Hazugságban /befejezett/

3 Évvel Ezelőtt.

Sziasztok Clara vagyok, 21éves, és egy normális családban élek, testvéreim nincsenek, anya apa sokat dolgozik, még nem találtam meg a szerelmet, csak barátkozom, imádom a romantikus filmeket, és imádok enni.

December 20.

Reggel 6:00

-anya! Kész van már a reggeli?-kiabáltam le az emeletről miközben épp a karácsonyi ajándékokat csomagoltam a szobámban.

-igen!!! Gyere le mert kihűl!!!-szólt vissza anya.

Eldugtam a becsomagolt ajándékokat az ágy alá hogy senki se találja meg és a konyha felé vettem az irányt, annyira szeretem anyu főztjeit olyan jól tud főzni, miközben leértem a konyhába apa evett

-nem vártatok meg? - kérdeztem  összeráncolt homlokkal.

-nem, már éhes voltam.-mondta apa.

-hát jó, kedvesek vagytok. - böktem oda piszkálódás képpen majd szedtem a tányéromba Milánóit és  elfoglaltam a helyem az asztalnál.

-na és mi van paulal? - kérdezte meg anya kiváncsískodó arcal.

-minden rendben van. - válaszoltam vissza,miközben az első falatot vettem be a számba.

-akkor jó-mondta mosolygós arcal, majd evett tovább.

-most miért mosolyogsz? - a hangom kicsit ideges lett.

-az a srác többet érez irántad és az az izom, és olyan jó képű.. Hogy.......

-khm khm- megköszörülte apu a torkát hogy anya vegye a lapot.

-jó na ez csak a véleményem-mondta anya mentegetőzve

-hanyagoljuk, együnk tovább jó étvágyat, - mondtam zavaromban amit észre is vehettek mert iszonyat piros lett az arcom.

Szépen lassan mindenki megette a Milánóit ami isteni finom volt és mindenkinek ízlet, anya az ő anyjától tanult meg főzni aki szintén nagyon jól csinálta, oda sétáltam a konyhapulthoz és elkezdtem mosogatni, szeretek anyának segíteni és ha itthon vagyok próbálom mindig a legtöbb dolgot megcsinálni helyette mert anya és apa rengeteget dolgozik, anya ügyvéd nagyon jó a szakmájában ő a legjobb, apa pedig építkezési cégnél dolgozik, a főnök jobb kezeként, nem mondom hogy sokat keresünk de azért jól megélünk, sokszor járnak ki külföldre dolgozni, kint szoktak lenni akár 3hetet is, egy gyönyörű szép házunk van nem nagy, de pont akkora amiben elférünk, kis családi ház.

-hűha mennem. Kell. - mondta  apa míg gyorsan felvette az öltönyét és elkezdett a táskájába pakolászni a kellő dolgokat a munkahelyére.

-apa hova sietsz? - válasz helyett kérdeztem mert kíváncsi voltam,közben néztem minden egyes mozdulatát.

-mondta a főnököm hogy 7:40 re megérkezik az új rendelő meg be kell menjek a központba is, ott kell lennem időben.

-ja jó -mondtam, aztán apa kiviharzott az ajtón meg motyogott valamit az orra alatt de azt már nem halottam, láttam ahogy beszáll a kocsiba és elhajt.

-na én is megyek dolgozni, jó legyél - vágott közbe anya, majd gyorsan nyomott a homlokomra egy puszit és ő is elment.

Gondoltam elmegyek a boltba venni kaját, meg veszek pizzahoz valót, és csinálok anyuék ak hogy mire haza érnek tudjanak egy finomat enni.

Felvettem a kabátom és épp léptem volna a konyhapulthoz a kocsikulcsért miközben megszólalt a telefonom..

*Üzenet érkezett*

Paul: szia mikor tudnánk találkozni? Szeretnék valamit megbeszélni veled...

Me: szia, elmegyek a boltba, és onnantól szabad vagyok.

Paul: rendben, tudunk találkozni olyan 2óra múlva a ched shif parkban?

Me: persze, ott leszek😊

Paul: rendben szia.

Me: szia. 😊

Eléggé furcsáltam ezt mert mindtha olyan feszült lett volna vagy csak halucinálok, paulal kb 5 hónapja ismerkedtünk meg, egy kávézóban  mikor véletlen ráöntöttem a kávét mert figyelmetlen voltam, nagyon jól el beszélgettünk és eléggé jó barátok lettünk.

Meg vettem minden szükséges élelmiszert, meg minden nassolni valót is meg amiből otthon hiány volt haza mentem és gyorsan lepakoltam a cuccokat majd a helyére tettem őket, majd elindultam a parkba, mikor oda értem leparkoltam, és egyből kiszúrtam Paul kocsiját ami nem más volt mint egy fekete audi, iszonyat jól nézett ki, mindig mondtam neki hogy ez a kocsi egy csodakocsi, fekete színű volt, sötétített ablakokkal. De úgy fénylett hogy azta., mikor kiszáltam az autómból a parkba vettem az irányt ahol észre is vettem pault, a szökökűtnál állt, és a közeledő alakomat figyelte, a park gyönyörű volt telis tele minden fajta virágokkal, a szökőkútra rózsák voltak felfuttatva, és gyönyörű tiszta víz folyt benne. És ő ott volt, fekete ingben, egy fekete farmerban és egy fekete kabátban, mindig feketében van meg sem lepődtem de most valahogy más volt, eléggé jóképű sőt mit hazudok kurvára jóképű!!, és azok az izmok, na meg azok a tetkok amik vannak neki ahhh....egy álom pasi.. Lehet nem váltottam még be magamnak hogy tetszik... Lehet hogy anyának igaza volt??...

-szia Paul-köszöntem neki és megöleltem.

-szia szépségem-mindig így hívott amit imádtam.

-szóval miért hívtál ide baj van?- kérdésem közben arcát figyeltem de semmilyen érzelmet nem láttam benne, soha nem mutatta ki az érzelmeit mindig fa pofával volt, mindtha folyamatosan egy álarcot vett volna fel..

-nem nincs semmi baj, egy kérdésem lenne feléd.

-rendben-mikor ezt kimondtam lassan közelebb jött hozzám, és gyengéden de mégis határozottan megfogta a kezem majd a szemembe nézett,* nekem fel kellet néznem rá mivel ő volt 150cm én még voltam 169. * majd elkezdte..

-tudod már 5hónapja ismerjük egymást, eddig nem bíztam meg nőkben ezt te is jól tudod, míg nem egy nap valaki rám nem öntötte a kávét, és iszonyatosan sokat beszélt,-picit mosolyra húzta a száját majd tovább folytatta komor arcal. - akkor ismertelek meg és jöttem arra rá hogy... Clara... Én beléd szerettem, azóta érzek így mióta elösször megláttalak mióta először szóltál hozzám azzal a csodálatos hangoddal és mikor elösször nézhettem abba a mogyoró barna szemeidbe,Clara sandoval lennél a barátnőm?

Én ott álltam és néztem a csodálatos szemeibe  miközben hallgattam ahogy épp szerelmet vall, egyszerűen eltűnt az álarc és helyette egy romantikus érzelmes férfit láttam aki külsőleg kemény belsőleg vaj szívű, istenem hogy én megfogtam az isten lábát, de én teljesen lefagytam abban a percben, hirtelen válaszolni se tudtam azt se tudtam mi a nevem..annyi érzés annyi gondolat kavargott bennem.

-Clara? - szólított a nevemen kétségbeesetten.

-i-ii-igeeeen!!!-válaszoltam mikor már észhez tértem..

Ekkor még nem tudtam mire vállalkoztam.