Jajj, emberek nehéz ennek nekikezdeni.
Van egy védekező mechanizmusom, aminek a lényege, hogyha nem érzem magam komfortosan a helyzetben, ahol vagyok, akkor elmenekülök. Ezt a menekülést nem fizikálisan kell érteni. Az elmémmel menekülök el egy abszurd, nevetséges, lehetetlen világba.
Egy idő után azt vettem észre hogy (már nem titok, hogy Szilveszterhez menekülök) az elképzelt helyzetek egy történetet alkotnak bennem.
Ezeket elmeséltem valakinek, neki tetszettek, ezért poénból megírtam és megmutattam neki. Nevetett és azt mondta, jó lett.
Na már most a lényeg: Ne vegye senki komolyan a képzelgéseimet! Ez egy totál poénnak szánt dolog, azért megpróbálva egy csöppnyi színvonalat csempészni bele. A főszereplőnk a Rebeccából koppintva ÉN. Nincs neve. Senkinek nincs neve, csak Szilveszternek, mert ennek a történetnek tényleg az a célja, hogy bele tudd magad képzelni.
Minden realitás, logika és valószínűség keresése felesleges.
Jó szórakozást, ha mondhatom ezt
KAMU SEDANG MEMBACA
Tábortűz - Szabó P. Szilveszter
RomansaVan egy férfi. Ez a férfi az apám lehetne, és azt sem tudja igazán, hogy létezem. Nem ismer. De valahol, egy másik idősíkon, valahol, ahol minden más... Lehetett volna. Mert minden lehetett volna.... Nem? Légy üdvözölve lehetetlen vágyaim és tévképz...
