Van egy férfi. Ez a férfi az apám lehetne, és azt sem tudja igazán, hogy létezem. Nem ismer. De valahol, egy másik idősíkon, valahol, ahol minden más... Lehetett volna. Mert minden lehetett volna.... Nem? Légy üdvözölve lehetetlen vágyaim és tévképzeteim gyűjtőhelyén "- Tudom, hogy tudod ki vagyok - mondta egyenesen a parázsba bámulva. - Felismerem, ha valaki szívgörcsöt kap a látványomtól. Te pedig nem is kicsit kaptál azt. - Oh - Ennyi volt az, amire akkor futotta tőlem. Minden eddigi erőlködésem feleslegesnek bizonyult. Soha nem terveztem, hogy színész leszek, de most bebizonyosodott mennyire csapnivaló is lennék. - Én... - Teljesen elakadt a szavam. Mi lenne most a megfelelő reakció? Soha nem voltam a kommunikáció mestere, most pedig minden szegényes tudásom cserben hagyott. Ismét csak csöndben vártam, mit fog mondani. A szerencsétlenség mintapéldányának éreztem magam. - Nyugalom. - A hangja lágy volt, már-már vigasztaló. Biztosan látta mennyire kétségbeestem. Nyitott könyv voltam számára, s ez egy kicsit megrémisztett. - Nem eszem embert... általában. "