyen volt az utolsó végig itt töltött nap?
Én: Gondolatolvasó vagy?
Ádám: Nem, csak én is ezen gondolkoztam.
Én: Van egy ötletem.
Ádám: Írjad, kíváncsi vagyok.
Én: Mi lenne, ha kimennék osztályostúl a játszótérre? Játszanánk, meg minden, vinnénk ki nasikat és üdítőket (tudom, hogy van egy tasak tele ezekkel a szobátokban), és ja.
Ádám: Hogy viszünk ki egy egész osztályt? Mi 5-en kitudtunk szökni, de 10-en?
Én: Szerintem vond le belőle Olivért és Kevint.
Ádám: Olivért értem, mindenki utálja, de Kevint?
Én: Na, ne légy ilyen gonosz.
Ádám: Gyökérke védelmére kelsz?
Én: Hagyjuk. Kevin meg valószínűleg inkább bent aludna, minthogy bajba keveredjen.
Ádám: Mindegy, megkérdezhetjük, ha nem akar, nem jön.
Én: Szóval tetszik a terv?
Ádám: Igen, valami ilyen kellett a végére.
Én: Oké, de azért kérdezzük meg haverodat is. :D
Ádám: Várjál.

És én vártam. Hirtelen a másik szobából egy halk "bazdmeg a kurva anyádat" hallatszott, ami valószínűleg a szobában hangos volt. Aztán új üzenetem érkezett.

Dávid: Itt vagyok.
Én: Hallottam. :)
Ádám: Konkrétan a fülembe ordított, baszki!
Dávid: Mert rám dobtad a kibaszott ASZTALI LÁMPÁT, te szerencsétlen!

Majdnem hangosan felnevettem, de még gyorsan visszafolytottam. Nem akartam felébreszteni a lányokat. Még.

Én: Fogadok, hogy így se keltél még.
Dávid: Tényleg nem. De amúgy, tetszik az ötleted.
Én: Akkor felkeltem a lányokat, ti meg a fiúkat. Aki nem akar, annak nem kell jönnie, de szerintem Kornélék tuti benne lesznek. A lányok is, szóval így már leszünk páran.
Dávid: Akkor Kevint is megkérdezzük, ugye?
Ádám: Igen.
Én: Olivért is, kérlek.
Ádám: Mi van?
Dávid: Mi van?????
Én: Az osztálytársunk, bármennyire is elviselhetetlen néha. Ha kiderül, hogy az egész osztály megszökött, őt meg kérdés nélkül hátrahagytuk....még neki is rohadt szarul esne.
Dávid: Nem kérdezzük meg.
Ádám: Haver, Alexának igaza van....
Dávid: Akkor sem.
Én: Miért?
Dávid: Valószínű, hogy nem akar jönni, és még valószínűbb, hogy befog minket köpni.
Én: Dávid, ne már.
Ádám: Dávidnak is igaza van....
Én: Kussolj egy kicsit, Ádám.
Ádám: OK, bocsi.
Dávid: Nem kockáztatok. Egyébként is, Olivér egy seggfej, mindenki kedvét elrontaná, ha jönne.
Én: De mekkora seggfej lesz, ha mindenből kihagyjuk? Ha talán adnánk neki egy esélyt....
Dávid: Miért érdekel téged az, hogy megbántjuk-e azt a gyökeret?
Én: Dávid, kérlek. Egy, vegyél egy kicsit vissza. Kettő, megkérdezitek, és kész.
Dávid: Nem.
Ádám: Én felkeltem majd. Öltözzetek melegen, elég hideg van kint.
Én: Okés. És köszönöm.